Végül együtt! -FOLYTATAS ALATT-

2.

Nagyon meglepődtem és egyáltalán nem számítottam pont rá.  Megnyitottam és elolvastam egész pontosan mit is akar tőlem.

Madison White:
Szia! Tudom nem beszéltünk valami sokat (ami remélem megváltozik :D) de szeretném, ha a hétvégén lévő születésnapomra Te is eljönnél. Rengetegen leszünk így gondoltam Te sem maradhatsz ki ;) Azt is tudom, hogy Maxszel nem vagytok jóban amit nem is értek, de nem kell vele foglalkoznod. Remélem eljössz majd.

Konkrétan lesokkoltam. Madison White rám írt és meghívott a születésnapjára, ráadásul még az is kiderült, hogy valójában nincs is problémája velem. Viszont emiatt nem lettem jobban, ezek szerint Max nem miatta hanyagolt el. Csak még inkább összezavart, akkor, ha nem miatta akkor mi miatt olyan amilyen? De mindegy is ezen ráérek később gondolkozni, először válaszolnom kellene.

Én:
Szia! Nem tudom, hogy ráérek-e de remélhetőleg ott leszek :D

Erre az üzenetemre már nem válaszolt csak le láttamozott. Pár percig még az ágyamban feküdtem és gondolkodtam azon, hogy most mi is legyen. Menjek el a buliba és nézzen végig ahogy az a fiú akit annyira szeretek egy másik lányt csókol,ölel vagy maradjak itthon és csak képzeljem el...

Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy elmegyek. De előtte jó lenne megtudni, hogy elengednek-e. Gyorsan lementem a konyhába, hátha ott találok valakit.

-Apa!-kiáltottam jó hangosan, hogy mindenképp meghallja, de nem érkezett válasz. Anya gondoltam, hogy nincs itthon így csak Oliver maradt. Vissza mentem az emeletre és kopogás nélkül benyitottam a szobájába.

-Oliveeeeeer!- néztem körbe a szobájában de sehol sem volt. Mindenkinek most kell eltűnnie? Mindegy akkor hívom telefonon, amit remélhetőleg felvesz.

-Mi az, nem érek rád!?- szól bele a telefonba pár másodperc csengés után "kedvesen".

-Ennyire nem kell bunkózni. -szóltam rá- Madisonnak lesz a születésnapi bulija a hétvégén, elmehetek rá?

-Ki a faszt érdekel mit csinálsz? Menj, már érett nő vagy elvileg. -hangjából érezhető volt, hogy ivott és nem keveset. Nem mondtam rá semmit de azért aggódom érte, ne csináljon semmi butaságot.- Na akarsz még valamit?

-Nem, nem. Ennyit akartam. -Ezután pedig kinyomta a telefont.

———-

Ma péntek van, utolsó órán ülök és várom azt a gyászos csengő hangját. Kinek van kedve még 2-től 3-ig itt lenni és matekozni. Jó vagyok belőle de már nagyon mennék.

Az utóbbi pár napban egyébként nem történt semmi extra. Suliban Lauval voltam és Charlieval. Max ugyan úgy mint eddig rám sem nézett és mikor beszélni akartam vele jobbik esetben ott hagyott, rosszabbikban pedig leszidott, hogy én mindig rajta lógok és nem hagyom békén.

Ellenben itt van az a lány, Madison. Szünetben mindig kérdez felőlem valamit, persze, ha ide jönnek hozzám és többször keresett engem üzenetben is. Igen, elég meglepő viszont tényleg jó fej és sok dolgot megtudtam róla. Például szereti a motorokat, sokat edz és a modellkedés mellett táncol is. A kapcsolatukról, Maxszel nem igazán beszélt meg őszintén nem is kérdeztem felőle. Nem akarok rá gondolni, olyankor mindig rosszul kezdem magam érezni a helyzetünk miatt. A lényeg az, hogy jóban vagyunk Madivel és bírjuk egymást, legalábbis remélem mivel én majdnem semmit nem beszélek magamról. Nem tudok ilyen hamar megbízni valakiben.

Gondolat menetem a csengő zavarta meg. Egyből össze kaptam a cuccaim és bevágtam a táskámba, felvettem a bőrdzsekim és kimentem az osztályból.

Suli előtti részen vártam az egyetlen testvéremre amikor is valaki megölelt hátulról.

-Sziaaa drága!- köszönt nekem, visszaölelni nem tudtam így miután elengedett a karjai közül megfordultam, hogy láthassam.

-Szia- -mögé néztem és láttam nincs egyedül, mi meglepően.- sztok. -komolyan mondom kicsit dühített, hogy mindig mindenhol ott van vele a barátja, akinek karcolás és piros foltok vannak az arcán (?).

-Mizujs, milyen volt a suli?

-Egész jó, nem történt nagyon semmi különös.- Válaszoltam mosolyogva majd a fiúra néztem aki láthatólag már nagyon menne. -De látom siettek, nem szeretnélek feltartani titeket.

-Dehogyis tartasz, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy akkor végül jössz a bulimba? - Még mielőtt válaszolhattam volna közbe vágtak.

-Ez is jön? Nem azt mondtad, hogy csak a barátaid hívod?! - szinte már kiabált szegény lánnyal.

-Nekem több mint a fél suli a barátom és közé tartozik Olivia is! Igenis barátok vagyunk! -Barátok? Hiszen alig ismerjük egymást.

-Sziasztok! -halljuk meg a bátyám hangját és egyből ránézek. Egyből a hó fehér pólójára nézek amin ott virít egy piros, szinte vörös folt. Na jó mi történt itt!?

-Szia!- köszönök neki és megölelem. Miután elváltunk Ő szúrós tekintettel nézett Maxre. -Na jó szerintem mennyünk.

Ezt követően némán mentünk el a kocsihoz. Haza felé egy árva szót sem szólt még akkor sem, ha kérdeztem. Pedig érdekelt volna mi történt a nagy barátságukkal Maxszel.

Haza érve egyből felhívtam Laut, hogy akkor mikor fog átjönni nálunk, mivel velünk jön. Végül úgy egyeztünk meg, hogy mivel 8-kor kezdődik 7-re jön, mert kell segítsen a sminkemben. Soha nem sminkelek ebből következtetve nem is tudok.

Minden úgy történt ahogy terveztem és jelenleg itt ülünk a kocsiban a ház előtt. Most kezdek el parázni csak igazán, ezek után mi fog történni?