•Toxic taste• [S.R. ff.] SZÜNETEL

~ 6. ~

•                       ✪✪✪✪✪                      •

- Szóval... - léptem oda a többiekhez, mire néma csend állt be közéjük és kíváncsian figyeltek engem és a mögöttem ballagó Bucky-t. - ... Én lelépek.

- Mondanám, hogy maradj még, de van egy olyan érzésem, hogy nem szívesen tennéd. - húzta el a száját Stark, ahogy összeofonta a karjait a mellkasa előtt.

- Esetleg, ha gondolod velem tarthatsz, de biztos nem tennéd. - húztam egy kényszeredett mosolyra a számat, ahogy a barna szemeibe néztem.

- Tehát felvázolnám a helyzetet. - gesztikulált a kezeivel Sam - Egyszercsak beállítassz ide...

- Nem beállítottam, hanem idehoztak. - javítottam ki kapásból.

- Akkor az, mindegy. - legyintett.

- Nem ugyanaz...! - morogtam az orrom alatt.

- Tehát idetévedsz valahogy, majd belebotlassz egy csomó emberbe; bunkó vagy és ellenszenves; valamiért ismered Barton-t; kiderül, hogy Buck-al valami volt köztetek és kijelented, hogy lelépsz. Mi meg így kérdőjellel a fejünk felett haljunk meg, hogy azt sem tudjuk ki vagy. - fejezte be.

- Jó találgatást! - kacsintottam magabiztosan, ahogy kifelé vettem az irányt. Mostmár nagyon el akartam húzni a csíkot.

- Mégis mit gondol hova megy? - állított meg Amerika "hőse", ahogy vállamra markolva fordított vissza.

- Mondjuk haza? - vontam össze a szemöldökeimet. - Haza a saját otthonomba? - kérdőjeleztem meg a kérdést jó magam is. - Mégis hova mennék, Mister Amerika? - csúsztattam fel az egyik szemöldököm gúnyosan.

- Először is: Ne hívjon így! Másodszor pedig: Nem mehet el csak így! - fúrta tekintetét mélyen az enyémbe.

- Csak nem azt szeretné, hogy inkább itt maradjak?! - hökkentem meg, de valójában ennek semmi jelét nem mutattam. Próbáltam a közönyös és érdektelen arcot felvenni.

- Még hogy itt? - kérdezett vissza gunyorosan. - Egy szóval sem mondtam, hogy maradjon itt csak azt, hogy nem mehet el egyetlen szó nélkül. - tisztázta le, mintha valami analfabéta lennék.

- Egyetlen szó. - léptem volna ki az ajtón, de olyan erősen tartott, hogy ez nem jött össze. Erőteljesen megrángattam a vállam, hogy engedjen el, majd szigorúan kékjeibe lestem. - Eresszen el! - sziszegtem - És ne érjen hozzám mégegyszer! - léptem egyel hátrébb tőle, ezzel növelve a köztünk lévő távolságot. - Nem tudom mit akar tőlem, de semmi köze hozzám. - folytattam undorodva. - Azért, mert kapott egy rohadt szériumot, nem jelenti azt, hogy maga lesz a hős.

- Minden, amitől különlegesnek számít egy kémcsőből jött ki! - röhögött fel Stark. - Utállak Bogárkám, de ebben egyetértünk.

- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok. - szólt közbe Rogers.