𝑌𝑜𝑢'𝑑 𝑏𝑒 𝑚𝑖𝑛𝑒...[𝑅𝑎𝑓𝑒 𝐶𝑎𝑚𝑒𝑟𝑜𝑛 𝐹𝐹.] ÁTÍRÁS ALATT!!

6.

Reggel hatalmas migrénnel keltem, az ágyból alig bírtam felállni.
Miután nehézkesen kikeltem az ágyból, leindultam a lépcsőn es az utamat egyenesen a konyhába vettem, hogy csináljak magamnak valami reggelit.
Amikor leértem a konyhába, észrevettem, hogy akadt egy kis társaságom.

— Jó reggelt Puszedli! - mentem a hűtőhöz egy kis narancsléért.

— Szia Brook, hogy aludtál? - nézett fel telefonjából, amit ki is kapcsolt.

— Jól, fogjuk rá.Mit keresel itt? - kortyoltam egyet a poharamból.

— Topper-hez jöttem, de egyszerűen sehol sem találom.

— Elment apával a tóra horgászni. - kivettem néhány tojást és még pár dolgot ami egy palacsinta elkészítéséhez kell.
   — Remélem maradsz, mert neked is készítek! - kezdtem el a tojást a pulthoz ütni.

— Persze, hogy maradok. - mosolygott halványan.

— És mizu amúgy?Van már barátnőd vagy valami? - kezdtem el egy témát.Nem tudom miért, de ez a téma eléggé érdekelt.

— Nincs. - jelentette ki röviden és tömöröd.

— Nem is vagy szerelmes senkibe?Egy lélek sem tetszik? - néztem rá felhúzott szemöldökökkel.

— De. - ismét egy egyszerű, de sokat mondó válasz.

— És ki az? - kezdtem el azonnal a lány iránt érdeklődni.

— Kizárt dolog, hogy azt elmondjam Brook! - kacagott, s közben fejét lehajtotta.

— Ne már Rafe, ez gonoszság. - tettetem sértődöttséget.
   — Ismerem legalább? - érdeklődtem tovább, nem hagyom ezt annyiban.

— Túlságosan is. - nézett mélyen és komolyan a szemembe.Én szakítottam meg a szemkontaktust.

— Miért nem vallod be neki, hogy szereted?

— Mert tudom, hogy ő nem érzi ugyanazt mint én. - ismét össze akadtak a tekintetünk.

— Azt nem tudhatod. - suttogtam, s a szemem közben még csak meg sem rebbent.
Ismét szemkontaktus, most ő törte meg.

— És veled mi van? - érdeklődött most Rafe.

— Nem tudom. - jelentettem ki egyszerűen vállat vonva.

— Mi az, hogy nem tudod? - nézett furán.

— Csak nem tudom. - raktam elé két palacsintát.Nem akartam Rafe előtt erről beszélni, mivel kellemetlenül érezném magam.

—

Rafe még nálunk volt jó pár ideig.Mindig meg tud nevettetni és szinte mindenről tudok vele beszélni.Dél körül mehetett talán az apjának segíteni.
Míg itt volt megköszöntem neki, hogy segített nekem a tegnap este és, hogy utánam jött.

Miután elment valahogy elfoglaltam magam.
Olvastam, filmet néztem, medencéztem.
Mindent megtettem az unalom elkerülése érdekében.
Épp az ágyamon feküdtem és telefonoztam, amikor egy üzenetem érkezett.
Rafe volt az.

Rafe: Gyere el velem valahová!

Brooklyn: Mégis hová?

Rafe: Szombaton érted megyek este 10 körül.Meglepetés lesz a helyszín!

Brooklyn: Hm, rendben!

Őszintén szólva, nem tudtam miért hív el engem valahová, miközben valaki mást szeret.
Az ilyet sosem értettem, bár mi Rafe-el csak barátok vagyunk, szóval baj nem lehet belőle.