•Toxic taste• [S.R. ff.] SZÜNETEL

~ 8. ~

•                           ✪✪✪✪✪                           •

- Hogy sikerült megtalálnod? - dőltem neki a szoba falának, ahova a nő elirányított. Karjaimat kereszteztem mellkasom előtt, ahogy megadóan felsóhajtottunk mind a ketten.

- Segítséggel. - vallotta be, ahogy rám nézett, majd tekintete az ajtóra vándorolt, ami azon nyomban ki is nyílt. Gyors volt...

- Azt hittem csak ketten leszünk. - forgattam meg a szemeimet, ahogy én is az ajtóra pillantottam. - Örvendek megint. - kúszott egy fáradt mosoly az arcomra, amint megláttam barátomat.

- Azt hittem többet nem foglak itt látni a kis csevej után tegnap az első szinten. - mosolyodott el szelíden Barton, ahogy kihúzott egy széket és leült rá.

- Nem is terveztem visszajönni... - sóhajtottam ismét megadóan, ahogy leengedtem karjaimat és én is kihúztam egy széket. - Natasha azt mondta, hogy Yelena bajban van, szóval... Teszem, amit tennem kell. - vontam meg a vállam.

- Szükségünk van a te segítségedre is. - nyomatékosította - Mindketten jól tudjuk... - pillantott a mellettem lévő nőre, aki szintén úgy döntött, hogy követi példánkat és leül. - Hogy mennyire ellene vagy ennek az egésznek. Ezért is vagyunk hálásak, hogy segítesz.

- Yelena ugyanúgy nekem is fontos volt. - értetlenkedtem - Még szép, hogy segítek. Na, de mostmár elárulnátok végre, hogy-hogyan jöttetek arra rá, hogy 'elrabolták'? - néztem felváltra kettejükre.

- Ez már nem az én sorom. - rántott vállat félszegen az orosz kém. - Őt kérdezd. - bökött fejével Barton felé.

- Szóval... ? - döntöttem oldalra a fejem, ahogy a férfira néztem.

- Valójában semmi extráról nincs szó. - közölte könnyedén - Natasha pár napja rá állított, hogy próbáljak meg utána járni, hogy merre lehet. Előbb kiderítettük, hogy hol lakik, de mire már odaértem csak annyit láttam, hogy az ájult testét cipelik azok a behemótok. Szóval gondolom komolyabb problémákra számítottál, sajnálom. - húzta csalódott félmosolyra vékony ajkait.

- De gyerekek... Én csak egy dolgot nem értek... - fordultam úgy a székkel, hogy mindkettejük arcát szemben lássam.

- Mégpedig? - kérdezte Natasha.

- Mégis, hogy a francba tudták ezt véghezvinni? Mármint... - kezdtem hadarni - Arra értem, hogy Yelena nem kislány és ugyanannyira jó kiképzést kapott, mint Natasha. - morzsolgattam az ujjaimmal - Akkor mégis hogyan tudták elaltatni? - ráncoltam össze a szemöldökeim. - Egyszerűen csak nem hiszem el azt, hogy az italába dobnak valamit, vagy hogy az arca elé fognak valamit, stb... Értitek. - gesztikuláltam tovább a kezeimmel. - Egyébként meg miért nem próbáltad megakadályozni azt, hogy elvigyék? - néztem Clint-re.