Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

19

- Okééé.... – kissé félve utána mentem. Kivezetett a Griffendél klubhelyiségből és elindultunk ki a kviddics pálya felé.
Már messziről észrevettem a többieket. Hatalmas mosolyra húztam a szám és kissé elérzékenyültem.

A gyűrűkön lufik voltak aggasztva, a pályán egy nem olyan apró sátor volt ami alatt asztalok voltak, egyiken ajándékok, a másikon egy torta, amin egy kviddics mez volt a nevemmel és a 27 mezszámmal.

Mindenki mosolyogva és ujjongva várt engem. Ott volt Freddie, George, Harry, Ron, Hermione, Ginny, Draco és Luna. Draco kissé távolabb állt a többiektől de mosolyogva várt engem.

- Boldog születésnapot – súgta a fülembe Neville miközben megölelt, majd odament a többiek sorába. Kellemetlenül álltam a többiek előtt akik mintha valamire vártak volna. És tudom is már mire.

Az ikrek fellőttek tűzijátékokat. Kirajzolódott belőle a ,,Boldog Születésnapot" felirat, egy torta, konfettik, lufik majd utoljára egy mosolygós arc rólam és egy korona a fejemen aláírva ,,Hercegnő".

A szám elé kaptam és elsírtam magam. Jó értelembe természetesen. Először odarohant hozzám a két idősebb Weasley, majd egyikőjük (George) megemelt és megpörgetett miközben ölelt.

- Boldog szülinapot Charlie – mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra amitől kissé elpirultam. Majd odafordultam Fredhez aki várt a sorára és engem nézett.

A fején egy pink csákó volt és a kezében egy kis ajándék.

- Füled érjen bokádig – húzta meg a fülcimpám majd szorosan magához húzott. Még mindig kissé könnyes szemmel felálltam lábujjhegyre és a fülébe súgtam úgy hogy csak ő hallja.

- Köszönöm. És...nagyon sajnálom. Nem tudom mivel bántottalak meg, de sajnálom és hiányzol – mondtam majd a mellkasába bújtam és eltakartam a vörös fejem. Nem vagyok jó bocsánatkérésben.

- Te is hiányoztál hercegnő - megfogta az állam és így felnéztem rá. Nyomott egy puszit az arcomra – meg van bocsájtva – majd kacsintott és hagyta hogy a többiek felköszöntsenek.

Egyébként mindenkitől nagyon szuper ajándékot kaptam. Harrytől egy új seprűt, Rontól egy doboz csokibékát aminek gyanítom hogy a fele hiányzott, Hermionétól bájitaltanos könyvet, Ginnytől egy új sisakot kviddicshez és egy ütőt. Az ikrektől a tüzijátékot. Külön Georgetól egy saját készítésű füstbombát legalább 5-öt. Fredtől pedig egy gyönyörű nyakláncot, amin egy apró tiara volt. Dracotól végül kaptam egy szál virágot és azt mondta hogy karácsonyra tartogat valamit. Luna pedig egy fura könyvet adott amibe a még furább lényekről írnak.

- Köszi srácok...de nem kellett volna – mondtam miközben elvezettek a tortámhoz. Lépteket hallottam és szembe találtam magam Parkinsonnal.

- Mit keresel itt Pansy? – hallottam meg Ron hangját.

- Ó, csak az ifjú Umbridgenak jöttem születésnapot kívánni – nézett ártatlanul – hát ezt se lehet? – kérdezte miközben hatalmasakat pislogott.

- NEM!! Tűnj el – mondták az ikrek egyszerre (ami mindig megijeszt) majd beálltak elém. Ekkor értettem meg mennyire fontosak nekem ezek az emberek. Igaz például Harryvel, Lunával és Ginnyvel nem beszéltem túl sokat, de még ők is kiálltak értem és megvédtek.

Mikor is volt ez utoljára? Talán Cedriccel... Igen vele volt utoljára ilyen érzésem.