𝐈 𝐖𝐀𝐒 𝐀𝐋𝐋 𝐎𝐕𝐄𝐑 𝐇𝐄𝐑 | 𝘞𝘪𝘭𝘣𝘶𝘳 𝘚𝘰𝘰𝘵

|4•

-Figyelj Will, nem kéne megnézned a barátnőd? Nem szeretném ha mérges lenne rád.-ajánlottam, kinyitva a második söröm.
-Nem, befejeztem.-vágta le a poharat az asztalra.
-Elegem van, hogy csak én nézem meg azt hogy ő hogy van. Egyszerűen lehúz mint pénzügyileg, mint lelkileg. Az neki normális hogy minden vele szembejövő srácot megbámul, de nekem ez nem fekszik. Én ezt nem bírom tovább.-hajtotta a tenyereibe az arcát mint legelőször amikor találkoztunk. Egy párkapcsolat bizalom nélkül olyan, mint egy autó üzemanyag nélkül. Ülhetsz benne ameddig csak akarsz, de nem jutsz vele sehová. Ekkor értettem meg, hogy igen... nekem itt kell lennem, és neki nem a színpad mellett kéne lennie.
-Sajnálom hogy ezt így rád zúdítottam csak kurvára szarul esik.-vett egy mély levegőt.
-Öleljelek meg? Hátha attól jobb lesz.
-Hátha.-csúszott közelebb gyengéden magához ölelve. Lehet hogy én túl erősen öleltem. De muszáj volt, mert senkinek sem akartam odaadni. Állát a vállamon nyugtatta, és a hátamat átkarolva ivott a sörjéből. Nem húzódott el, nem szólalt meg. Ha valaki benyitott volna azt gondolta volna: "Jézusom ez a két alkoholista mit keres itt egymást ölelgetve". De ez így rendben van. Ekkor csörrent meg a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Ez üzenet az egyik barátnőmtől érkezett, azt kérdezve, hogy mégis hova a fenébe tűntem el, és ha megyek vissza, akkor vihetnék nekik négy darab koktélt. Nem írtam vissza semmit, csak elfanyarodtam és visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe.
-Lerakod az asztalra?-nyújtotta át nekem az üvegét.
-Persze.-nyújtóztam el az asztal sarkáig, ügyelve arra hogy nehogy lelökjem a többi poharat.
-Köszönöm.-ásította.
-Fáradt vagy?-kérdeztem, és én is a vállára hajtottam a fejem, egy pillanatra lehunyva a szemeimet. Miután nem kaptam választ ismét megszólítottam.
-Will?-simítottam végig a hátát. Ismét nem kaptam választ, csak a nyugodt lélegzetvételér hallhattam. Elmosolyodtam, majdnem felnevettem.
-Akkor jóéjt azt hiszem.-mosolyogtam folyamatosan, én is lerakva a kiürült sörös üvegemet. Ekkor rezzent meg ismét a telefonom, de ezúttal nem is olvastam el az üzenetet. Hiszen nagyon is jól tudtam hogy mi áll benne. "Te vagy a legrosszabb barát!" vagy "Többet nem barátkozok veled és akkor egyedül maradsz végleg" esetleg a jól bevált "Amúgy is megvagyunk nélküled", és ehhez hasonló manipulációs trükkök. A vodkát könnyebb volt lenyelni mint ezeket a mondatokat. Nem foglalkoztam azzal hogy egyedül maradok, mert érzem hogy ez nem igaz. Ez olyan mint a vonzás, találni valaki olyat akit nem is kerestél.