𝐈 𝐖𝐀𝐒 𝐀𝐋𝐋 𝐎𝐕𝐄𝐑 𝐇𝐄𝐑 | 𝘞𝘪𝘭𝘣𝘶𝘳 𝘚𝘰𝘰𝘵

|2•

Először nem foglalkozva az ismeretlennel leültem a mellette lévő székre. Nem tudtam elviselni a kényelmetlen csendet a szobában. Igazából így visszagondolva soha sem tudtam elviselni a csendet.
-Minden rendben?-kérdeztem tőle halkan, enyhén megdőlve előre hogy az ő szintjén legyek.
-Most nem, de később talán.-válaszolt rám sem nézve. Hallatszott a hangján, hogy már túl volt pár italon.
-Dohányzol?-kínáltam meg egy szál cigivel a dobozból, mely már félig üres volt. Vagy félig teli. Nem tudom, soha sem voltam optimista, filozófiából pedig egy hajszálon múlt hogy nem buktam meg.
-Dehogy, van nekem is...-tapogatta át a zsebeit, felemelve a fejét -csak a barátnőmnél maradt a doboz.-sóhajtott lemondóan, majd kihúzott egy szálat az én dobozomból. Én is kivettem egyet, meggyújtottam majd felé nyújtottam az öngyujtót. Legalább négy próbálkozásába telt neki, hogy végre sikerüljön lángot kicsalnia az öngyújtóból.
-És merre van a...barátnőd?-kérdeztem a térdeimre támaszkodva. Kifújtam az eddig benntartott füstöt. Eltakarja az arcod, egy másodpercre senki sem láthat.
-Ó, a "legjobb fiú barátjával" van.-mutatott idézőjeleket a levegőbe, és ismét a fejét kezdte fogni.
-Sajnálom.-válaszoltam, és kezembe vettem a sörömet.
-És neked? Van barátod?-kérdezett most ő, és végre rám nézett.
-Ugyan, olyan szingli vagyok, hogy ha páros utazást nyernék, kétszer mennék.-nevettem fel, majd belekortyoltam az alkoholos italomba. A fiú először elmosolyodott, majd ismét a falat kezdte pásztázni homályos tekintettel. Volt időm jobban megszemlélni az arcát, amelyen most a fáradtság és a szomorúság keveredett. Barna göndör haja kócosan állt, pár tincs a szemébe lógott. Nem tudom mit mondhattam volna neki, nem vagyok a szavak embere. Van olyan, hogy semmi más nem szükséges, csak hogy valaki melletted legyen. Nem kell megoldania semmit, csak a jelenléte, hogy ott van, törődik és figyel rád sokat jelent.
-Kikkel jöttél ide? Gondolom nem egyedül.
-A barátnőimmel, akik inkább csak arra használnak hogy fizessek nekik.-vontam meg a vállam. Ezen nincs mit színezgetni, ez így van. Jobb egyenesen kimondani a valóságot mint kiszínezett valótlan történetekkel hülyíteni másokat. Nem csak neked szar.
-Amikor a barátaid kihagynak mindenből akkor itt az ideje hogy új barátokat keress.
-Azt hiszem igazad van. Ebben az esetben a nevem _____-nyújtottam neki a kezemet.
-Will. Örülök hogy megismerhetlek.-fogott velem kezet, majd elnyomta a cigarettáját a megrepedt hamutálcában. Azt hiszem haladunk, ezúttal a szemeimbe nézett. 
-Hozzak még egy sört?
-Persze. Megköszönném.-adtam át neki az üres üveget.
-Hé, és kérlek ne kattogj olyanon egész este amin nem tudsz változtatni. Inkább élvezzük egymás társaságát.-vette át az üveget, kissé megérintve a kezemet, majd kisurrant az ajtón. Nem tudom mi ez. Úgy érzem egyedül vagyok, de mégsem. Mintha szomorú lennék de mégse. Fojtogat a sírás de mégse. Üres vagyok, de mégis tele mindennel. Most ismertelek meg, mégis megbízok benned, mintha már tíz éve barátok lennénk. Egyszerűen nyugodt körülötted minden. Furcsán érzem magam, pedig nem is ittam annyit hogy berúgjak. Édes vagy, valahogyan biztonságot nyújtasz, pont mint ez a szoba a hangos zenétől és a tömérdek embertől. Örülök hogy összeakadtunk, ahhoz képest hogy nem is szerettem volna eljönni ma este a klubba. Köszönöm, hogy nem történik meg minden amit szeretnék.