𝘐 𝘞𝘈𝘚 𝘈𝘓𝘓 𝘖𝘝𝘌𝘙 𝘏𝘌𝘙 | 𝘞𝘪𝘭𝘣𝘶𝘳 𝘚𝘰𝘰𝘵

|3•

Öt percig ültem a csendes szobában, végül levettem a pulcsimat és a székre terítettem. Alig-alig hallatszódott ide be a zene, nyugodt voltam. Elgondolkodtam mit gondolhatnak a baratnőim (már ha hívhatom őket így) mikor meglátták hogy nem vagyok mellettük. Sajnálom, nekem is kell az a pénz amit ők elittak volna a számlámról. Nyitódott az ajtó, és Will lépett be szédelegve. Nem egy, nem kettő, de nem is három üveggel az egyik kezében, míg a másikban három feles poharat hozott. Amikor közelebb ért akkor láttam meg hogy nem ennyi volt a bazár amit a bárpulttól hozott. A mellkasához szorított alkarjával még vagy öt kis poharat.
-Jézus, menni pénzt hagytál ott?-kérdeztem, és segítettem neki lepakolni a szeszes italokat.
-Ki mondta hogy fizettem?-sandított felém.
-Te nem vagy normális.-nevettem fel miközben ő szétosztva a kis poharakat elém túrt négyet és két üveg sört.
-Nem kéne ennyit innod, így sem tudtál bejönni azon az ajtón.
-Nem igaz! Bejöttem.
-De közben az ajtófélfát is majdnem hoztad magaddal.-ingattam a fejemet, ő pedig válaszként lehajtott egy pohárkával.
-Mi van bennük?
-Ez itt gin, vodka, aztán pálinka azt hiszem...-emelte fel az egyiket, beleszagolt és a kezembe nyomta.
-Nem bírom jól az alkoholt.-tiltakoztam.
-Hajtsd fel nyugodtan, majd vigyázok rád.

Vigyázok Rád. Olyan mélyen ütött meg ez a két szó. Hogyan lehet valakire vigyázni? Természetesen lehet vigyázni arra hogy ne sértsük meg szavakkal. De akkor sem rá vigyázol, hanem a barátságotokra. Hogy lehet valakinek a szívére és a testére is vigyázni egyaránt? Nem azért, de előbb utóbb az egyik úgyis összetörik.

Bólintottam, majd én is a példáját követve lehúztam a pálinkát, mely tűzként kezdte el égetni a nyelvemet és a torkomat.
-Akkor most hogy már van alap, még egyet.-nevetett és elém túrta a következőt.
-Mégegyet.-egyeztem bele én is, hozzákoccintva az én poharamat az övéhez. Ez kevésbé égetett, ez inkább mart, de ezúttal nem a torkomat vagy a nyelvemet. A szívemet kezdte marni. Nem kéne itt lennem. Neki se kéne itt lennie, hanem a barátnőjével kellene csókolóznia a színpad melletti padokon mint ahogy a legtöbb ide tévedt szerelmespár teszi. Nekem pedig nem kellene ilyen gyorsan kötődnöm valakihez, akivel csak a véletlen hozott össze. Csak egymás után ittam kortyokat a sörömből ami most rettentően keserűnek hatott. Talán ilyen a mai este íze is, keserű. Kezdek szédülni, már azt sem bánnám ha hazamehetnék. Mi tart vissza? Az autókulcsom a zsebemben, annyira nem szédülök hogy ne tudjak hazáig hajtani, összvissz pár sarok. De valami visszatart. Valaki. De nem, nem tart vissza, saját szándékomból maradok itt. Hiszen olyan békés itt veled. Minden a véletlennel kezdődik. Ez is egy ilyen pillanat lehet. Sehol a világon nem lennék most legszívesebben mint ennek az idegennek a társaságaban aki most mégis úgy érződik mint maga a biztonság. Amikor téged megismertelek, hazaértem.