•Toxic taste• [S.R. ff.] SZÜNETEL

~ 7. ~

•                            ✪✪✪✪✪                          •

- Kapcsold már ki!!! - üvöltöttem fel kómás hangon, miközben még jobban a párnába bújtattam az arcomat.

Korán volt még; ebben biztos voltam. De hogy valaki töretlenül hívogasson minket, az mindennek a teteje. Szerettem volna egy jót aludni, de az a nyamvadt telefon már harmadjára csörgött.

- Kapcsold ki te! - vágott vissza gorombán Bucky, aki mellettem feküdt és szintén próbált menekülni a hang elől, akárcsak én.

- James, az istenit! Ha nem nyomod ki, nem jössz ide többet! - fenyegettem meg, mert valójában semmi energiám nem volt kikelni az ágyból.

A tegnap este eléggé elhúzódott, emiatt későn feküdtünk le. Szerencsére álomba merülni már nem tartott annyi ideig, de mégis baromi fáradtak voltunk mindketten. Legalábbis gondolom. Nem beszélhetek Bucky nevében is.

Mielőtt felkelhetett volna bármelyikőnk is, nagy szerencsékre a telefon elhallgatott. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mindkettőnk torkából, hogy végre abbamaradt az idegesítő vinnyogás, ugyanis fogalmunk sem volt arról, hogy merre lehet az idegölő készülék.

De a következő pillanatban újra megszólalt.

- BUCKY! - morogtam erőteljesen. Kezdett nagyon felmenni a pumpám és nem sokat segített, hogy egyikőnk sem akar felkelni.

- Hagyjál már Lana! Nyomd ki te! - fordult a hasára és fejét úgy helyezte a párnára, hogy felém volt.

- Basszátok meg! - nyitottam ki dühösen a szemeim, ahogy az összes takarót a mellettem fekvő férfire hajítottam, ami eddig a meleget nyújtotta számomra.

Egy szál felsőben és bugyiban trappoltam ki a nappaliba megkeresni a hangosan vijjogó fost. Idegesen törölgettem a szemeimből az álmosságot, hogy legalább lássam is mit keresek. Mikor végre nem láttam homályosan, észrevettem az elég feltűnően hagyott telefont, ami a konyhapulton hevert. Ahogy megpillantottam a kijelzőt, azt hittem kitépem az összes hajam.

Idegesen húztam el a zöld csíkot, ami annyit jelez, hogy fogadom a hívást.

- Mi a picsa van, Natasha? Mi a francért nem lehet hagyni aludni? - hordtam le kapásból, mert egyszerűen túl dühös voltam ahhoz, hogy kedves legyek.

- Neked is szép jó reggelt Lana. - gúnyolódott a nő.

- Az már elúszott. Mi a frászt akarsz Natasha? - túrtam a hajamba, ahogy az ülőgarnitúra felé kezdtem sétálni. - Miért kellett ennyi ideig csörgetni? - vágódtam le a kanapéra, miközben behunytam a szemeim. - Kétlem, hogy azért, mert szép reggelt akarsz nekem kívánni.

- Szükségem van rád. - tért egyből a lényegre, mire én gondterhelten sóhajtottam fel.

- Ha ezért hívtál, akkor szia. - vettem el a fülemtől a telefont - Nincs nekem ilyenekre időm... - motyogtam, miközben kinyomtam a hívást.