Megmentettél - Dramione ff

~3~

2o21. November 21. 8:13

A felhők felett repültek, hisz zuhogott az eső és nem akartak bőrig ázni.
Útközbe a csillagokat szemlélgették. Mintha ki tudnák olvasni belőlük a rájuk váró veszélyt és annak következményét. Mindenki el volt merülve a saját gondolatában.

Hermione kezdett félni és bizonytalan lenni abban, amit most elvállalt. Tudta, hogy a Wemyss klánok nagyon veszélyesek és régen Voldemort oldalán is harcoltak. De muszáj volt erős maradnia, hisz emberei róla vesznek példát és rá támaszkodnak.
Hermione azzal is tisztában volt, hogy itt rajta kívül mindenkinek nagyon sok veszteni valója van. Így ha feláldozásra kerülne a sor, azt ő kell bevállalja, és nem mutatta ezt senkinek, de legbelül rettegett. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy meghaljon. Saját családja sincs még, pedig a legnagyobb vágya egy szerető férj és egy gyermek volt.

Nemsokára útjuk vége felé értek.

-Készüljetek! Itt ereszkedni fogunk és majd leszállunk az erdő szélén.-szólt a lány magabiztosan.

Az emberei csak bólintottak egyet, hogy megértették amit mondott vezetőjük.

Hermione 50-en fokos ívben kezdett lefele száguldani.
A szél belekapott hajába, így megnehezítve hogy a lány a közeljövőben esetleg tudjon kezdeni is majd valamit a már így is könyörtelenül makacs göndör hajával.

Miközben ereszkedett szemével körülpásztázta a környéket. Nem messze tőlük, úgy kb 8 kilométerre nagy lángokat vélt felfedezni.

-Változott a terv-üvöltötte csapattársainak teli torokból, hiszen félt, hogy a fülükbe süvítő szél miatt nem fogják hallani amit mond - látjátok a lángokat?-mutatott a felgyulladt falu irányába, majd mielőtt választ adhattak volna neki folytatta - most azonnal oda megyünk.

A tűz irányába fordította seprűjét és szélsebesen száguldani kezdett.

-Gyerünk Hermione, sikerülni fog - suttogta alig hallhatóan majd a nyakában lógó napsugaras medált megérintette.
Még régebben találta a könyvtár egyik polcán, nagyon megtetszett neki s azóta minden nap hordja.

Egyre csak közeledtek a felgyújtott falu felé, annyira, hogy már érezték a tűz okozta forróságot.

- Teagan, Esme, Emery, ti menekítsétek kifele az embereket - szólt a háta mögött száguldó lányoknak, akik bólintottak egyet.

-Fiúk ti oltsátok a tüzet és ha egy Wemyss harcost láttok, végezzetek vele.-adta ki a további parancsot.

Nem kellett sokat repülniük, mert hamar oda értek.
Hermione miután földet ért leugrott seprűjéről, majd összezsugorította azt és bele tette az oldalán csüngő zsákocskába. A zsákból kivette a botját, majd hátára akasztotta. A tőrjét oldalára biggyesztette majd elindult szembe szállni a gonosszal.

Ahogy csak tudta, menekítette az embereket, és oltotta a tüzet.

Miközben egy ház tetejéről próbálta eltűntetni a hatalmas lángokat meghallott egy kétségbeesett gyermek hangot. Körülnézett és megpillantott egy apró kislányt, aki felé éppen az ellenség egyik embere közeledett.

Lépéseit megszaporázta s pár lépés múlva már a harcos hátánál állt.
Jobb kezével leemelte hátáról botját majd köhintett egyet mire az ember megfordul.

-Na ne viccelj kérlek. Pont egy ilyen kis csöppséggel kezdesz ki? Gyere, inkább itt vagyok én - mondta Hermione majd megindult az ellenfele felé.

Hermione szeme előtt 2 másodperc alatt lepörgött az élete, de már több ideje nem volt gondolkodni, ugyanis a harcos rátámadt. Hermione villám gyorsan kezdte pörgetni botját, majd jól oldalba vágta vele.
De sajnos erre az ellenség csak még dühösebb lett és elővette kardját.
De a mi hősünk sem volt rest. Tőrjét szinte leszakította oldaláról, olyan sebességgel kapott utána.

-Csak ennyire futja tőled te kis csitri? - kérdezte szemtelenül az ellen fél.

Hermione nem szólt semmit csak fogta tőrjét majd egyenesen a gonosz szívére célzott vele.
De az kitért a tőr útjából, így megúszva a halált.

Szélsebesen elindult a lány felé, majd verekedni kezdtek. Ott ütötték a másikat, ahol csak érték. Lépteikkel szinte felszántották a földet. Egy hirtelen pillanatban, Hermione felugrott ellenfele nyakába, majd nagyot rántott rajta. Csak egy kattanás hallatszott.
Eltörte a nyakát.
A férfi holtan terült el a földön.

Hermione gyorsan a kislányhoz sietett.

- Mostmár nem lesz semmi baj, itt vagyok - majd ölbe kapta és elhopponált a kimenekítettek táboráig.
Ez egy hatalmas burok volt.
Odabent megtalálta Esmet, és gyorsan oda is ment hozzá.

-Keresd meg az anyját - adta át a lánykát.

Esme bólintott, majd Hermione már hopponált is vissza a harc mezőre.

Innentől még ő maga sem tudta követni a dolgokat.
Ahogy csak tudta, kivégezte a rosszakat.
A klán fele elmenekült, de viszont a holt testeket ott hagyták.
Hermione csapata eltakarította a sok kárt és jópár bűbáj segítségével a veszteségeket is helyrehozták.
Mikor végeztek Hermione így szólt.

-Hazamehettek. Én még maradok.

A többiek csak bólintottak, majd elrepültek.
Tudták, hogy a lány a csaták után egyedül szeret lenni, így nem háborgatták.

A lány elindult az erdőben egyedül.
Csodálatos volt minden. A fák levelei mintha aranyból lettek volna. Olyan növényeket vélt felfedezni, amiket még sohasem látott. Az állatok, amik itt ott felbukkantak, varázslatosak voltak.
Hermione legbelül most végre nyugodtságot érzett. Legszívesebben,  ha lehetnének szárnyai, most repült volna velük.

Egy patak kristályos vizében Hermione úgy döntött, hogy megmosdik.
Lemosta magáról a sok koszt és vért. Majd tovább ált.
Ahogy ott sétálgatott, egyszer csak egy hangot hallott. Mintha itt lenne valaki. Körbenézett, de nem látott senkit. De egy óvatlan pillanatban viszont, egy fáról leugrott egy Wemyss harcos és egyenesen a lány felé közeledett.
De a lány nem ijedt meg. Gyorsan előkapta pálcáját, majd olyan varázslatokat kezdett mormolni, amik nem a legjobbak közé tartoznak.
De a harcos se adta magát könnyen. Szálltak a gonoszabbnál gonoszabb átkok. Hermione teljesen kikelt ön magából. Szemei vérben úsztak. Arca a dühöt és a bosszú vágyat mutatta. Nem hagyta magát olyan könnyen legyőzni.
Addig  addig szórták az átkokat, míg  nem az ellen fél el nem találta a lány bal lábát. Hermione fájdalmában a földre zuhant. Rápillantott a sebesült részre, de csak egy hatalmas vér foltot látott. Tehetetlen volt. Magában vissza gondolt a legszebb emlékeire, hiszen tudta, hogy most meg fog halni.
Ám egyik pillanatban egy zöld fény közeledett feléjük, ami eltalálta Hermione támadóját. Az ember holtan rogyott a földre.

Hermione kíváncsi volt, ki lehetett a megmentője, de kezdett nagyon homályosan látni. A feje zúgott, érezte heves szívverését. Annyit realizált még, hogy az ember felkapja, majd ráül vele seprűjére.
Mielőtt még teljesen el nem nyomta volna a sötétség, megérezte a férfi illatát. Citromfű és menthol.
Mennyei - gondolta magában, majd elájult.

Tudom, sokat késtem vele, de végre itt van mostmáár!
J❤️