Végül együtt! -FOLYTATAS ALATT-

6.

Hirtelen nem értettem mi ez a puha dolog amin fekszem, mivel este tisztán emlékszem, hogy a földön aludtam el. Lassan kinyitottam a szemem és rá kellett ébrednem, hogy ez nagyon nem Lau szobája. Körül néztem egy kicsit, minden ugyan úgy van ahogy régen. Mellettem is ugyan úgy pihen mint ahogy múltban az a személy. Nem akartam felkelteni édes álmából, de muszáj lesz, mert úgy szorít magához mintha az élete múlna rajta, így esélyem sincs a szabadulásra. Nem azt mondom, hogy nem kelnék fel minden nap így, és az aranyos pillangókból nem lettek valami vad molylepkék amik felzabálnak belülről de ez nem helyes. Barátnője van, azt sem értem miért hozott ide magához.

Csendben elkezdtem szólítgatni de nem igazán akart rá reagálni. Kicsit felidegesítettem rajta magam ezért elkezdtem össze-vissza forgolódni, hátha érzi milyen kényelmetlen ez nekem. Egy kisebb morgás után -a forgolódásom miatt- még jobban magához láncolt amit már megelégeltem.

-Mit csinálsz?! Neked barátnőd van!- akadtam ki mire csak egy fáradt pillantást kaptam és elengedett. Ennyi? Lényegtelen, most mi hamarabb el kell húznom innen amíg senki sem vesz észre.

Vagyis ezt szerettem volna.

A pizsim egy nagy lila póló, fekete írással, egy közös felső Maxel. Vagyis neki is van egy pont ilyen. Ezért is érthette annyira félre a helyzetet a velem szembeütköző lány. Szemei szikrákat szórtak amin csak mosolyogni tudtam. Szegények mik járhatnak a fejében, pedig semmi sem volt.

-Mi történt itt?! -A hangneméből ítélve nem igazán kérdésnek szánta. De ezt inkább ráhagyom Maxre, nem fogok egy ribancnak magyarázkodni a semmiről. El sem hinné.

-A barátod kérdez. -mosolyogtam ördögien rá és elsétáltam mellette. -Egyébként nem kellett volna abbahagyja az edzést, nyáron izmosabb volt. - Tetőztem még az idegességét amire egyből befutott a "szerelme" szobájába. Na ebből magyarázd ki magad Max.

———

A hétvége hátralévő része gyorsan elrepült. Gondolom Madiék meg tudták beszélni a helyzetet, mivel Max, ha jól tudom nála aludt az idő alatt míg én ott voltam a Lauéknál. Igen, voltam. Jelenleg betegen az ágyamban ülök és valami házit próbálok írni amit elkell küldenem. Hihetetlen, komolyan mondom. Nem elég, hogy a 40 fokos lázam miatt szinte haldoklom de még a történelem tanárnőnek egy esszét is kell írjak. Mondjuk lehet, hogy részegen nem kellett volna kimenni a hidegbe és beugrani a medencébe Charlieval együtt de már mindegy.

A bál még kérdőjel. Norbival beszéltem erről és kedvesen felajánlotta, hogy itthon marad velem de visszautasítottam. Miattam nem kell lemondjon erről a buli szerű valamiről. Viszont nagyon remélem meggyógyulok addigra és eltudok menni. A ruhám már meg van az előző Halloweenről ahol Harley Quinn voltam. Úgy volt, hogy én ő leszel, Norbi pedig Joker. Eredetileg nem terveztünk beöltözni de túl jó a nyeremény kivételesen. Ki nem örülne annak, hogy kap 2 ingyenes utat Párizsba? Igen, fejenként 2 szóval nem muszáj együtt menjenek, vagy vihetnek még magukkal valakiket. De ebből semmi nem lesz, ha nem gyógyulok meg, amire kemény 4 napom van még.

-Olivaaaa! -kiabált a tesóm. Mi, már ennyi az idő? - Gyere át azonnal a szobámba! - nyitott be hozzám kopogás nélkül. Mi van, ha öltöztem volna? Hah?

-Nincs olyan ok ami miatt engem kiszedsz innen. -utalok a pihe-puha ágyamra amit kellőképpen felmelegítettem már.

-Randim lesz 2 óra múlva és nem tudom mit vegyek fel. -Ennek a szerencsétlennek randija? Pff. Persze.

-Na jó. Most az igazat! -Néztem rá komolyan.

-Baszki tényleg az lesz, most az egyszer légy olyan kedves és segíts! Nem akarom elszúrni. - Elég hihetően beszél szóval miért ne. De, ha átver soha ne várjon el tőlem semmit.

-Jó! -erre nagyot sóhajtott - De egy feltétellel.

-Most ez komoly? Csak mond meg mit vegyek fel!

-Ki az a szerencsétlen aki elmegy veled egy randevúra? -nevettem ki, persze iróniából. Nagyon is helyes a bátyám de mégsem sikerül neki egy lánnyal sem.

-Nem ismered. -zárta le ennyivel és kiment a szobámból. Én persze utána mentem, mert máskülönben képes lenne melegítőben elmenni.

-Na hova mentek? -tettem fel a legfontosabb kérdést.

-Uhm sétálni, aztán lehet megyünk egy kávézóba vagy valami. -gondolkozott el. A kinti idő egész jó de fúj a szél szóval úgy kéne választanom.

-Ez így jó? -Mutatok fel egy egyszerű szaggatott skinny jeanset -ami pont annyira skinny, hogy elfogadható és nem látszik minden (khm)- egy fehér pólót és egy szürke kapucnis pulcsit. -Vagy ennél melegebb van? Nem voltam még kint.

-Nem, jó lesz ez. Köszike. -Puszilt meg és el is ment átöltözni. -Így jó lesz? -jött vissza. A haját belőtte, de nem elég fluffy szóval ezen majd még igazítunk.

-Igen, nagyon jó. A hajadon még segítek, úgyis van még időnk. -mosolyogtam rá.

Amikor már mindennel megvoltunk büszke voltam magamra. Meg persze Oliverre is. A lehető legjobban néz most ki. A hajánál kicsit túlzásba esten és kicsit úgy néz ki mint egy emos, még jó, hogy nem feketébe öltözettem.

Még 5 óra előtt elindult 15 perccel, hogy időben ott legyen. Miután elviharzott itthonról rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok és megint halálra fogom unni magam. De szerencsére nem így történt, mert Charlie rá egy félórára felhívott így már nem unatkoztam.

Már nagyban beszéltünk amikor is egy üzenetet kaptam, de egyáltalán nem egy várt személytől. Mit akar már megint??