𝑌𝑜𝑢'𝑑 𝑏𝑒 𝑚𝑖𝑛𝑒...[𝑅𝑎𝑓𝑒 𝐶𝑎𝑚𝑒𝑟𝑜𝑛 𝐹𝐹.] ÁTÍRÁS ALATT!!

5.

A 20 percből amit Sarah-nak mondtam kicsit több lett.Rafe igazán jó társaság tud lenni, ha olyan kedve van és ha nem veszik olyan emberek körül.
Igazából mindig is jóban voltunk, tény, hogy voltak nézeteltéréseink, de elfelejtettük őket.

— Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök.Megleszel egyedül? - állt fel mellőlem.

— Persze. - mosolyogtam rá kedvesen.

Tudni kell, hogy a mosdó elég messze van onnan ahol ülünk, egy csomót kell sétálni, na és persze mindig nagy a sor.

Hason fekve a pokrócon néztem tovább a filmet.Hirtelen fura szagot kezdtem el érezni, ami azonnal elvonta a figyelmemet a filmről.

— Mi ez a szag? - kérdeztem magamtól.

— Tűz van! - hallottam meg egy ordibálást a messzi távolból és a félelem azonnal átvette az uralkodást a testem és az eszem fölött.

Annak idején, mikor még kicsi voltam elmentem a mamámékhoz a nyári szünetben.
Valami kábel meghibásodott és a ház felgyulladt, azóta félek a tűztől.
Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam a helyemről és elindultam kifelé, vagyis csak akartam, mivel az emberek egy tömegként kezdtek kirohanni a helyszínről így hát szerencsémre fellöktek, szinte minden második ember rá taposott valamelyik testrészemre, senki sem vett észre, én pedig annyira féltem, hogy a földön kuporogva, remegő kézzel és lábbal ültem.
Egyre jobban kezdtem pánikolni, ennek oka az volt, hogy egy lélek sem volt már a közelembe.
Nem tehettem mást, ordibálni kezdtem, mégpedig Rafe-nek.

— Rafe! - többször is ordítottam a nevét, de semmi.
  — Segítsen valaki! - sírtam a földön.Kezdett közeledni a tűz.

— Baszki, Brook.Itt vagyok nyugi. - jött végre oda hozzám Rafe, másnéven a megmentőm.
Szép lassan felállított és erősen szorítva, hogy el ne hagyjon kivezetett az utcára.
  — Semmi baj Brook, itt vagyok veled! - húzott még jobban magához.Fejemet mellkasának nyomtam és úgy sírtam tovább keservesen, Rafe pedig gyengéden és aranyosan a fejemet simogatta, hogy megnyugodjak.

— Nagyon féltem Rafe. - a sírástól alig tudtam beszélni.Rafe a hajamba puszilt.

— Tudom, Brook.Tudom. - ölelgetett.

— Brook! - hallottam meg Topper hangját aki oda szaladt hozzánk.Azonnal a karjai közé futottam.
    — Kösz, haver!Tényleg. - beszélt Topp Rafe-nek.

— Ez alap, Topper! - veregette meg a hátát Rafe a bátyámnak.