A Mardekár Egykori Prefektusai(Draco Malfoy F.F.)

⭐2.14⭐

Scorpius nagyon hamar összebarátkozott a gyerekekkel így ott is hagyhattam. Hazamentem még Dracohoz és együtt indultunk az interjúkra.

Először a sárkányokhoz mentünk mivel nekem volt hamarabb. És ez viszonylag jól ment. Esélyes, hogy én leszek a szerencsés.
Ezután elkísértem Dracot. Ő is remekelt. Fülig érő vigyorral lépett ki a teremből.

-Jól sikerült? -nyomtam csókot mosolyogva az arcára.

-Igen. -ölelt meg.

-Jajj, de szeretlek. -mosolyogtam.

Hazafelé bementünk a kis sárkányért és elmentünk Masonékhez elujságolni mindent.
Náluk vacsoráztunk aztán hazamentünk.
Már a ház nagy része be volt rendezve. Már minden bútort elhoztak.

-Scorpius! Gyere. Fürdés. -kiabáltam a kis törpének aki az apukájával játszott.

Vigyorogtam szaladt be hozzám. Megfürdött és mentünk is aludni. Hamar elaludt. Biztos elfáradt a gyerekekkel.

Miután elaludt én lementem a nappaliba ahol a kanapén az én szőke hercegem ült.

-Minden rendben? -mosolyogtam rá.

-Háát.. -szontyolodott el és a kezembe nyomott egy levelet.

-Apádat kiengedték? -sokkolódtam. -Ne ne ne.. mi lesz ha megtalál? Vagy bántani fogja Scorpiust...? -estem kétségbe. Az apja engem ki nem állhatott..

-Hé' nem lesz semmi baj. Nem fog megtalálni. -nyugtatott, de tudom, hogy ő is ezeken gondolkodott.

-Anyám azt írta nagyon mérges volt. Nem tudja, hogy életben vagyok, de titeket meg akart keresni. De én megvédelek. -ölelt meg. -Csak addig volt anyámnál amíg kitombolta magát. Most eltűnt, de remélem oda vissza sem megy.

-Draco én félek.. ennek negyon nem lesz jó vége. -sírtam el magam.

-Minden rendben lesz. -nyugtatott.

Nagy nehezen sikerült elaludnunk, de nemtudom mi lesz.. nagyon félek.
Tudom milyen az apja.. és ha ő valamit eldönt az úgy is lesz..

Másnap zaklatottan keltem. Draco elvitte Scorpiust a kis csoporthoz, hogy szokja a társaságot aztán hazajött. Én épp az ebédet készítettem és beszélgetni kezdtünk.

-Draco nagyon rossz előérzetem van.. -szomorkodtam.

-Nekem is... De minden rendben lesz. Higyj nekem. -mosolygott erőtlenül.

-Én hiszek.. csak félek..

-Minden rendben lesz.

A napjaink így teltek. Kicsit félve engedtem el Scorpiust, de elengedtem. Mi még otthon voltunk mivel csak pár hét múlva derülnek ki, hogy felvettek e.
Nagyon várom. Annyira szeretnék sárkányokkal foglalkozni.

Sokat jártam Masonékhez és ők is hozzánk. Az első hónap nagyon jó volt. Ezen a kis Luciusos incidensek kívül.

Scorpius nem tud semmiről, de megérzi, hogy valami nincs rendben. Sokszor sírva kel fel éjszak. Egyre jobban kezdek félni.

-Draco! Draco! -visítoztam.

-Baj van? -szaladt le a lépcsőn a szöszi.

-Felvettek! -ugrottam a nyakába és megcsókoltam.

-Gratulálok! -ölelt meg vigyorogva.

-De itt a te leveled is. Na nyisd ki. -lettem megint izgatott.
A szőke kinyitotta a borítékot és olvasni kezdte. A mosoly hamar lefagyott az arcáról.

-Nem vettek fel. -szomorkodott.

-Mi? -akadtam ki.

-De azt írják van egy nekem való szakma. Pár napon belül érkezik a levél. -erre hirtelen annyira megörültem, hogy újra a nyakába ugrottam.
Ő nem örült ennyire, de azért boldog volt, hogy maga a miniszter ajánlotta be valahova.

Ezután elmentünk Scorpiusért és a hétvégén a csöppség a keresztapjáéknál alszik így elvittük oda.