Távolság\Miya Osamu x Male Oc ff\

Part 7

"Egy hosszú sötét folyosón találom magam melynek vègén egy halvány fèny pislákol. Lassan felkelek a hideg padlóról,majd elindulok a fény felè ahol kezd kirajzolódni egy emberi alak.Amint közelebb érek látom, hogy egy nagyon ismerős az az alak.
Mikor odaérek hozzá látom, hogy nincs a fény után semmi. Csak egy sötét szakadék. Az ember aki ott áll ő az èn barátom.
-Osamu?-kérdezem s a vállára teszem a kezem de ő egyből ellöki onnan.
-Osamu?-kérdezem megint majd magam felé fordítottam s csak akkor látom meg a könnyáztatta arcát.
-Menj innen-lök el magátol mire én csak meglepetten nézek rá.-Osamu mi történt?-szorul össze a torkom majd mikor megprobalnam megfogni az arcát ő elcsapja a kezem-Azt mondtam hogy menj innen? Hát nem làtod, hogy mennyire fáj amit tettél?-kérdezi egy keserű mosollyal az arcán.
Összeszorult torokkal, szótlanul s könnyes szemekkel.
Sípol a fülem. Látom hogy beszél hozzàm de nem ertek semmit.
Pár pillanat múlva csak egy mondat jut el a tudatomig.
-Pedig én szerettelek-mondja.
-KAI-hallom meg az ikrem hangját majd könnyes szemekkel ránézek.
-Tooru?-kérdezem még mindig emésztve az előbbi eseményeket.
-Csak egy rossz álom-mondja-Mikor hazaértem akkor láttam, hogy baj van. Folyamatosan Osamu nevét ismételgetted s teljesen kiizadtál. Rögtön elkezdtelek keltegetni de csak azért sem sikerult felkelned. Akarsz arrol beszélni vagy inkább nem?-kérdezi én meg csak pislogok ugyanis ritka hogy Tooru ennyire törődő lenne.
-Inkább most nem. Mi volt az edzésen?-kérdeztem kedvesen mire rögtön felcsillantak a szemei.

Miután Tooru kibeszélte magát s én is valamennyira megnyugodtam nekiálltam megcsinálni az aznapi vacsorát ami egyszerű rántotta volt.
Vacsora után elmentem zuhanyozni majd mint egy hulla beestem az ágyamba.
Előkerestem a telefonom majd írtam Osamunak.

Kai
Szia  'samu. Miujság?
'samu
Szia:). Nincs semmi különös. Hogy vagy? Minden oke volt ma?

Egy halvány mosoly kúszott az arcomra.
S igy indult a majdnem 2 órád beszèlgetésunk Osamuval de mivel neki mennie kellet igy éjjel magamra maradtam a gondoltaimmal.
Mivel nem nagyon tudtam elaludni így gondoltam kicsit elgondolkozok a mostani dolgokon.
Harmadéves vagyok kevesebb mint egy évem maradt felső-középben s mèg azt sem tudom hogy milyen egyetemre akarok menni. Teljesen megvagyok lőve.
-Francba-mormogtam magamban ahogy a fejem az egyik párnámba fúrtam.
Egyáltalán mi lesz Osamuval? Oke hogy oda akarok menni s HA fel is vesznek akkor csak növeljük az esélyét annak, hogy lebukunk. Vagy ha le is bukunk oda tudna hozzám majd költözni. Basszus tényleg a lakás.
-Francba francba francba.-mérgelődtem magamban.-Miért nem lehet valami könnyű-sohajtok.
A fülesem elővéve elindítottak egy teljesen random lejátszási listámat majd oldalra fordulva vártam, hogy álom szálljon a szemeimre.

Reggel valaki konkrétan kicsapta az ajtótam. Ki lehetne más ha nem az én szerett ikrem.
-Kai szarok bele, hogy mennyire vagy fáradt van kereken 5 perces elkészülni vagy elkésünk-ordított be a szobámba Tooru majd rohant le a lépcsőn.
Mint a villám gyorsan felkeltem az ágyamból majd gyorsan elővève az egyenruhàm rohantam fogat mosni.
Miután röpke 6 perc alatt végeztem mindennel. Nálam ez nagyon nagy rekord. Soha az életben nem siettem ennyire. Mégis késésben vagyunk.
Rohantunk az iskola felé de még így is elkéstünk az első óráról.
A tanár persze kellően leszidott minket majd a helyünkre ülve csak röhögő Iwát láttunk.
-Ne merj röhögni.-mormogtam neki.
Óra utàn mindenki ment ki a folyosóra míg a mi triónk bent maradtam a teremben.
-Figyi Kai-szólt hozzám Iwa-Azt már megszoktuk ShittyKawátol, hogy eltud késni de hogy te elkéss.-nevet mire csak tarkóm csapom. -Nem vicces. De jót is aludtam volna HA nem kellett volna jönni.-ropogtatom ki a gerincem mire Tooru csak grimaszol eggyet- Ne merd mégegyszer előttem kiroppantani. Tudod hogy utálom a csont ropogás hangját.

Órák után megint egyedül mentem haza mikor egy nem várt emberbe futodtam bele...