Távolság\Miya Osamu x Male Oc ff\

Part 4

Hasogato fejfájással keltem. Óvatosan oldalra pillantottam, ahol is Osamu még az igazak álmát aludta.Olyan nyugodt volt az arca mire az én arcomra egy kósza mosoly szökött.
Itt még senki nem tudta hogy történni fog valami...valami rossz...
Halkan kikeltem az ágyból majd leérve a földszinten egy egymást ölelő alvó Iwa Tooru párost látok meg a kanapén. -Ideje visszaadni a multkori kis csínyt-gondoltam magamban majd kikerestem gyorsan a telefonomon egy löves hangot, majd a felhangositott telefonomon lejatszottam a hangot közvetlen közel Tooru füle mellet.
-Picsába-riad fel Tooru ijedten majd egyből Iwahoz bújt-Utállak Kai-mormogja.
-Én is szeretlek viszont ha nem tudsz felkelni a kanapérol a tegnap este miatt itt helyben szúrlak le-mondom gyilkos tekintettel.
A reggel esemènytelenül s csöndben telt. Kávémat iszogatva ültem ki a teraszra a csípős reggeli időben hogy kitisztítsam a fejem s hogy friss levegőt szîvjak.
Gondolataimból egy érintès rántott ki.
-Megfogsz fázni-néz rám komor tekintettel Osamu majd a hátamra terített egy takarót-Nem lesz bajom. Kialudtad magad?-kérdeztem mosolyogva majd felnéztem rá-Igen. Mondtam már hogy nagyon kényelmes az ágyad?-kérdezte mire én félrenyeltem az italom-Igen de nem tudom, hogy hogy érezted az ágyat mikor rajtam feküdtél egész éjjel-mondtam komor hangon-Nem vagy ám túl könnyű-ropogtattam ki a gerincem.
-De te annál kényelmesebb vagy-mondta nevetve majd odahozott egy széket mellém majd leült.
-Izgulsz?-kérdezte mire én nemlegesen megráztam a fejem. Ezután már csak a szokásos hülyeségeimmel bombáztam 'samut.
Talán ez volt az utolsó boldog pillanat azon a napon...

A második szetett kezdjük, de eddig nem túl rózsás a helyzet. Elvesztettük az első szettet ráadásul rohadt szarul vagyok de nem mehetek le a pályáról.
-Érkezik. Blokkolnom kell Ushiwakát. Sikerülni fog.-bíztattam magam magam majd felugrottam blokkolni.
Ahogy elhagyom a talajt, a fejembe élesen belehasít a fájdalom, megszédülök s jön a labda. Ushi teljes erőböl elütötte a labdát ami áthasította  magát a blokkon s teljesen fejbe talált.

Zuhanok. Tompán hallom a kiáltátasokat.
-Kai!-kiáltja Osamu.

Leestem.Lüktető érzés terjed el az egész testemben majd érzem a meleg folyadékoz folyni a fejemnél. Vér. Az én vérem.

Osamu Szemszöge:
Amint látom hogy Kai zuhan lefelé elkezdek rohanni felé.
A néma teremben szinte víszhangzik az érkezése. Hatalmas lendülettel beütötte a fejét majd amint odaérek hozzá megemelem s látom,hogy vérzik.
-Valaki kurva gyorsan hívjon egy mentőt-ordítom s próbálok lenyugodni. Ránézek Toorura aki sokkosan rám néz, odarohan hozzám majd elkezdi gyengén ütögetni Kai arcát.
-Kai Kai Kai baszki KAI KELJ MÁR FEL-kiáltja Tooru majd elerednek a könnyei s akkor értek ide a mentősök.
-Hátra-kiáltja az egyik majd,feltették Kai-t egy hordágyra.-Maguk a hozzátartozoi?-kérdezte a másik.-Igen ő a testvére-mutatok Toorura-Én pedig a barátja vagyok-mondtam gondolkodás nélkül-Ugye nem súlyos?-kérdezte hallkan Tooru-Fejsérülést szerzett s vérzik. Mihamarabb korhàzba kell szállitanunk. Velünk jönnek?-kérdezte mire mindketten bólintottunk.-Rendben akkor jöjjenek.-mondta majd beszéltunk a mentőbe ami egyenesen a kórházba vitt minket.
Út közben megfogtam Kai kezét.
-Minden rendben lesz. Remélem-suttogtam.