A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.5⭐

És itt vagyunk.. a mai nap ment el négy éve Draco.
Felöltöztettem Scorpiust és kocsiba ültünk. Vele nem merek még hopponálni.. meg amúgy is.
Apuék is ki jönnek majd. Masonék is.. és Cissy is..

-Anyu hova megyünk? -értetlenkedett a kis szőke.

-Meglátogatjuk aput. -mondtam.

Elmentünk a sírig és megálltunk.

-Itt pihen? -kérdezte.

-Igen kicsikém. Igen..

***

Kicsit Scorpiust is megviseli a dolog, de még gyerek.
Azt az embert mostmár naponta látom.. Scorpiust nem is engedem senkivel sehova.

Otthon vagyok vele. Nem tudtam kiköltözni Francia országba vele.. szívesen foglalkoznék sárkányokkal, de egyedül nem mennék semmire.
Scorpiusnak nagyon kicsi kora óta beszélek franciául is és elég gyorsan tanul.

-Anyuuu menjünk ki sétálnii -ugrott az ölembe.

-Oké. Gyere. -mosolyogtam. Egyedül voltunk otthon. Anyuék valahova elmentek. Éppen zártam be az ajtót mikor Scorpius megszólalt.

-Anya miért néz az a bácsi? -mutogatott.

-Kicsikém inkább menjünk le a kertbe. -mondtam és visszamentünk a házba. Megint az az ismeretlen..

Lementünk a kertbe és egész délután ott voltunk. Scorpius minél nagyobb egyre jobban hasonlít Dracora.

-Gyere Scorpius együnk valamit. -szóleltam meg. Egész hétvégén miénk a ház.

-Jövök anyuciii -szaladt utánam nevetve. Összedobtam egy kis uzsonnát és enni kezdtünk mikor valaki csengetett.

-Egyél nyugodtan. Mindjárt jövök.

Elmentem és ajtót nyitottam. Nem hittem a szememnek.. amit én akkor.. ott látam..
Az illetőre egyből rázsaptam az ajtót.

-Nem.. ez nem lehet.. -mondtam és újra kinyitottam.
Szótlanul álltam és bámultam előre.

-Biztos, hogy képzelődök. -akartam bezárni újra az ajtót, de megtartotta..

-Nem képzelőtsz..

-Akkor álmodom.. -csíptem meg a karom, de ez nem álom..

-A.. az nem lehet,.. de hisz.. -akartam ki.

-Tudom mire gondolsz Scarlett.. de itt vagyok.

-Nem Draco.. te nem lehetsz itt.. hisz négy éve meghaltál.. -hitetlenkedtem.

-Anya ő ki? -kukucskált ki a lábam möggül Scorpius.

-Scorpius légyszíves menj fel a szobámba. -mondtam neki.

-Oké. -mondta és felszaladt.

-Most miért küldted el? -értetlenkedett.

-Szerinted van jogod beszélni vele azok után, hogy 4 évvel a halálos után csak úgy felbukkansz?! -kezdtem sírni.

-Szükségünk volt rád Draco! Most meg csak úgy beállítasz?! Ez hihetetlen... -akadtam ki.

-Tudom, hogy elcsesztem! De tisztáznom kellett magam, hogy ne kerüljek az Azkabanba apám után! -könnyezett ő is.

-Egyáltalán, hogy?! Hogy jöttél vissza? Hisz eltalált az átok.. -gondolkodtam.

-Mostanra szerintem rájöttem.. -mondta.

-Akkor gyere be és mond el.. -mondtam.
Leültünk a kanapéra és mesélni kezdett.

-Te miattad maradtam életben Scarlett...

-Tessék?

-Az utolsó csókod.. a könnyeid.. az érintésed.. nem hatott a bűbáj.. vagyis hatott, de csak eszméletvesztést okozott 2 napra.

-De várj akkor kit temettünk el és miért nem szóltál?

-Senkit nem temettetek el.. és bújkálnom kellett.. Scarlett neked ez is a képességeid közzé tartozik..

Nagyot sóhajtottam. -Scorpius tudom, hogy ott vagy. Gyere ide kérlek. -mondtam.

A kis sárkány lesomgordált a lépcsőn és az ölembe ült.

-Ő ki? -kérdezte meg újra.

-Szívem ő itt az apukád..

-De azt mondtad, hogy ő már nem jön vissza.

-Tévedtem kicsim.. -öleltem magamhoz sírva. -Öleld meg a papádat is.. bár nem mintha megérdemelné. -néztem szúrós szemekkel a szőkét.

Scorpius felpattant és szorosan ölelte magához apukáját. Még Draco is elsírta magát.

-De nagy vagy.. el sem hiszem, hogy három évig, kibírtam nélkületek.. -mondta.

-És még bírnod is kell.. borzalmasan nehéz ezt nekem is és neki is feldolgozni. Nem kell elsietni.. hónapokig vigyeltél minket mint egy pszichopata őrült. -mondtam.

-Sajnálom.. -mondta hallkan. -És.. ki volt az a pasas pár hónapja..?

-A barátom..

-T.. tessék.

-A volt barátom.. rá egy hónapra lett volna az esküvő ha én nem tartok ki MELLETTED. -nyomtam meg a mellettedet.

-Szeretsz még?.. -kérdezte meg félve.

-Kib@szottul szeretlek Draco, de ez nekem még nem megy. -fogtam be Scorpius fülét.

-És tudja, hogy...? -utalt Scorpiusra.

-Nem. -mondtam nemes egyszerűséggel.