A Carnaby Varázslóképző - Mint két mágnes -

1. fejezet

A korláton ültem, teljesen reményvesztetten. Mintha nem csak egy álom lenne ez az egész, jobban fájt, mint bármi az eddigi életem során. Mert egyedül voltam... De akkor megjelent ő, és utat mutatott a sötétségből. Hiszen olyanok vagyunk, mint két mágnes.

Brrr.... – csengett az ébresztőm, amiért természetesen kapálózva nyúlkáltam csukott szemmel, de sehogy sem értem el.

- Anya kérlek! Nem találom a telefonom, adj még 5 percet! – mondtam kínkeserves hangon.

- Ms. Moon, nagyon szívesen kinyomnám az ébresztőjét, ha reggel lenne, de tájékoztatom róla, hogy így is 40 perccel többet aludt már ma a kelleténél. Pihenésképpen látogasson el délután a bűntetőbe, ahol átismételheti a mai óra anyagát. – szólt hozzám rendkívül arrogáns hangon az irodalomtanárom.

Ekkor már tudtam, hogy hol vagyok. Amióta motorbalesetem volt, folyamatosan fáradtnak érzem magam, de ami a legfurcsább, hogy sem a balesetemre, sem az előtte élt közel 16 évemre nem emlékszem. A szüleim elmondása szerint, amnéziám van. Talán önmagamról is csak egyetlen dolgot tudok, hogy a nevem, Olivia Moon.

Az iskolában csak egy barátom lett az eset óta, Mr. G. a rajztanárunk. Mindenki más szerint megváltoztam. (Egyébként kicsit sem érzem fairnek, hogy nem tudom milyen voltam előtte, és így azt sem tudom, hogy most milyennek kellene lennem.) Próbálkoztam beilleszkedni, kerestem a helyem és igazán megerőltettem magam, de lehetetlen visszahozni egy olyan személyt, akiről halvány emlékeim sincsenek.

A büntetőcetlim átvétele után, elindultam a délutáni szenvedésem helyszínére. Amikor beléptem a terembe boldogság öntötte el a szívem, hiszen Mr. G. mosolygott rám a tanári asztal mögül.

- Olivia, gyere csak be! Mi rosszaságot tettél ma? – kérdezte egy lehengerlő mosoly kíséretében.

- Mr. G. kérem mondja, hogy egyetért velem és az alvás Ön szerint sem bűn! – játszottam az értetlent.

- Az biztos, hogy az alvás nem bűn, de a nem megfelelően időzített alvás sokszor paprikázhat fel olyan embereket, akik nem szeretik az életüket álomvilágokban élni. Na ülj le te is Olivia és kezdjük el a délutánt a börtönben! – vicceskedett.

Ekkor elmondta a szabályokat. Van két óránk arra, hogy bepótoljuk a hiányosságaink és átgondoljuk a tetteink. Ha eltelt a két óra ellenőrzi a feladatokat. Természetesen csak az mehet haza, aki mindennel kész lett. Neki is álltunk a pótlásnak, de ez pontosan addig tartott, amíg Mr. G. ki nem ment a teremből.

Itt volt mindenki, aki számít. Az iskola 3 „Queen Bee-je", akik maguk szórakoztatására mindenkin gúnyolódnak - de azért a legtöbben ugyan ilyenek szeretnének lenni – a fél focicsapat, és az összes olyan évfolyamtársam, akik fejeket dugdosnak a wc-be csupán szórakozásból.

- Na mesélj Moon, te mi rosszaságot tettél ma? – kérdezte az egyik lány – Mr. G hangsúlyát utánozva - , akin annyi parfüm volt, hogy az egész termet beborította a szaga. Csak nem elfelejtettél tolltartót hozni? Talán ez az egyetlen „rosszaság", amire képes lehetsz. – Kérődzött a görögdinnyés rágójával.

- Csak elaludtam irodalom órán. – válaszoltam halkan, ezzel is kerülve a konfliktust.

- Ne nevettess! Biztos vagyok benne, hogy ennél többre is képes vagy! – mondta lenézően, majd összepillantott a barátnőivel, mint aki valami zseniális ötletet gondolt ki.

Pár perccel később a két másik lány odafutott mellém és lefogtak. A kérődző egyik pillanatról a másikra a görögdinnyés rágóját a fejem tetejére nyomta, majd elmasszírozta a hajamban. Ekkor lépett be Mr. G., majd valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Még sosem volt bennem ennyi düh, mint akkor, és azt gondoltam, hogy most bármelyik lányt fel tudnám nyomni a falra. Megbosszulnám mindazt, amit az utóbbi időkben kaptam itt. Aztán megtörtént. A lányok hirtelen a falnak repültek, a székek és az asztalok arrébb tolódtak én pedig erősebnek éreztem magam, mint eddig bármikor. A kezeim megfeszültek és már emeltem volna őket, amikor Mr. G. megragadta a karom és mélyen a szemembe nézett. A tekintete nyugodt volt, de máshogy nézett rám, mint ezelőtt. Egy pillanattal később elsötétült minden.