Végül együtt! -FOLYTATAS ALATT-

1.

Reggel 6:47-kor testvérem keltett fel hangos kiabálással, valószínűleg anyámmal szájaskodik mint mindig. Visszaaludni már nem akartam és nem is tudtam volna. Elővettem a telefonom és megnyitottam pár social media alkalmazást. "Max új tartalmat fűzött történetéhez" jött az új értesítés az instagramtól. Egyből meg nyitottam, a képen Őt és a még alvó barátnőjét láttam ahogy egymáson fekszenek. Őszintén kicsit elszomorodtam, sőt még féltékeny is lettem. De Ők a tökéletes pár, a suli egyik legmenőbb, s tökéletes fiúja aki megváltozik egy gyönyörű lány miatt aki ráadásul még modellkedik is. Tipikus filmbe illő cselekmény ami miatt pont olyan tökéletes és talán még véget sem érő kapcsolat. Nem mondanám, hogy nincs olyan aki nem lenne egyik félre féltékeny viszont azt ki merném jelenteni, hogy ők tényleg egymásnak valók. Kikapcsoltam a telefonom és szekrényemhez sétáltam. Az előre kiválasztott fekete bőr szoknyámat, egy fehér haspólót öltöttem magamra és mivel egész hűvös van kint az időjárás szerint egy laza, bő inggel dobtam fel a szettem.

Miután kèsz lettem lementem a földszintre ahol is a testvéremet, Olivert láttam meg ahogy a fejét fogva dobol a lábaival a kanapén. Leülve mellé rám se nézve egyből feláll és elmegy az asztalig ahonnan felvesz egy kis cetlit és nekem adja. Kérdően rá nézek és kiveszem kezéből a papír darabot és hangosan felolvasom.

-Apátokkal volt egy kis vitánk, úgy tartottam jónak, ha inkább elmegyek most egy pár napra. ígérem 1-2 heten belül visszamegyek addig is vigyázzatok magatokra. Anya...- a hangom a végére elhalkult, szemeim könnybe lábadtak és gondolataim mindenhol jártak ahol nem akartak. Múlt este apa részegen jött haza, mint ahogy legtöbbször szokott, ilyenkor anya mintha kisgyerekek lennénk felküld a szobánkba. Ezután kiabálás következik, néha pedig anyát meg is üti párszor a még apának sem mondható ember. Ha ez történik mindig elmegy valahova, hogy semmiképp ne lássuk olyan állapotban.

-És a szobájában nyugtatót találtam. -szólalt meg végül Oliver a kínos csend közepedte.

-És apa? Ő is elment?

-Igen. Ő ma reggel, elvileg dolgozni de kocsija még itthon van.- sóhajtott és fejét le hajtotta.

-Értem...-Nagy levegőt vettem amit szaggatottan kifújtam, a telefonomon megnéztem az időt. 7:24 ideje lenne menni lassan. - Még eszek valamit utána indulnunk kellene.

Nem válaszolt rá semmit, csak bólintott. Miután ettem és felhúztam a cipőm siettem ki Olihoz a kocsiba. Bekötöttem magam és el is indultunk. A suli nincs annyira messze így hamar odaértünk és pár percen belül kezdetét vette az igazgató hosszú beszéde. Ez idő alatt Charlieval beszéltem, néhányszor ránk szóltak a tanárok, hogy figyeljünk de amikor már egy gyereket sem érdekelt mi is folyik fent a színpadon, s mindenki mással kezdett el beszélni feladták.

Miután eltelt közel félóra minden osztály felment a saját osztálytermébe és megkezdődött székfoglalás. Nem akartam sem elől, szem előtt ülni sem hátul, ahol a magasságom miatt nem sokat látnék így a 3. sorban, ablak mellett foglaltam helyet. Mögöttem Charlie ül de nincs padtársa. Kettes padok vannak és páratlan az osztály létszáma, ez várható volt. Mellettem Lauren ül. Megkaptuk az órarendet ami már első ránézésre is borzalmas. Még beszélgettünk kicsit aztán kicsengettek.

A szünetben az ajtó mellett szokásosan vártam Maxre, Olivérre és Callumra. Kemény 3 perc várakozás után rájöttem, hogy ezek nem fogna jönni és fordultam volna vissza de ekkor meghallottam a nevem hátulról.

-Oliva!-szólított az oly régen nem látott személy aki egyből mosolyt csalt az arcomra, főképp a becenév miatt. Megfordulva 2 ölelő karral találtam magam szemben.