Megmentettél - Dramione ff

~4~

2022 Január 30 9:40

~D~

-Gyorsan Draco, kellj fel! Riasztást kaptunk!- szaladt be hozzám Skyler.

Egyből kipattantak a szemeim, pillanatok alatt elkészültem. Majd lesiettem a lépcsőn, ahol már vártak a többiek. Hamar seprűre szálltunk majd meg sem álltunk az erdő túlsó széléig.
Hatalmas lángokban égett az aprócska falu.

-Az aurorok már itt vannak. Nem avatkozhatunk közbe. - mondta Cora - nem fedhetjük fel magunkat előttük. Az is épp elég, hogy Dumbledore tud rólunk.

-De a Wemyss klán túlerőben van - mondta aggódva Jeffrey.

-Akkor sem tehetünk semmit, menjünk haza inkább. - tanácsolta Shane.

-Én maradok, - jelentettem ki - ha bármi történne én közbe lépek. Lehet nincs ránk itt szükség, de egy rejtett fegyver sosem árt meg.

A többiek beleegyeztek, de tudták, hogy nem csak ezért maradok.
Amióta elszöktem otthonról és új életet kezdtem itt, Waest-ben, soha nem láttam újra a szüleimet. Ezért mindig, mikor mások harcolnak, én meghúzódok egy észrevehetetlen kis zúgba és lesem, hátha itt lesznek.
Az anyám és az apám.
Bár sosem volt túl jó kapcsolatunk, én nagyon ragaszkodom a családomhoz.
Az évek során begyógyult a sok seb amit az apám okozott, de én meg tudtam bocsátani neki.

Szóval itt vagyok megint. Ülök és várok, hátha felbukkan valamelyik családtagom.

Ahogy nézem a menekítő sereget, észre veszek egy nagyon ismerős arcot. De hiába kutakodok a gondolataim között, nem jövök rá, hogy ki lehet.
-Biztosan csak egy régi Roxfortos diák vagy a vívótanfolyamról valaki.- gondolom magamban.

Egyszer csak azt veszem észre, hogy a Wemyss klán vissza vonulót fúj, majd a sok bíbor csuklyás ember menekülőre fogja.
Nem sokkal később a falu is vissza kapja régi formáját. Eltűnnek a hatalmas, égig érő lángok és az emberek vissza vonulnak otthonaikba.
Az aurorok is felszállnak seprűikre, majd elhagyják a helyszínt.
Kívéve egy valakit. Egy karcsú nő, szoros konttyal a fején egyenesen besétál az erdőbe.

Nem tudtam ellen állni a kísértésnek, így utána mentem.

A lány útközben gyönyörködött a természetben. Majd útjába került az Igazgyöngy patak. Levetkezett, s megmártózott benne. A patak nem túl erős sodrása elmosta a lány bőrére tapadt mocskot és vért.
Végre tiszta volt. Az arca mostmár felismerhetővé vált.

Draco nem akart hinni a szemeinek.
A gyönyörű nő nem más volt mint, Hermione Granger.
-Milyen csodálatos nővé vált az évek alatt. Soha nem gondoltam volna, hogy pont itt fogok vele újra találkozni.-cikáztak a gondolatok a férfi fejében.

Egyszer csak a nő megtorpant. Majd hirtelen a semmiből előbukkant a klán egyik tagja és egyenesen a lányt vette célba.

De Hermione lába sem gyökerezett a földbe. Előkapta pálcáját, majd indulhatott is a küzdelem.
Repkedtek a rosszabbnál rosszabb átkok, mígnem az ember eltalálta Hermione lábát.
A lány az átok fájdalmától a földre esett. Tehetetlen volt.

-Most mit tegyek??-kérdezte önmagától Draco.
Ha meg mentem felfedem magamat előtte, és a családomat is. De nincs más választásom, hisz elesett és gyönge. Meg kell mentenem. Bármi is történjen én vállalom a felelősséget és a kockázatot.-zárta le gondolat menetét.

Gyorsan előkapta ő is pálcáját és kimondta a főben járó átkok egyikét. A legsúlyosabbat..
A zöld fénycsóva hatalmas ívben száguldott az ember felé, majd el is találta azt.
A harcos élettelen teste a földre zuhant. A kardja ki esett a kezéből, szemei tükörré váltak, teste megmerevedett.

A lány megmenekült.

Draco villám gyorsan oda sietett hozzá, majd ölbe kapta.
Érezte, hogy a lány mellkasába fúrja fejét, szippant egy mélyet, majd egy halvány mosolyt lehet fel fedezni a koszban és vérben áztatott arcán.

Villám gyorsan seprűre pattant Hermioneval a karjaiban, majd meg sem állt egy csöppnyi falucskáig. De gondolatai nem hagyták nyugodni útközben sem.

-Egy hajszálon múlott. Épphogy csak túlélte. Ha én nem vagyok akkor ő valószínűleg most halott lenne. Ki volt az az elmebeteg aki ideküldte őt? Épp eszű ember nem jön ide. Bár ha jobban belegondolok... hát igen, Hermione nem az épp eszűek társaságába tartozik. Persze nagyon okos és intelligens, de van pár eszes húzása néha.. A régi szép idők a Roxfortban. Annyi kalamajkába belekeveredett Potterékkel.
Én sem voltam egy ma született bárány, de ezek hárman még engem is leköröztek.
Annyit változott az évek alatt. Emlékszem mikor még iskolások voltunk semmi alakja nem volt, a haja pedig olyan volt mint egy széna kazal. De most... mint egy égi tünemény...

Míg Draco eképpen gondolkodott lassan megérkeztek Waest-be. Megállt egy fából készült kis házikó előtt, majd szinte fel tépte az ajtót, olyan gyorsan rohan befelé.

-Erika néni! Gyere gyorsan! Shane, Cora! Siessetek bassza meg!

-Mivan Draco, történt valami?-sietett le a lépcsőn Erika néni majd, mikor meglátta az ájult lányt Draco karjai közt, nem szólt többet semmit.- Gyere, vigyük fel a szobámba!

Felsiettek az emeletre majd letették Hermionét az ágyra.

-Szólj Cora-nak és Shane-nek!
-Megyek már is.-szólt Draco majd szinte nyakába vette lábait, úgy rohant.

Beszaladt az első ajtón, amely Shane szobájába vezetett.
-Shane, kérlek gyere, nagy baj van!
-Jaj Draco, fogadjunk megint ugratsz!-kacagot egyet.
-Tessék, itt a kezem ha nem hiszel nekem.-nyújtotta ki bal kezét. Shane megfogta azt majd be csukta szemeit.
-Hol van?-kérdezte a szőke hajú nő.
-Erika néninél.

Shane bele tud látni az emberek elméjébe és gondolataiba a kezükön keresztül.

Draco habozás nélkül sietett tovább Cora-hoz is. Majd pár pillanat múlva már szaladt is vissza Hermionehoz az oldalán Coraval.

-Kérlek. Mentsétek meg. Ha jól emlékszem a Calcio varambo átok találta el a lábát.-magyarázta a kétségbe esett férfi.

-Nyugodj meg fiam, meggyógyítjuk. De kérlek menj ki addig.-szólt kedvesen Erika néni.
-Meg a nagy francokat! Itt maradok.-mondta Draco hevesen.
-Draco ne akard hogy elkábítsalak, mint a múltkor.-szólt rá a férfire Cora.
-Kint várok!-mondta, majd egy hatalmas ajtó csapódás hallatszott.

-Erika néni, mit csináljunk? Adjunk neki forrasztó füvet?-kérdezte Shane.
-Először tisztítsuk ki a sebet, és utána majd meglátjuk. Adjatok vizet...

Szinte három végtelennek tűnő óráig próbálták helyre hozni Hermione lábát. Draco pedig hűségesen, akár egy kutya ott állt és járkált fel alá, mint egy bolond. Nagyon aggódott.
-Mi van velem? Teljesen más vagyok. Mintha kicseréltek volna. Eddig senki iránt nem éreztem így. Ahh, megőrülök..

Huh... tudom. Elég sokat kellett várni erre a részre. Bocsánat! De mostantól próbálok minden héten legalább egyet feltenni!
Puszi nektek!
J❤️