Let's Rock! revolution

1. Let's rock!

Bepréseltük magunkat a bárba, belekönyököltem néhány bordába de még mindig jobb mintha összenyomtak volna. Pont egy jól irányzott jobbossal akartam azt a nagy böhöm vadállatot ellökni az öltöző ajtajából amikor az megfordult és én szépen, ügyesen kivertem a kezéből a sörét. Gratulálok Avril! Nem is te lettél volna! Még mielőtt bármit is mondhatott volna kinyitottam az ajtót és bementem az öltözőbe. Nem volt nagy szám. Egy kanapé meg egy asztal egy üveg vízzel.

- Hh...Mi a rák ez a lepratanya? Még kaja sincs? - és már hanyatt is vágódott a kanapén Lola, de úgy hogy még véletlenül se férjen el mellette senki.

-Te csak nyugodtan befoghatod! Még be se engedhettek volna. - mondta karba tett kézzel, vörösre rúzsozott ajkakkal, bőrcsekiben, összevissza szaggatott fekete farmerben, kendővel a fején és undorral az arcán Jessabell. Utálja ha így hívják, de ő mondjuk mit nem? Nekünk ő csak Jess, az a tipikus örökké mosolygós, pozitív...Hah, jó vicc.

- Két hónap múlva 17 leszek szóval..simán be is lóghatnék....vagy....ó csezd meg Jess! - kezdett el duzzogni Lola aki közülünk a legfiatalabb. 16 éves de néha úgy érzem csupán csak 5. Kék színű hajával, beszólásaival fehér/fekete/kék ruháival mindig "elbűvöl" mindenkit.

-Ó lányok fejezzétek már be! Nem szeretem amikor veszekedtek! - és itt van Missy aki viszont tényleg tündér, éltanuló a suliban, döglenek utána a fiúk, szőke hajú és folyton mosolyog. Ez bele is illene a jó kislány kategóriába ha nem horrorra aludna el, metált és rockot hallgatna, koponyás és fekete cuccokat hordana, nem lennének tetoválásai és nem velünk, elmeháborodott őrültekkel lógna.

- Oké lányok,nyugi van. Már csak egy fiú banda van előttünk aztán mi jövünk szóval szedjük össze magunkat!- tatataratata és itt vagyok én. Avril. Nem,nem vagyok Avril Lavigne, de szívesen lennék, ő a kedvenc énekesem meg Pink. Néha összetévesztenek vele az utcán pedig nincsenek is színes melírjaim, de amúgy tényleg hasonlítunk. Szőke haj, feketére festett szem. Mindig is én voltam az aki összeszedte az embereket és mindent megszervezett. Tudok én lazulni is meg hülyéskedni ( még mennyire) de azért szeretem ha rend a lelke mindennek. Sajnos nem tudok gitározni csak énekelni, de egyszer majd talán megtanulok játszani.

- Juj én már úgy izgulok! -kezdett felpörögni Missy

- Én is, de szerintem menni fog. - mosolygott felénk Lola

- Ja- bólintott Jess

-Szerinted Avril?-kérdezte Missy

-Hát, ez az első fellépésünk és sokat gyakoroltunk, most bele kell adnunk mindent és megmutatni hogy eljött a rebellisek ideje! A mi időnk! És csajok.. - hajoltam oda hozzájuk, már félig nevetve

-Jól basszunk oda a kis nyomiknak!

-yeah!! - ugrottunk össze egy közös ölelésre. Akármennyire is szívjuk egymás vérét mi mindig is testvérek leszünk, igen testvérek. Nem szó szerint de ezzel azt akartam mondani hogy ők már az életem szerves részei. Tudom ez nyálas de ez van ;)

- És most jön 4 bombázó akik most lépnek fel először! Nagy tapsot a Rebellsnek!

-Gyerünk lányok menjünk!

Kimentünk az ajtón és felsétáltunk a színpadra. Lola beült a dobokhoz én beálltam a mikrofon mögé míg Missy és Jess felvették a gitárjaikat. ,,Készen álltok?'' Bólintottak.

Akkor...3..2..1..Let's Rock!

(Avril Lavigne: Rock and Roll)