Larry Stylinson // one-shots

Karácsonyi ajándék

Mikor már nincs semmid, a legfontosabb személy az életedben meghalt leukémiában, a családod többi tagja a világ másik végén lakik, és igazán csak karácsonykor jössz rá, hogy hiába van hírneved, hiába vannak rajongóid, rajtuk kívül nincs semmid.

Akárcsak Louisnak.

Minden évben az anyukájával töltötte a karácsonyt, egyben a szülinapját, de ebben az évben elvesztette egy betegség miatt. Nem maradt senkije. A szerelem még nem találta meg, csak a média számára, ahol már vagy 5 éve „boldog kapcsolatban" él Elenor Calderrel, holott Louis melegebb, mint a nap, de erről, a menedzsere szerint az emberek nem tudhatnak, mert ártana a karrierjének. Lou nem tud ezzel mit csinálni, ugyanis fiatal tizenévesként honnan tudta volna, hogy egy homofób kezébe adja a karrierjét, az életét...? Kénytelen volt beletörődni.

Hihetetlen, hogy a karácsonyi varázs pillanatok alatt hogy el tud tűnni az emberből és ezen a legjobban a kékszemű gondolkozik. Ő volt az az ember, aki már novemberben elkezdett készülődni a karácsonyra, ha nem hamarabb. Talán ez annak volt köszönhető, hogy pont akkor született, vagy csak az anyukájának, aki szintén imádta a karácsonyt.

Csak egy pillanat volt, csak egy halálhír és Louis már utálta a karácsonyt, de nem csak azt, mindent... De az élet ment tovább, ahogy neki is kellett, főleg hogy megígérte az anyukájának, hogy egy életet fog élni kettőjükért, de akkor a fene sem gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz lesz.

A rajongók tartják életben, ők a fény az énekes életében, neki már nincs más, csak ők.

Karácsony reggel, amit mindig annyira várt. Az ajándékok, sütemények, köszöntés, a gyönyörű karácsonyfa, az anyukája ölelése... de ez már nincs. Dél körül kikelt az ágyból, de úgy érezte feleslegesen, hisz úgysem fog csinálni semmit, maximum mikor már mindenki a családjával van, elmegy sétálni és beül abba a kis kávézóba, ahova mindiig elmentek az édesanyjával.

Létezik karácsonyi csoda, vagy az is csak egy szép mese? Lehet benne igazán hinni? Léteznek csodák?

Harry minden évben ezekkel a kérdésekkel a fejében nyit ki karácsonyeste a kávézójában, ami a város egyik legforgalmasabb kávézója, csak nem karácsonykor, de ő akkor is kinyit, ugyanis nincs családja, akihez mehetne ünnepelni, csak egy kutyusa van, Bruce. Árvaházban nevelkedett, s mikor 16 éves volt eldöntötte, hogy neki lesz egy kávézója. Nem voltak nagy álmai, csak ennyit akart és családot, de az utóbbit azóta sem kapta meg, de még így is képes hinni a csodában, annyi csalódás és szenvedés után, benne még él a karácsonyi varázs, hogy idén hátha. Hátha besétál valaki a kávézó ajtaján, aki Harry élete részese akar lenni.

Nem szokott ismerkedni, sosem megy el sehova, csak a boltba és a kávézójába. Nincs szüksége alkalmazottra, elboldogul egyedül is, csak néha-néha segít be neki a legjobb barátja, egyben az egyetlen fontos személy Harry életben, Niall Horan. De Niallnek van családja és hiába hívják minden évben a zöldszeműt, ő minidig nemet mond, és inkább ott van a kávézójában. Már 5 éve. 18 évesen, pont karácsonykor lett kész a kávézója, azóta majdnem mindig ott van, még ünnepnapokkor is. Neki nincs más.

A karácsonyi csoda létezik... egy karácsonyi ajándék, maga Louis Tomlinson személyében.

6 óra után, mikor már nem volt senki sem a városban, Louis elindult a kávézóba. Most a kidíszített házaktól el tudta volna hányni magát, de inkább gyorsabb tempóra váltott és próbált nem gondolni semmire, csak arra a finom forró csokira, ami minden évben ugyan olyan. Ez az egy dolog maradt meg Louisban, amire még boldogsággal tudott gondolni.

Belépett az ajtón, amit az azon csüngő csengő jelezte. Harry felpattant a székről és az ajtóra nézett és szembe találta magát a kékszeművel.

Emlékeztek, mind a ketten...

Minden évben, szinte mindig ugyan ebben az időpontban lépett be a kékszemű és az anyukája, de most egyedül van és összetört. Harry látta, ahogy a fiú felnő, nem tudott róla semmit, csak azt, hogy milyen boldog volt minden karácsonykor... de idén már nem az. Idén már egyedül van...

Louis a pulthoz sétált és ekkor nézett először Harry-re. Tudta, hogy valahonnan ismeri, csak arra nem jött rá, hogy honnan, talán túl sok emberrel találkozik, de leg mélyen mégis emlékezett a fiúra.

- Szia. – köszönt Harry.

- Szia.

- Adhatom a szokásosat? – mosolygott a göndör. Louis össze volt zavarodva, ami látszott is rajta – Minden évben ugyan azt kéri... kéred.

- Akkor azért voltál ennyire ismerős. – mosolygott most már Louis is. Talán az anyukája halála óta most először, de úgy igazán. – Igen, azt kérném. – mondta, majd helyet foglalt a megszokott asztalnál.

Körülnézett, és még mindig ugyan olyan hangulata van a helynek, mint az évek alatt mindig. Ugyan azok a díszek és még a zene is ugyan az, pedig 5 éve alatt hány új karácsonyi zene született.

- Tessék, elkészült a forró csokid kis pillecukrokkal a tetején és egy kis csoki öntettel. – mosolygott Harry, úgy, hogy megjelentek a gödröcskéi, amikért Louis már most oda volt és talán ekkor döntötte el, hogy meg fogja szerezni ezt a fiút. – Egészségedre.

- Köszönöm szépen. – mondta és Harry már ment is volna vissza a pultba, mikor Lou utána szólt – Harry! Nem maradnál is velem? ... Persze ha nincs más dolgod, meg ha te is szeretnél... nem eről...

- Maradok. – mosolygott és leült Louissal szembe.

Elkezdtek beszélgetni. Vagyis először csak Louis kérdezett, Harry meg válaszolt, de amint feloldódott a hangulat szinte egyiküknek sem lehetett befogni a száját. Rátaláltak egymásra. Harry a rég keresett emberre, aki az élete részese akar lenni, Louis meg arra az emberre, aki betölti a szívében az űrt.

Egy igazi karácsonyi ajándék, amit nem lehet kézzel megfogni, sem szavakba önteni, ezt csak ők érezhetik. Átadták egymásnak a szívüket, beengedték egymást a lelkük legkisebb zugaiba, rálátást adtak a másiknak a félelmeikre, boldogságaikra.

Csókolóztak a fagyöngy alatt, karácsony éjjel.

Pont a fejük fölött volt az egyik fagyöngy a sok közül a kávézóban. Harry már Louis mellett ült. Az egyik pillanatban elhallgattak és csak egymást nézték. Egymás szemét, majd már csak egymás ajkaira tudtak koncentrálni, s végül megcsókolták egymást.

A két elveszett és szomorú lélek egymásra talált, egyfajta karácsonyi ajándékként és bebizonyosodott, hogy karácsonyi csoda igenis létezik, csak várni kell Rá.