Végül együtt! -FOLYTATAS ALATT-

5.

Mindjárt itt a hétvége, ezért én és Lau úgy döntöttünk, hogy egymásnál alszunk. Nem akartuk kihagyni ebből is Charliet így ő is ott lesz kivételesen. Az ilyenekben nem szokott részt venni de most drága barátnőm nagyon ragaszkodott hozzá. Nem tervezünk semmi nagy dolgot, pizzázunk, talán iszunk és filmezünk nagyjából egész hétvégén.

Helyszínnek Laurenék házát találtuk a legmegfelelőbbnek. Nálunk azért nem lehetett, mert anya már haza jött apával együtt és nem szeretném, ha előttük elkezdenének veszekedni már azon is, hogy milyen vacsora legyen. Charlienél ugyan csak a szülők, és a 2 másik testvére miatt nem mehetünk. Mellesleg szegényebb családból származik, amit öltözködéséből nem mondanál meg de ezért jobbnak láttuk, ha nem teszünk rá azzal, hogy még mi is ott vagyunk.

Már az utolsó apró dolgokat rakom be a hátitáskámba és utána indulok is. Kicsit félek a helyzettől mivel mégis csak ott lesz Max mindig. Nem akarok most vele találkozni kivételesen, de egyben szeretném látni az izmos karját, a hibátlan arcát, a gyönyörű szemét és... Jó, jobb lenne, ha leállnék. Egyrészt van barátnője, másrészt meg úgysem lenne közöttünk semmi. Madison tökéletes hozzá, mindketten szeretik egymást és márcsak azért sem szakítanának szerintem, mert túl jó páros. Vagy ki tudja. Igen, mindig ezt a dumát mondogatom magamban. A lényeg, hogy nem álmodozhatok róla és muszáj elfelejtenem valahogy.

-Sokáig pakolsz még?- lépett be a szobámba anya. Olyan jó őt ujra látni. -Látom már kész, min gondolkozol ennyire?

-Csak megint túlgondolok mindent. -sóhajtottam és bezipzároltam a táskám. -Te mit csinálnál akkor, ha nagyon de nagyon szeretnél valakit de annak más tetszik?

-Hmm, nem tudom. -gondolkozott el. -Addig küzdenék érte míg látok esélyt. De hidd el, ha együtt kell lennetek végül együtt lesztek. -mosolyog rám úgy mintha már mindent tudna. Egy ideig csak néztük egymást aztán megölelt ami igen csak jólesett.

Délután 5 fele, mikor megérkeztem már ott volt Charlie is. Egyből Max felől érdeklődtem de elmondásuk szerint edzésen van és lesz is egy jó darabig. Ennek most nagyon örülök, bár úgyis itt leszünk egész péntekig szóval elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk.

Mivel Charliet csak úgy engedték el, ha  itt meg is csináljuk a házit ezért ezt már az elején leszerettük volna tudni. Nem volt valami sok de kevés sem, bő másfél óra alatt készen is voltunk. Ezt követően már Maxszel együtt vacsoráztunk meg. Nem néztem rá, vagyis inkább próbáltam de bármikor amikor véletlen rá vezettem a tekintetem mindig csak az ételét nézte kedvetlenül. Nem tudom mi lehet a baja, de rossz volt rá nézni. Messziről sugallott róla, hogy valami nagyon nem oké. Megszerettem volna tőle kérdezni, mi a baj de nem akartam még ezzel is zaklatni. Meglepően más senki sem figyelt fel a hirtelen csendes, komoly Maxre mintha megszokott lett volna. De lehet csak én vagyok lemaradva valamiről.

Vacsi után filmet néztünk én, Charlie és Lauren. The Kissing Booth utolsó részét terveztük megnézni (nagyon kevés olyan film van amit Charlie nem látott ezért nem volt nehéz választás). Kész popcornos tálakkal a kezünkben ültünk le az ágyra. Míg Lauren kereste a filmet Netflixen addig telefonommal foglaltam el magam. Instán Max tett ki valamit insta sotryba, gondolkodás nélkül nyitottam meg. Viszont amit láttam meglepett. Egy idézetet osztott meg.

"Két félszív lehet egyforma, de nekünk a másik felet kell megtalálni."

Most ebből az idézetből és a kedvetlenségéből arra következtetnék, hogy szakított Madivel. De azt nem értem miért? Hiszen tényleg annyira ugyan olyanok, mindenben. Vagy lehet pont ezt szeretné üzenni ezzel a storyval. Hasonlíthatnak egymásra bármennyire, lehetnek ikrek is, de az akkor sem azt jelenti, hogy kiegészítik és szeretik egymást annyira, hogy abból valami kialakuljon. Vagyis nem biztos, hogy egymáshoz passzolnak.

-Megvan! -kiáltott fel barátnőm örömébe és önelégülten hátradőlt -Akkor kezdhessük?

-Aham, vagy várj! Hozok innivalót! -pattant fel Charlie és suhant ki az ajtón.

5 percen belül vissza is ért és elindítottuk a filmet. Nagyon jó volt egészen addig míg tudtam figyelni a mögöttem lévők folyamatos nevetéstől. Idő közben lekerültem a földre, nem is tudom, hogy képzeltük azt, hogy mi hárman elférünk egy ágyon. Az egy másik kérdés én hol fogok aludni de azon ráérek később gondolkozni.

Miután vége lett a The Kissing Boothnak a 2 barátom már javában aludtak. Hogy lehet már fél 9 kor aludni? Nekem sosem sikerül, örülök, ha éjfél környékén kezdek fáradt lenni.

Igaz nemrég vacsoráztunk de én már megint éhes vagyok, és mint jó vendég kiszolgálom magam. Sokszor voltam már itt, mondhatni a fél gyerekkorom itt töltöttem szóval nem idegen a hely és teljesen otthon érzem magam.

Konyha felé menve furcsa módon égett a villany, márpedig az Lauékra nem jellemző, hogy úgy hagyják. Lehet lent van az anyukája vagy ki tudja.

Mikor beléptem nagyon nem az anyja fogadott hanem a bátyja, Max. Nem csak én hanem Ő is meglepődött.

-Te mit csinálsz itt? -kérdeztem úgy mintha nem itt lakna.

-Próbálok valami kaját összedobni. De az nagyobb kérdés Te mit keresel itt? -válaszolt elég flegmán. Mostmár a szemembe sem nézett, helyette lisztet méregetet.

-Ha te készítesz kaját abból semmi jó nem sül ki. -nevettem el magam a kis szóviccemen ami már Maxnek nem volt vicces. -De segítek neked.

-Azt megköszönném. -az elmúlt időben ez az első mondat amiben nem éreztem semmi haragot vagy gúnyt. - Vagy inkább jobb lenne, ha felmennél és folytatnád a hülye filmet a hülye barátaiddal.

-Most húgodat lehülyézed? Mellesleg már alszanak én meg éhes vagyok.

-De mégsem kell a segítséged. Majd kaphatsz belőle de most húzz el! -Ennyi volt a kedves énjéből.

-Neked mi bajod van? Mi történt veled, hogy így viselkedsz? Ez nagyon nem az a Max akit megismertem. -jaa igen. Mondtam már, hogy utálom magam amikor mindent kimondok ami bennem van akaratlanul?

-Veled mi lett?! Régen nem voltál ilyen hisztis és nem kezdtél el apróságokon vitatkozni!

-Azt akarod mondani, hogy az én hibám mindaz ami történt közöttünk?

-Nem, nem azt. Sőt egyáltalán nem de mostmár Te sem az vagy aki eddig voltál. Negatív értelemben. -Amennyire én szoktam őszinte lenni annyira Max is. Ilyenkor jövök rá, hogy az igazság igenis fáj.

-Negatívba? Szerintem meg pont, hogy érettebb lettem jóval. Sajnálom, ha nem fogod fel.

-Te értettebb? Ugyan olyan naiv kislány vagy mint eddig. Az egyedüli aki innen felnőtt az én vagyok, s nem Te.

-Ezt mégis miből véled? -nagyot nyeltem ami miatt még jobban elkezdett fájni a torkom az ott keletkezett gombóc miatt.

-Pont ez a lényeg, nem érted. Hidd el majd rájössz.

-Akkor magyarázd el! Nem várok semmire. -Erre már nem válaszolt, helyette teljesen ignorálni kezdett. Hamar meguntam azt, hogy nem figyel rám és még az étvágyam is elment ezért jobbnak láttam,ha itt hagyom.

Életem egyik legkínkeservesebb éjszakáján estem túl, mert a földre kényszerültem (meg éhes is voltam) mivel drága barátaim elfoglalták az egész ágyat. Ellenben a reggelem annál inkább jobban kezdődött, vagy inkább rosszabbul?