A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.3⭐

-Oh kicsikém.. -simohattam meg a buksiát és legördült egy könycsepp az arcomon. -A te apukádat egy igazi hős úgy hívták, hogy Draco Lucius Malfoy. Az iskolában ismertem meg.. -nemhiszem, hogy sokmindent ért belőle mégis annyira figyelt.. -Az iskola végén megígérte, hogy feleségül vesz és együtt leszünk mint egy kis boldog család, de... -már sírtam.

-Mi lett veleee? -kérdezte és megölelt. Három éves.. attól félek, hogy sok lesz neki..

-Megmentette a te és az én életemet.. és ennek az volt az ára, hogy neki el kellett mennie.. -mondtam szomorúan.

-És mikor jön vissza? -értetlenkedett.

-Már soha kicsikém.. már soha.. -öleltem meg.

Scorpius elaludt az ölében, de én egyszerűen nem tudtam abbahagyni a sírást. Leraktam Scorpiust és kimentem kicsit legyőzni. A ház ajtaja előtt álltam és sírtam mikor megint megláttam azt az embert. Hirtelen mindig Dracot veszem észre, de tudom, hogy ez képtelenség.. és nemtudom mit akar tőlem az a pasas, de elég para..
Nem sokáig álltam kint mivel megijedtem picit. Szólni kéne anyuéknak.
Bementem és leültem a kanapéra.. csak ültem és kerestem bámultam magam elé.. most értettem meg, hogy miért akartam mindent elfelejteni és újra kezdeni.. Minden rá emlékeztet..

***

Már egy hete volt az utolsó, hogy láttam azt az alakot és egyre jobban hiszem, hogy csak képzelődtem.
Miután Scorpius megszületett a Malfoy oldalt teljesen kizártam.. el kéne menni szegény Narcissát meglátogatni.. három éve nem látta az unokáját.. Lucius az Azkabanba van.. és remélem ott is marad. Nagyon nem tetszett neki, hogy én vagyok az unokája édesanyja..

-Anya.. -léptem mellé reggel a kávémmal.

-Igen? -nézett rám.

-Narcissa Malfoy még a kúriában él? -kérdeztem.

-Igen.. elvileg ott, de nagyon sokat jár el.. -mondta.

-Értem..

-Mit tervezel Scarlett? -kérdezte.

-Scorpiussal meglátogatjuk a nagyit... -sóhajtottam. -Egy hete.. megkérdezte, hogy neki hol van az apukája... Meg, hogy ki az..

-És mit mondtál?

-Az igazat..

-Azt is, hogy.. varázsló volt..? -súgta.

-Nem... Azt még van ideje megtudni. -mondtam és észrevettem a kis szőkét lesétálni a lépcsőn.

-Gyerek csöppség. Reggelizünk és elviszlek valahova. -mosolyogtam.

-Hovaa? -törölgette álmosan a szemét.

-Az meglepi. -mondtam.
Reggeliztünk és elkészültünk.

-Mehetünk kisherceg? -vettem az ölembe a táskámmal együtt.

-Igennn -mosolygott.

Amióta azt az alakot látom pálcát hordók magammal..

Gyalog sétáltunk át mivel pár utcányira voltunk.

Mikor oda értünk... Teljesen más volt mint régen.. már nem volt komor.. se sötét..

Bekopogtam a nagy ajtón. Scorpius azt sem tudta mi van. Csak ült az ölemben némán.
Pár perc áldogálás után nyílt az ajtó. Az egyik házimanó engedett be. Láthatóan boldog volt, hogy újra láthat.. a nevére már nem igazán emlékszem.
Bementünk és vártam, hogy Narcissa valahonnan felbukkanjon.. ez nem is lett máshogy. Az ebédlőből sétált ki.. nagyon gondterhelt és megviselt volt az arca annak ellenére, hogy mosolygott. Scorpiust a kanapéra ültettem le, hogy ne vegye észre..

-Scarlett drágám! Hát te?! Három éve nem láttalak. -mondta és észrevettem a könnyeket a szemében.

-Cissy.. én sajnálom, de úgy láttam a legjobbnak ha mindent kizárok az életemből.. -mondtam.

-A lényeg, hogy itt vagy szívem. -ölelt meg újra.

-Kicsikém gyere ide. -mondtam és Narcissa csak értetlenül nézett.
Scorpius kis aranyosan lepattant a kanapéról és odaszaladt hozzám.

-Ő ki? -nézett Narcissára.

-Ő itt kisherceg -guggoltam le hozzá. -a nagymamád. Apukád anyukája. -mosolyogtam.

-Nagyii! -pattant oda Cissyhez.

-Annyira hasonlít Dracora. -vettem az ölébe.

-Igen.. -mondtam.

Leültünk és így beszélgettünk.

-És azt tudja? -kérdezte Cissy a varázslásra utalva.

-Nem. Még nincs itt az ideje. -mondtam.