ADDICTED || WOOSAN (16+)

==43==

San alsó ajkát harapdálta idegesen, tenyerei izzadtak. Ma van a nagy nap.. ami lehet, hogy másoknak csak egy átlagos vasárnap, de Sannak nem. Ma mutatkozik be Wooyoung apukájának úgy, mint a srác udvarlója. Amint elért az ajtóhoz egy hatalmas levegővétel után kopogott. Türelmetlenül állt ott egy darabig, majd kopogott még egyszer, hátha az előbb nem hallották. De ezután sem történt semmi. San idegessége hirtelen pánikra váltott, és fénysebességgel nyitotta ki a bejárati ajtót. Teljes a csend a házban, de annyira, hogy az már szinte fülsüketítő volt. A nappaliba lépve egy férfi alakot látott, aki a földön feküdt.
~Mr. Jung?!-San elkiáltotta magát és a férfihoz futott. Óvatosan rázogatta a felnőttet, de ő egy centit sem mozdult, sőt, nem is reagált semmit.
~Wooyoung!!!-üvöltött San reménykedve, hogy szerelme valahol rejtőzik, de még mindig semmi. Szemeibe könnyek gyűltek, ahogy körbenézett. Remegő kézzel elővette telefonját és beírta a mentők számát, mégsem hagyhatja így Wooyoung apukáját.
~Drágám visszajöttem.-lépett egy középkorú nő a házba. Az ő arcáról is lehervadt a mosoly, amint meglátta Sant az eszméletlen férfi mellett.
~Mégis mi a franc történt?!-rohant a nő Sanhoz, aki csak rázta a fejét tehetetlenül.
~Én is nemrég értem ide és fogalmam sincs, hogy Wooyoung hol van.-San arcán kövér könnycseppek folytak végig, amik égették bőrét.
~Már hívtam mentőket. Ön maradjon itt én pedig megkeresem Wooyoungot.-a fiú nem várt válaszra vagy beleegyezésre, felment a fiú szobájába. Ott sem volt egy lélek sem. San szinte hallotta, ahogy szíve darabokra törik. Ha Wooyoungnak baja esik azt nem fogja túlélni.
~Wooyoung kérlek.. ne játssz velem, nem vicces..-San hangja megcsuklott beszéd közben, mert könnyeivel küzdött. Nem maradt más választása, kirohant a házból az erdő felé. Seonghwa házához ért és szinte verte az ajtót.
~Seonghwa nyisd ki!!-kiáltozott San, mintha haldokolna. Bár Wooyoung nélkül úgyis érezte magát.
~Jézusom San mi bajod van?!-vágta ki a nyílászárót Hongjoong, viszont amint szemben találta magát egy kisírt szemű Sannal érezte, hogy komoly a dolog. Behúzta a zokogó srácot és leültette a kanapéra.
~Atya ég! Veled meg mi történt?-lépett a szobába végre Seonghwa is, aggódva méregette Sant.
~Wooyoung eltűnt! Nem tudom hol van és az apja is eszméletlenül feküdt a nappalijukban.-mesélte San az elmúlt fél órában történteket, arcát tenyereibe temette. Tanácstalanul ült tovább, Wooyoung nélkül hirtelen minden olyan szürke és értelmetlen.
~Ide hívom a többieket.-jelentette ki Seonghwa és rohant is telefonjáért. Nem tudta, hogy mi a terv, de az biztos, hogy mindent megtesz, hogy Wooyoung lehetőleg élve előkerüljön. Bármennyire is tűnjön lehetetlennek ez az egész, megfogják keresni. Egyszercsak egy könyv esett a földre. Mindhárom srác odafordult. Hongjoong éppen fel akarta venni a földről, mikor Seonghwa megállította:
~Várj! Nézd! Ez a patak az itteni erdő közepén.-állapította meg Seonghwa, miközben a könyvben szereplő képre mutatott.
~Hwa én nagyon örülök, hogy jól ismered az erdőt, de ne most fényezd magad, mikor az egyik tagunk hiányzik.-húzta fel szemöldökét Hongjoong, miközben csalódott arcot vágott.
~Nem érted! Lehet, hogy Wooyoung üzent! Meg kell néznünk!-magyarázott Seonghwa szinte könyörögve, mire Hongjoong vette az adást.
~San? Szerinted?-Hongjoong a kanapé felé fordult, de Sannak már nyoma sem volt.
~Basszus.. ez az idióta..