Végül együtt! -FOLYTATAS ALATT-

Előszó

A nevem Olivia Miller, 17 éves gimnazista vagyok, nem túl sok baráttal rendelkezem, gimi előtt csak a testvéremre számíthattam, Olivérre. Igen a szüleink nagyon jó neveket választottak. A nyári szünetem, ha egy szóval kéne jellemeznem az a buli lenne. Egész nyáron buliztam, haverokkal voltam és élveztem, hogy nincs suli. Főképp csak fiúkkal vettem magam körbe, mivel az egyetlen lány barátnőm úgy gondolta ő inkább tanul a 11. osztályra. Persze azt nem hagyhattam, hogy egész nyáron könyvek fölött gubbasszon így olyan 2-3 hetente sikerült rávenni egy-egy bulira, a tesója segítségével, Maxszel.

Nos Max... Ő egy igazán jó fej fiú és nagyon jó társaság. Egyik, sőt Lau után legjobb barátomnak mondhatnám. Viszont augusztus végén már én sem mentem bulikban és ez idő alatt lett egy barátnője, Madi. Először mindenki azt hitte Ő is mint az eddigiek csak pár napig lesz vele, de nem. Elmondása szerint komolyak a szándékai, vagyis nekem ezt mondta a húga. Velem azóta nem beszélt, s nagyon rám sem néz. Mindenkitől elzárkózott még a bátyámtól is aki legjobb haverja. Csak a barátnőjével foglalkozik ami szerintem már egy kicsit beteges. Néha-néha eljön a tesómhoz de sosem oson be a szobámba, nem ad homlok puszit, ha az ő vállán sírom ki magam, nem ölel meg és még pulcsiját is amit már régen ide adott, azt is visszakérte, egyáltalán nem törődik velem. Igen már mondhatni úgy viselkedtünk mint egy pár de komoly érzéseket nem érzett egyikőnk sem. Legalábbis az elején, aztán én beleszerettem. sosem merném neki elmondani. Suliban gyakran kaptam megvető, lenéző tekinteteket mivel én jóban vagyok velük amik már a következő évre valószínűleg megszűnnek. Rossz lesz Max nélkül, sőt már most is az pláne, hogy mindenről Ő jut eszembe de majd túlélem.

Holnap lesz az ősz és a suli 1. napja egyaránt. Egyrészt várom, hogy lássam a másik barátom, Charliet de egyben félek is mi fog történni az ezt következő napokban.