Charlotte Valerie Umbridge Avagy a Pink Démon Lánya //SZÜNETEL//

18

December 15 a születésnapom. Régóta nem ünnepeltük otthon. Otthon? Nincs is olyanom. Anyám sose tartotta meg, arra hivatkozva hogy csak emlékezteti mióta vagyok púp a hátán, amíg volt kivel megünnepelnie addig szerettem ezt a napot, de már elvesztettem ezt a varázst.

A napot dupla bájitaltannal kezdtük, amivel Piton csak szebbé tette ezt a napot. Komolyan, lehet rosszabb? Nem kéne ezeket kérdeznem naná hogy lehet. Fred nem beszélt velem és ami azt illeti a többiek is kerültek. Már pár napja észrevettem. Egyedül Luna és Neville beszélt velem mostanában.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Neville miközben velem szembe ült az egyik kanapén.

- Igen, mindenki mit tettem? Valami rosszat? – küszködtem kicsit a könnyeimmel.

- Nem hiszem, biztos csak elfoglaltak a vizsgák miatt – legyintett majd felállt a kanapéról, odajött hozzám és félve megölelt. Miközben átölelt elmosolyodtam és határozottan magamhoz húztam őt. Kissé biztos meglepődött, mert miközben elengedtem a feje enyhén vörös volt.

- Kösz Neville aranyos vagy – mondtam őszintén.

- Felvidítsalak? – kérdezte miközben érdeklődve felé néztem. Ő kissé megbotolva, de eljutott a zenelejátszóhoz. Bekapcsolt egy béna, régi, lassú számot. Lassan felém fordult és egy kedves mosollyal felém nyújtotta a kezét. – Egy táncra szeretném felkérni a kedves hölgyet – nevetett miközben próbálta játszani a ,,macsót". Ami enyhén szólva röhejes volt, de a gesztus nagyon jól jött.

Zavaromba nevetve elfogadtam a kezét és felvezetett a ,,táncparkettre". A kanapék mögött elég hely volt arra hogy megpörgessen és táncoljon velem.

Nagyon jól éreztem magam és el kell ismernem nagyon is jól táncolt. Én kevésbé de akkor is nagyon kedves gesztus volt és nem hagyta akkor sem abba amikor ráléptem a lábára...egy párszor.

Miután befejeződött a szám a mellkasára hajtottam a fejem és megöleltem miközben a kezem a dereka körül volt összefonva.

- Köszönöm Nev, nagyon jól esett – majd elengedtem és adtam neki egy puszit az arcára. Kissé elvörösödött, majd meghajolt előttem.

- Mutatnom kell valamit – mondta sejtelmesen.