Távolság\Miya Osamu x Male Oc ff\

Part 6

Edzés után egyedül mentem tovább ugyanis Iwaék még maradtak egy kicsit.
Csöndben sétáltam amíg egy irritáló hangot nem hallotam meg magam körül
- Kaiii-kuun~-hallotam meg a számomra egyik legutáltabb hangot a világon.
Ayumi már elsőéves korunk óta összeakar velem jönni amivel szerintem nem akar felhagyni.
Unott képpel megfordulok majd ránézek
-Mit akarsz?-kérdeztem tömören pont olyan arcal s hangnemmel amivel egy normál ember megérti ha azt akarja, hogy kopjon le az illető
-Esetleg nincs kedve-kérdezte-Nem nem és nem. Nem megyek veled sehova-mondtam egy pillanatot se hezitálva majd mikor ujra megakart szolalni gyorsan a szavába vágtam-Ayumi miért nem hagysz végre békén? Lassan 3 éve akarsz valamit tőlem s a válaszom mindig nem volt. Mi a francért próbálkozol? Megsúgom. Van valakim-mondom majd egybol folytatom is-Nem nem ismered s nem is fogod soha megismerni-mondtam unott hangon majd a pulóverem zsebéből kivettem a a fülesem s egy szo nélkül tovább álltam.

Az órák kínzó lassúsággal teltek talán valamelyiken el is aludtam màr nem emlékszem rendesen.
Tudva, hogy Osamuéknak csak fél óra múlva kezdődik az edzés igy gondoltam felhívom.
Pàr másodper csengés után fel is vette a telefont
-Szia Kai-mondta s igy hogy nem látom meg igy is tudom hogy egy halvány mosoly van az arcán-Miujság? Hogy telt a napod?-kérdezte
-Szia Osamu s ne is mond. Ayumi megtalált... megint-sóhajtottam mire 'samu csk nevetett
-Miya Osamu-mondtam rideg hangon-Ne merészelj nevetni-mondtam halál nyugodtan.
Egy pillanat alatt abbahagyta a nevetés de viszont most én nevettem halkan ugyanis még mindig imádom ahogy megijed tőlem
-Kegyetlen van. Tudod milyen mikor mérges vagy s nem lehet megkülönböztetni, hogy most tényleg mérges vagy vagy csak játszod magad?-durcizott be amitol csak jobban rám jött s nevethetnék-Ugyan tudom hogy szeretsz-mosolygok.
-OSAMU TOLD IDE A KÉPED-hallotam Atsumu hangját. Viszont ő nem tudta valszeg hogy én èpp a testvérével beszélek s tudja jol hogy ha félbeszakitanak mikor vele beszélek azért rohadt mérges vagyok.-Osamu kedves add oda Tsumunak a telefont-mondtam majd Osamu nevetve továbbadta Atsunak a készüléket csak annyit mondva hogy:Kai az.
Pár pillanat Atsu szolt bele a telefonba:
-Szia Kai-mondja félve-Miujság?-kérdezte.
-Miya Atsumu. Mondj egy indokot hogy miért ne menjek el most hozzátok s kösselek fel egy ágra s hagyjalak ott egy éjszakán át?-mondtam ridegen mire ő csak egy nagyot nyelt.-Bocsánat bocsánat nem tudtam hogy Osamuval beszélsz-mondta ijedten mire jóizen felnevettem-Utálalk Kai-mondta majd visszaadta a készuléket Osamunak.
-Kai nemtudom mit mondtàl neki de kérlek taníts meg rá. Igy talán tudnàm kezelni őt-mondja majd csak elmosolyodok.-Nem nem. Ez az én hatalmam. S ezzel téged is tudlak irányitani-nevetek.
Még egy darabig beszélgettünk de mivel nekik lassan kezdődik az edzés igy le kellet tennünk a telefont.
Hatalmas mosollyal szakitottam meg a vonalat. Jo volt hallani a hangjàt s kicsit ráijeszteni.
Mivel én nem vehettem reszt az edzéseken igy hazaindultam.
Csöndben halattam s gyönyörködtem a természetben.
Miután hazértem ledobtam minden cuccom s rávettem magam a kanapéra majd lassan álomra hajtottam a fejem.

Hali. Előre is bocsi az esetleges hibákert csak nem volt kedvem már átolvasni.
Sayonara~