Larry Stylinson // one-shots

Idegen...vagy mégsem

Az asztalon ott a többnapos kávéscsésze, benne az odaszáradt kávémaradék. Már nem tudom pontosan hányadik álmatlan éjszakám. Nemcsak azért, mert sürget az idő, hogy hamarosan át kell adnom egy énekesnek egy kész albumnyi dalszöveget, ami 12 dal és a felével talán kész vagyok, hanem múltkor, mikor késő éjszaka az utcán sétáltam megláttam egy fiút. Olyan volt, mintha már ismertem volna, vagy egyszer már találkoztunk volna. Olyan különleges kisugárzása volt. Egy meleg bár előtt cigizett, egy nagy sporttáska volt nála, gondolom ott dolgozik. Egy adidas szivárványos bemelegítő volt rajta, aminek a felsője egy top volt, így rálátásom lehetett a lapos hasára és a nőies alakjára.

Már egy hete láttam és még mindig nem tudtam kiverni a fejemből.

Ki vagy te idegen?

Elhatároztam, hogy nem fogom tovább magam kínozni, elmegyek abba a bárba és addig keresem Őt, amíg meg nem találom, vagy amíg meg nem tudom, hogy ki is Ő.

Felvettem egy fekete csőnadrágot, hozzá egy szintén fekete inger, ami kisség átlátszó volt és hozzá a barna bokacsizmámat. A hajamba csak beletúrtam és hagytam, hogy a göndör tincseim a vállamra boruljanak. Befújtam magam egy kevés parfümmel, majd indultam is. Bevallom nagyon izgultam, amit nem tudtam megmagyarázni, az az hogy miért is. Talán azért mert tetszik az a srác? Nagyon is. Talán azért mert egy idegen, de közben meg azt érzem, hogy mégsem? Azért mert egy idegen fiú teljesen elvette az eszem, és épp most készülök megkeresni, Őt? Valószínű.

Igaz nem állt szándékomban inni, de mégis gyalog mentem, biztos, ami biztos...

Körülbelül 10 perc séta után meg is érkeztem és még ugyan annyit álltam a bár előtt és bátorságot gyűjtöttem. Nagyon nem értem magam.

Végül nagy nehezen rávettem magam és bemennem. Egyből megcsapott az alkohol és az izzadság szaga. Próbáltam ezzel nem foglalkozni, ami nem tűnt egy egyszerű feladatnak, így inkább a bárpult felé vettem az irányt, annak reményében, hogy hátha ott nem lesz ilyen bűz. Ott már csak az alkohol szagot éreztem és szinte azonnal elvetettem azt a „célt", hogy én ma nem fogok inni. Kértem magamnak egy pohár wiskyt, és a rendeléssel együtt érdeklődtem az idegen felől.

- Egy pohár wiskyt kérnék egy kevés jéggel. – mondta mire a pultos bólogatott – És azt szeretném megkérdezni, hogy itt dolgozik-e, és ha igen itt van-e ma egy aránylag alacsony, nagyon nőies alakkal rendelkező, kócos hajú kék szemű fiú.

- Így nem tudom megmondani, de minden táncosunkról van egy kép, ha gondolod megmutathatom őket és akkor ha itt van valamelyik képen az a fiú, akkor meg tudom neked mondani, hogy ma dolgozik e. – mondta a szőke pultos srác mosolyogva én csak bólogattam, ő meg kipakolt elém, közel 10 képet, de egyből megláttam Őt és rámutattam – Igen, ma dolgozik. Ő szokott rengetegszer szólózni. Lényegében ő a bár sztárja.

- És azt megtudhatom, hogy hogy hívják?

- Persze, Louis Tomlinson.

- Köszönöm szépen...öh

- Niall. Niall Horan.

- Köszönöm Niall. Harry. – mutatkoztam be én is, majd belekortyoltam az italomba

Louis Tomlinson. Annyira ismerős a neve, de nem tudom honnan...

Jó pár pohár wisky után, elindultam a táncparkett fele, vagyis csak indultam volna, ha nem akkor jelennek meg a táncosok, köztük Ő is. Azon pillanat, ahogy megláttam, megálltam egy helyben és onnan nem mozdultam. Nem érdekelt egyik fiú sem, aki rám akart hajtani, csak Ő létezett. Kizártam mindent és csak azt a fiút néztem, aki már napok óta elvette az eszemet. Fekete nercharisnya volt rajta és egy szintén fekete egybe-ruha, ami igazándiból nem sokat takart, de valahogy mégis túl sokat. Nagyon nagy V kivágása volt és nagyon rövid, de ebben azt kívántam, hogy bár ennyit se takarna.