𝐈 𝐖𝐀𝐒 𝐀𝐋𝐋 𝐎𝐕𝐄𝐑 𝐇𝐄𝐑 | 𝘞𝘪𝘭𝘣𝘶𝘳 𝘚𝘰𝘰𝘵

|Prológus •1

Mindig is szerettél bulizni, szeretted az esti pezsgést, és a hangos zenét. A mai este más volt. Nem volt kedved a villogó fényekhez, nem volt gyomrod a klubban lévő füsthöz. Mégis a barátaiddal most léptetek be a klubba. A zsebedbe süllyesztetted a cigarettás dobozt, és a gyujtót amely már csak szikrázni tudott. A két lány maguk mögött hagyva téged egy társasághoz rohantak. Te is a hatalmas csoporthoz sétáltál, de csak köszöntél. Nem tudtál bekapcsolódni a beszélgetésbe. Volt egyfajta előérzeted, hogy két barátnőd már-már csak kényszerből barátkozik veled. Az odafelé vezető úton vagy háromszor veszekedtél velük azon, hogy mikor menjetek haza. Szerinted elég lett volna a hajnali egy, de ők erőltették a hajnali hármas időpontot. Végül csendben maradtál, nem akartál veszekedni, így is elég szarul érezted magad. Csak szerettél volna valakivel úgy beszélgetni, hogy nem köt beléd, és meghallgat. És szerettél volna valakit meghallgatni, de nem a panaszát arról, hogy milyen rossz hogy nincs pénze a legújabb ruhára. Egyre több belső viccük lett, és rendszeressé vált, hogy rád hagyták a számla kifizetését a kávézóban. Megkérdőjelezhetted volna magad, miért is vagy velük? Olyan vagy most, vagy soha elven eltűntél a bárpult mellett. Úgy gondoltad, ma este nem fogod te fizetni sem a sört, sem a koktélokat. Nem szerettél otthon sem lenni, hallgatni a család folytonos veszekedését. De aki nem szeret hazamenni, az mindenhol otthon érzi magát csak ott nem, ahol igazából kéne. 

Végül vettem magamnak egy sört, kezdésnek jó lesz. Sokan már most sík részegek voltak, pedig alig két órája nyitott a szórakozóhely. Undorodom attól, ahogyan a "barátok" bánnak mostanában egymással, ahogyan a testvérek hagyják cserben egymást, és hogy a szülők azok akik javarészt tönkre teszik a gyerekek életét. Én vagyok itt az egyetlen, aki ahelyett hogy bulizna éppen egy csendes helyet keresni indult. Nem ez az első estém itt, tudom hol találhatnék egy kis menedéket. Befordultam a mosdó melletti folyosóra, majd szétnézve, nehogy valaki meglásson benyitottam, és ugyanolyan gyorsan csuktam be magam mögött az ajtót. Meglepetésemre nem csak én tartózkodtam a pici helyiségben. Egy fiú ült az egyik széken, arcát a tenyereibe rejtve. Úgy látszik, nem csak nekem indul szarul ez az este...

Author's note: egyetlen baj hogy sok könyvbe kezdek bele, időm pedig nincs, de szerintem ez a rövidke könyv belefér. eredetileg 2-3 részesre tervezem, aztán...meglátjuk.