A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.16⭐

Na és itt vagyunk. Egyenlőre minden rendben most költöztünk ide három hónapja.
Lucius azóta eltűnt. Az aurorok keresik itt kint külföldön és itthon is.
Anyuék hetente feljárnak.
A munka is zseniális. Imádom.
Scorpiust bevittük egyszer és oda volt a sárkányokért. Bár legtöbbször csak messziről nézte amit mi csinálunk.

Ma szombat van. Mind itthon vagyunk.
Megbeszéltük, hogy egy közös napot tartunk. Jól indult az egész, nagyon jól éreztük magunkat, de Scorpius hirtelen sírni kezdett. Engem rossz érzés fogott el. Valami nincs rendben.

A nap végére hazamentünk és hála Merlinnek minden rendben.

Scorpiust elvittem aludni és utána még beszélgettünk Dracoval stb.

***

Már pár napja elég rosszul érzem magam. Felhívtam Oliviát és ő javasolt egy ötletet.

Ma én nem mentem dolgozni, mert a lábamon is alig álltam.
Scorpiust Draco elvitte a csoporthoz és ő ott lesz egész nap.
Liv átjött és megbeszéltünk mindent.

-És mivan ha terhes vagy?

-Én nem hiszem Liv..

-Nem tudhatod. -mondta.

***

Sikerült rájönnöm, hogy mi volt a baj.
Örültem is, de azért kicsit hirtelen jött.

Scorpius elment a keresztszüleivel kirándulni addig én úgy gondoltam beszélek Dracoval.

-Draco beszélhetünk? -ültem le mellé.

-Persze. -nézett rám. -Mit szeretnél szerelmem? -kérdezte mosolyogva.

-Huh..

-Mond nyugodtan. -fogta meg a kezem.

-É.. én terhes vagyok.. -sírtam el magam örömömben. (Scorpiusnál is ez volt.)

-Dehát ez csodálatos! -kapott az ölébe és megcsókolt. -Ne sírj! -törölte le a könyneimet.

-Én csak örömömben sírok. -mosolyogtam rá halványan.
Ő is elmosolyodott majd megölelt.

-Scorpiusnak mikor mondjuk el?

-Majd pár hónap múlva. -puszilta meg a fejem.

***

Hetek teltek el és hihetetlen boldog voltam.

Minden jó volt amíg.. egy hétvégén valaki nem gopogott az ajtón.

-Draco kinyitnád? -kérdeztem.

-Persze. -nyomott egy puszit az arcomra és elment ajtót nyitni.

-Anyu? Apu? -néztem hátra mikor bejöttek.

-Rossz hírt hoztunk... -mondta anyu könnyes szemekkel.

-Mit történt? -ijedtem meg.
Leültek velem szemben és mondani kezdték.

-Kicsim a nagyi.. elhunyt.. -mondta el apám és anyu újra zokogni kezdett.
Ő volt az egyetlen nagyszülők aki még köztünk volt..
Ez borzasztó rosszul érintett és zokogni kezdtem Draco karjaiban.

Még beszélgettünk, de a szüleim hamar hazamentek.

-Draco.. -sírtam tovább.

-Anyu mi baj van? -jött oda Scorpius.

-A dédnagyi meghalt.. -mondta Draco.

-Ohh.. -mondta majd odamászott hozzánk és ő is megölelt.

***

Már két hónap eltelt. A temetés is megvolt.
Ma mondjuk el mindenkinek a nagy dolgot.

Mindenki összegyűlt nálunk mivel már jó ideje nem találkoztunk. A pocakom már nagyobb szóval biztos van akinek feltűnik.

-El kell mondanunk valamit! -mosolyogtam. Mindenki figyelmesen hallgatott.

-Terhes vagyok. -nyúltam reflexből a hasamhoz. Mindenki tapsolni kezdett.
Gratuláltak és beszélgettünk. Scorpius is hazáért és neki is elmondtuk. Örömében szaladgált, sikítozott, ugrált. Mindent csinált.

***

Ma tudjuk meg a kis pocaklakó nemét.
Már nagyon kíváncsi vagyok.
Egyedül Liv tudja mi csak délután fogjuk.

Napközben nem tudtam semmit csinálni nagyon izgatott voltam.

Kislányunk lesz! Annyira boldog vagyok!

***

Hét év múlva.

Scorpiust felvették a Roxfortba. Nagyon boldogok voltunk mind.

-Hiányozni fogsz Scorpiiii. -ölelte meg a bátyját Lia.

-Te is nekem Lia. -mosolygott.

-Vigyázz magadra! -mondtam könnyes szemekkel.

-Nyugi anyu. -ölelt meg engem is.
Aztán Draco búcsúzott el.

-És mi lesz ha nem a Mardekárba kerülök? -szomorkodott.

-Scorpius, mindegy hogy hova kerülsz mi ugyan úgy szeretni fogunk és a fiúnk maradsz. Minden rendben lesz. És amúgy is biztos vagyok benne, hogy Mardekáros leszel. -mosolygott és megölelte fiát.

A könnyes búcsú után Scorpius felszállt a vonatra és a vonat pöfögve elhajtott. Olyan volt mint mikor mi gyerekek voltunk. Varázslatos..

~Vége~