𝑌𝑜𝑢'𝑑 𝑏𝑒 𝑚𝑖𝑛𝑒...[𝑅𝑎𝑓𝑒 𝐶𝑎𝑚𝑒𝑟𝑜𝑛 𝐹𝐹.] ÁTÍRÁS ALATT!!

9.

Csütörtök este van, ami annyit tesz ki, hogy a Cameron családdal vacsorázunk.
Amióta csak az eszemet tudom velük vacsoráztunk szinte minden csütörtök este.Ma rajtunk volt a sor, tehát a mi házunkban volt terülj-terülj asztalkám.
Mindenki itt volt, kivéve persze Rafe-t, ő velem szemben ülne.Nem tudom hol van, nem is zavar, de bevallom hogy azért érdekel, hogy hol lehet.Sosem hagyta még ki ezeket a vacsorákat.
Amióta itt ülünk azóta csak bambulok és Rafe helyét nézem, s közben azon tűnődöm, hogy vajon merre lehet.
Furdal a kíváncsiság.

- Brooklyn, te mit gondolsz? - beszélt hozzám apám, amire egyből felkaptam a fejemet es ránéztem.

- Bocsánat, miről is volt szó? - néztem rá zavarodottan.

- Neked megfelel Görögország, mint nyaralási helyszín?

- Persze, tökéletes. - erőltettem magamra egy apró mosolyt, amit apám bólogatva viszonzott.

- Akkor ezt megbeszéltük! Már csak azt kellene kitudnunk, hogy Rafenek is megfelel.

- Rafenek édes mindegy, szerintem még csak el sem fog jönni. - forgatta a szemét Rose.Rose nem kedvelte Rafet, csak ezt sosem ismerte el, de erre még a bolond is rájönne.Az ahogyan beszél róla, ahogyan viselkedik vele, mind azt sugallja, hogy ki nem állja a srácot.Igazából elég sokat veszekednek, talán még többet veszekedik Rosesal, mint a saját apjával.

Néha sajnálom a srácot, mert baromi szar az úgymond családi élete.Az anyja meghalt kiskorában-hála Istennek volt szerencsém őt ismerni, csodálatos nő volt-, az apja összeházasodott egy utálatos nővel, aki még csak nem is kedveli őt.Folyamatos veszekedések az apjával és testvéreivel, bár mindezek nem mentik fel attól a ténytől, hogy egy seggfej és baromi utálatos.
Hálát adok istennek hogy nekem nincsenek ilyen problémáim.

---

A vacsorának vége lett, mindenki elment.
Már csak mi voltunk lent anyámmal és mosogattunk meg pakolásztunk.

- Aggódom Rafeért. - szólalt meg hirtelen anyám.Aggódik?Mégis miért?

Összehúzott szemöldökökkel néztem rá.

- Miért? - tettem fel a kérdést.

- Nem jelent meg, mindig megszokott.Nem mellesleg mindig hallom, hogy rengeteget veszekednek Warddal.Szeretem Wardot és remek barát, de néha elég keményen bánik a fiával.

- Akkor mondd meg neki, anya. - neki dőltem a konyhaszekrénynek és úgy vártam, hogy beszéljen tovább.

- Nem tehetem, drágám.Az ő fia, és az ő nevelése.Nem szólhatok bele abba, hogy hogyan nevelje a saját gyermekét. - rakta a csepegtetőre az egyik frissen mosott tányért.

- Egy próbát megér. - erőlködtem.Anyám megtörölte a kezét és végigsimított az arcomon.

- Menj, pihenj le drágám.Ezt már elintéztem én. -

- Rendben van.Szeretlek. - ötletem meg, amit ő azonnal viszonzott és egy puszit is nyomott az arcomra.