•Toxic taste• [S.R. ff.] SZÜNETEL

~ 1. ~

• ✪✪✪✪✪ •

- Egy újabb meló? - hebegtem panaszosan, miközben figyeltem, ahogy a férfinak a feje leválik a testéről.

Kifejezetten undorító látványt tud nyújtani egy ember lefejezése és ez akkor sem volt másképp.

Szemei kidülledve, rövidre nyírt hajába belekap a száguldó menetszél és üveges tekintettel bámul engem, mikor koppanással földet ér. Tova gurult néhány métert és ott, kényelmesen elhelyezkedve, tovább bámult rám. Vére aprócska patakot hagyott maga után, majd lassan beterítette, tócsát alkotva, a hozzá legközelebb lévő talajt is.

Undorító.

- Nem, kisasszony! - remegett meg a hangja George-nak, az inasomnak, habár Ő annál sokkal több volt, hogy kaját hozzon nekem vagy esetleg behozza a postát reggelenként; mégsem családként tekintettem rá.

Ő valami más volt számomra. Igaz nemigazán mutattam még bármiféle érzelmet felé, de örültem, ha otthon vagyok akkor nem egyedül. Szó sem arról, hogy félnék. George olyan megmagyarázhatatlan jelenség.

Csak bámultam a még mindig egy helyben pihenő fejet, meg nem szakítva a szemkontaktust. Lassan végignyaltam alsó ajkamon, majd egy mély levegőt vettem és a hátamra illesztettem a vérborította szamuráj kardomat. Kimerülten fordultam meg, ahol megpillantottam az inast, George-t.

Lábai a földbe gyökereztek; lefagyva állt ott, mint aki megsemmisült. Lélektelenül bámulta az élettelen testrészt és arcát csak éppen megvilágította a beszűrődő Hold fénye.

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon a fej gurulását követte nyomon vagy a test zuhanását.

A srác nem lehett sokkal idősebb nálam, bár én is már a 20-as éveim felét ütöttem.

Teljesen úgy nézett ki, mint egy élő-halott. Még talán levegőt sem vett az ijedtségtől, bár ez sem zökkentett ki a gondolatomból, hogy mik a terveim az este hátralevő részére. Közelebb lépkedtem hozzá, és csak közben kérdeztem, hogy csökkentsem bármiféle aggodalmát, bár már nem ez volt az első, hogy ilyet látott volna.

- Akkor miért jöttél? - töröltem bele a sáros cipőmet a talajba, ugyanis ezelőtt kint az utcán harcoltam, és kissé esett az eső. - Oka van annak, hogy ilyen... váratlanul - találtam meg a megfelelő szót - beállítassz ide. - sétáltam el mellette. - Kérlek keresd meg Laura-t - említettem a bejárónőt - és mondd neki, hogy tüntesse el a pincémből ezt a... ezt a... hullát. - húztam el a számat. - És minél hamarabb. - óvakodtam még a gondolattól is, hogy újra látnom kelljen az élettelen testet és hozzá tartozó részeit.

Halk puffanások ütötték meg a fülem, ami annyit jelentett, hogy a fiú utánam iramodott.

- V-valaki beszélni akar magával. - dadogta.