Larry Stylinson // one-shots

FREEDOM!

A mese folytatódott tovább, velem és Harryvel a főszerepben, de már csak egy árnyvilágban...

"Szabadság"

Talán már azt sem tudom, milyen is azt igazán érezni. Élni az életet, gátlások, félelmek és megfelelési kényszer nélkül. Nem tudom milyen érzés, de mikor látom Harry-t a színpadon, ahogy szórakozik a rajongókkal, és szabad, egy kicsit elkap engem is a szabadság érzete. Olyankor látom magam előtt a szabad jövőt. A mi jövőnket.

Majdnem minden koncertjén ott vagyok és nézhetem, hogy legalább egy helyen szabad. Szivárványos zászlókkal rohangál fel-alá és boldog. Akár csak a mai koncerten... Csak a mai egy kicsit különbözött... egy rajongó megkérte Harry-t, hogy segítsen neki coming-outolni, vagyis a kilátóból így értelmeztem. Harry megfogta a zászlót, letérdelt és a kikiáltotta a világba, hogy:

"FREEDOM!"

Majd... egyszer... mi is... együtt...

Tudom, hogy nekem szólt ez az üzenet.

...

De milyen furfangos is a sors, vagy nevezzük bárminek is...

Azután a koncert után a szervező elkezdett beszélgetni Harryvel, mikor én bementem az öltözőbe a csajszi először lesokkolt, majd csak mindentudóan elmosolyodott és bemutatkozott. De jó, egy rajongó a szervező. Szuper...

- Nem is zavarok tovább. A szállásig nagyon könnyen el tudtok jutni, akár testőrök nélkül is, mert direkt van egy folyosó ami le van fedve és csak azok tudnak azon keresztül a szállodába menni, akiknek van hozzá jogosultsága. Ja a szálloda azon részébe vezet a folyosó, ahova szintén csak az arra jogosult emberek mehetnek. De már így is sokat beszéltem. - kuncogott. - Itt leszek a közelben, ha bármire szükségetek lenne. - mosolygott, majd el is ment.

- Kellemeset csalódtam benne. - mondtam, majd átöltem Harry-t.

- Még mindig előítéletes vagy a rajongókkal szemben. - sóhajtott.

- Hát de most na. Sosem tudhatod, hogy melyik fog kitálalni a médiának.

- Ő nem fog, amíg mi nem lépünk. - mondta, majd levette a felsőjét és leült a kanapéra.

- Ezt nem értem.

- Elkezdett szervezni egy fesztivált... ami a "Freedom" nevet kapta, igazából egy "Pride fest"... Elhívott fellépőnek, és mondta, hogy ha gondolom, akkor szóljak neked, hogy hátha te is benne lennél... vagy... akár együtt. - hajtotta le a fejét. - Ő az a rajongó, akit nem lehet megtéveszteni. Meg sem kérdezte, hogy mi a valóság, nem kezdett el kérdezősködni... Csak annyit kérdezett, hogy "Hogy van a férjed?" - oda álltam elé és az álla alá nyúltam.

- Hazza... ne szomorodj el... Már semmi nem köt Simonhoz... és neked is csak egy albumod van hátra. - mosolyogtam rá. - Mikor lesz ez a fesztivál?

- Júli 23-án kezdődik és 28-án lesz vége.

- 28... - csak mosolygott, majd eszembe jutott... - És júni 23...

- 12 évesek leszünk... és ebből a 12 évből, több mint a felét külön töltöttük.

- Szerinted még akarják, hogy újra együtt legyen a One Direction. Másfél évet ígértünk... lassan 7 év lesz belőle...

- Lou te szoktad nézni a rajongók képeit, videóit?

- Igen...

- Na akkor... még mindig hisznek bennünk. 18 hónapot ígértünk, és a csodás matekodra hivatkoznak, hogy még mindig "szüneten" vagyunk, mert ugye 36 meg 6 az 38. - kuncogott.

- Jó na. - csaptam rá a karjára.

...

Az idő telt... talán azt tudom mondani, hogy minden olyan, mint régen. Újra minden reggel mellette kelek fel, újra együtt írjuk a dalainkat és meg mindig ugyan úgy várunk...

Egyetlen egy album és vége ennek az egésznek. 3 albumra szerződött le Jeffékkel és utána már mind a ketten teljesen szabadok vagyunk... miénk lehet a világ.

Talán annyi dalt írtunk bő egy hónap alatt mint az elmúlt években összesen. A legjobb 28-at kiválasztottuk, 13 lesz Harry lemezén 15 meg a szeptember 28-án megjelenő közös albumunkon.

Mindent elterveztünk és már senki nem tud minket megállítani.

...

Ahogy Harry bejelentette, hogy jön az új albuma "You are my home" címen, szinte minden platform felrobbant. A rajongók teóriák hegyeit gyártották és mindenben ott volt egy biztos igazság... "Larry is real".

Az album megjelenése után még vártunk néhány napot, ugyanis szerettük volna életben hagyni a rajongóinkat, de melyik nap, ha nem 28-án történt volna meg minden?

A nappaliban ültünk... már minden betűt bepötyögtünk... szorítottuk egymás kezét és készültünk arra, hogy az elmúlt több mint 10 évet bezárjuk és egy új ajtót nyissunk meg. Egy olyan ajtót egy olyan világba, ahol a szabadság nem csak egy délibáb...

- Készen állsz egy új világot megnyitni? - kérdeztem a szemébe nézve.

- Már azóta, hogy találkoztunk a mosdóban. - adott egy csókot és május 28-án megtudta a világ, hogy: "Larry is real since 2010"

Szinte minden felrobbant körülöttünk. Kicsit úgy éreztem magam mintha egy 3D-s moziban néznék egy háborús filmet. De ez sem mozi, sem film nem volt, csak a színtiszta valóság.

...

Hosszú éveken át

Kalitkából néztünk

A többi madár szabadságát.

Néha még csak álmodni sem mertük

Hogy mi egyszer szabadon szállhatunk.

A szabadság akárcsak egy délibáb

Eltűnt előlünk jó néhány éve.

De édesem nézd!

Még mindenünk megvan.

A szerelmünk, a történetünk

És még csillagaink is.

A szabadság már nem csak egy délibáb

Add a kezed és mutassuk meg,

Megcsináltuk.

Amikor Harry mesélt a Freedom fesztiválról, nem gondoltam volna akkor hogy mi fogjuk ketten lezárni, kézen fogva, s közben a világ képébe kiálltjuk, hogy:

FREEDOOOOOM!

Annyi év szenvedésnek vége lett. Még szín tisztán emlékszem az "utolsó napunkra", de akkor is tudtunk, hogy az nem az utolsó volt. Nagyon is nem.

Az árnyvilágból kirepültünk a fény, és a szabadság felé, s most itt vagyunk a világ tetején, csak Ő és én.