ᴇʀᴇɴ ᴊᴀᴇɢᴇʀ ʙᴏʏꜰʀɪᴇɴᴅ ᴘʀᴇꜰᴇʀᴇɴᴄᴇꜱ ♚ / ᴬᵒᵀ

• 𝙼𝚎𝚐𝚒𝚜𝚖𝚎𝚛𝚔𝚎𝚍é𝚜 •

A legelső találkozásotok számodra egyáltalán nem volt meghatározó, meg sem jegyezted a fiú arcát.

Este a kantinban éppen Annie és Christa felé igyekeztél, hogy velük vacsorázz és elmeséljétek egymásnak az aznap eseményeit. A vacsora nem volt nagy szám, így mindenképpen kellett mellé a jó társaság, ráadásul a teljesítményed miatt is aggódtál kicsit, mert úgy érezted, le vagy maradva a többiekhez képest.

A tálcát szorongatva indultál el a neked integető és mosolygó Christa felé, amikor Jean és Eren fennhangon összekaptak valamin, ami miatt az egész ebédlő elnémult és őket bámulta, de te közben tovább surrantál, hogy minél előbb le tudj ülni a lányok közé. Nem volt szerencséd, mert néhány pillanattal később Eren neked borult, így az egész tál leves a nyakadban kötött ki, a cipód pedig valahova elrepült.

Elnyílt ajkakkal bámultál Erenre, miközben a forró leves eláztatta az összes ruhádat. Sírni támadt volna kedved a hirtelen szégyenérzettől, de csak összeszorítottad a szád és vettél egy mély levegőt.

- Jól vagy? - kérdezted, amikor úgy érezted, ura vagy a hangodnak. Eren sietve felállt és vörös fejjel próbált valahogy segíteni, így kivette a kezedből a tálcát és visszavitte, hogy kérjen neked egy új adag vacsorát.

- Bocsánat, szép hölgy, a félhülye még esni sem tud rendesen - nézett rád Jean, magában pedig kifejezetten elégedett volt, hogy Erent kínos helyzetbe hozta.

Megráztad a fejed, végül hagytad az egész vacsorát a fenébe és visszamentél a szállásra. Lezuhanyoztál, ágyba bújtál, addigra pedig a lányok is megérkeztek, hogy megbeszéljetek mindent. Christa csempészett neked egy kis kenyeret vacsora gyanánt.

║▌│█║▌│ █║▌│█│║▌║

ᴇxᴛʀᴀ ᴢᴇɴᴇ: