Távolság\Miya Osamu x Male Oc ff\

Part 9

Másnap egész korán keltem mèg Osamu előtt. Nem akartam őt így látni. Kifejezetten haragudtam a szüleikre. Főleg a mostoha anyjára. Igen az ikreknek elválltak a szülei. Az anyjuk külön költözött mert az apjuk megcsalta őt. Akane vagyis Osamuék anyja viszont képtelen volt magukkal vinni a fiukat ugyanis az anyagi helyzete nem volt a legjobb.
Osamuék mostoha anyja Ai pedig nem szereti az ikreket. Egyáltalán nem törődik velük s az az apjuk ebből semmit sem vesz észre.Lemerem fogadni, hogy Ai buzdította az apjukat arra, hogy küldje el az ikreket.
A gondolataimból a telefonom csörgése szakít ki. Gyorsan előhalásztam a párnàm alól a készüléket s látom, hogy Akane hív.
-Szia-köszönök álmosan majd kimáztam óvatosan Osamu karjaiból s leindulok a konyhába.-Szia Kai. Ugye Osamuék rendben vannak?-kérdezte egyből-Igen a helyzethez képest igen.-sohajtottam-Atsumu Sakusánàl Osamu pedig nálam van-mondtam álmosan-Hálistennek jól vannak-mondta s hallotam hogy szipog.Akane volt az egyetlen családtagja Osamuéknak aki tudott a kapcsolatunkról s Atsuèkról is. Ő vègülis örült s teljes mértèkben elfogadta s támogatta az ikreket.
Tehát ha úgy vesszük akkor Akane volt az egyetlen aki támogatt minket.
-És veled miujság?-kérdeztem-Inkább hagyjuk-nevet halkan-Munka,munka és munka. Nagyon hiànyoznak az ikrek s te is-ahogy kimondta azt, hogy én is egyből egy halvány mosoly kúszott az arcomra.
Akane olyan nekem mint egy második anya úgy mint Toorunak. Mikor régebben anyuék elmentek egy hosszab időre mindig Akaneékhez vittek minket. Imádtam ott lenni. Emlèkszem mindig friss sütivel vártak.
-Te is hiányzol ám-mosolygok halványan-Toorunak is.-mondtam s bár nem làthattam de tudtam, hogy ő is mosolyog
-Tényleg Tooru. Ugye már kibékültek Iwaizumival vagyis inkább Tooru legyőzte az egoját s bocsánatot kért?-kérdezte hallkan nevetve-Igen bár egy pár nyakleves kellet hozzá de igen sikerült.Basszus Akane. Tudod milyen hangosak ők akkor?-mondtam hüledezve-Egyszer. Egyszer voltam itthon. Nem tudtam aludni tőlük-mondtam mire ő csak hangosan felnevetett-Hát Kai. Ti sem lehettek mások Osamuval.-mondja komolyan de pár pillanat múlva mindkettőnkből hangosan kitört a nevetes. Hát igen. Akanéval nagyjàbol bármiről lehetne beszélni ugyanis ő olyan, mint egy nagy tini. De tényleg.
Még egy ideig beszélgettünk majd egyszer csak két erős kéz fonódik a derekam köre.
-Neked is jó reggelt Kai.-mormogja morcosan.
-Reggelt Osamu-nevetek.-Hé. Osamu ott van?-kérdezi hirtelen Akane.-Igen-mondom-Kai kedvesem tudod, hogy úgy szeretlek mint a saját fiaimat de most muszály beszélnem vele-mondja komolyan Akane.
-Anyud az Osamu.-nyújtom felé a telefont s halványan elmosolygok.-Köszi-mondja fáradtan.
Míg a két jómadár beszélget nekiàlltam reggelit csinàlni ami rántotta lesz ugyanis azt nehezen tudom elcseszni.
Pár perc múlva hallom, hogy Osamu elköszönt az édesanyjától majd leül az asztalhoz.
-Na mi volt?-kérdezem-Hogy is mondjam. Káosz. Fogalmam sincs hogy mi lesz az iskolával meg a röplabdàval-mondta majd lehajtotta a fejét az asztalra-Nemtudom mi legyen-sohajtotta-Megoldjuk-mondtam majd odamentem mellé s összeborzoltam a haját-Hè-kapja fel hirtelen a fejét s én hallkan elnevetem magam-Szeretlek te majom-mondtam majd egy gyors puszit adtam az arcára amibe belepirult-K-Kai-dadogta.-Aww csak nem zavarban vagy?-kérdezem nyertesen.-N-nem dehogy-s újra elővette az unott képèt. Komolyan nagyobb hangulatingadozásai vannak mint Toorunak.
Pár pillanatig csak nèzzük egymást de eszekbe jut valami-A TOJÁS BASZKI-hirtelen felállok majd gyorsan leveszem a serpenyőt a tűzhelyről.-Ennyit arról, hogy nehezem tudom elrontani a tojást-motyogom hallkan.
Pár pillanat múlva megint csörög a telefonom.
-Komolyan?-vágok unott s egyben undorodott képet mikor meglátom a hívó nevét.
Mr.Ribanccalélekegyütt. Ötletes ugye?
Unott képpel felveszem.
-Kai Hello.-köszön egész normálisan.-Hello-mondom unottan.-Öhm izé nem tudsz valamit Osamuékról? Tegnap kicsit összekaptunk. Képzeld ők melegek.-hitetlenkedik nekem meg a düh összes kimutatható jele megjelenik az arcomon.-Fhuj. Érted melegek. Az én fiaim. Nemtudom kiket szedtek ezek össze de normálisak nem lehetnek-nevet nagyképűen.-Igen tehát erről van szó-mondom még visszafogottan.-Tehát undorító. Ezek után már nem csodálom, hohy a fiai ennyire szarul voltak tegnap. Ugyanis Drága Pökhendi vagyok ÈN vagyok Osamu barátja akit leundorítozott meg nem normalisozott. Köszönöm kedves. Bár magától nem is vártam mást. Belegondolt, hogy milyen lelkiállapotban vannak az ikrek? Atsumuba Sakusa vagyis a baràtja szerint nagyon nehéz volt lelket önteni s úgy sikerült csak elaludnia, hogy ÁLOMBA SÍRTA MAGÁT MIATTA. Nem tudja elképzelni, hogy mekkora fájdalmat okozott az ikreknek. Belegondolt abba, hogy mi lesz a tanulmányaikkal? A röplabdàval? Maga tényleg hülye lehet-daràltam le az egészet majd meg nem várva a választ letettem a telefont.
Mikor megfordultam egy könnyes szemű Osamuval találzam szembe magam.Rögtön odamentem hozzá s szorosan átöleltem.
-Hallottad az egészet?-kérdeztem-Igen az egészet s köszönöm. Nagyon nagyon szeretlek Kai-motyogja miközben a fejét a vállamba fúrja.
-Én is szeretlek Osamu, én is szeretlek.-mondtam lágy hangon.