ᴇʀᴇɴ ᴊᴀᴇɢᴇʀ ʙᴏʏꜰʀɪᴇɴᴅ ᴘʀᴇꜰᴇʀᴇɴᴄᴇꜱ ♚ / ᴬᵒᵀ

• 𝙴𝚕𝚜ő 𝚛𝚊𝚗𝚍𝚒 •

Néhány nappal azután történik, hogy bejött az irodádba és egyszerűen bejelentette, hogy tetszel neki. Az utána lévő két napban szinte nem is láttad, ha mégis, akkor egyértelműen kimerült, vagy ingerült volt. Nem akartad zavarni, csak csendben nézted, ahogy itt-ott megjelenik, aztán nyomtalanul eltűnik.

Néha hallottad, ahogy a többiek megemlítik őt néhány beszélgetésben, és többnyire ugyanazt mondták róla: kiszámíthatatlan, ideges és agresszív az utóbbi időben, ráadásul a fejesek megint bezárták a pincébe.

Emlékszel, hogy veled mindig próbálta lenyelni a dühét, ha olyan ritka alkalom adódott, hogy beszélgettek. Úgy döntesz, megpróbálsz kicsit közeledni felé, ezért délután jelentkezel Levi irodájában, hogy feliratkozz az Erent felügyelő katonák listájára. Levi először nem akarja hagyni, de egyszerűen felírod a neved.

- Ez katonai engedetlenség volt - néz rád sötéten.

- Akkor legyen egy baráti gesztus, hogy nem kapok büntetést - mosolyogsz halványan, amire ciccent és int, hogy gyorsan tűnj a szeme elől. Három nappal későbbre osztottak be, éjféltől hat óráig. Van időd kitalálni, hogy minek tudnál kedveskedni neki, és azt is kifundálod, hogyan tudod titokban levinni mindazt a pincében őrségváltásnál.

Összekészítesz mindent jó előre - kicsit megcsapolod az éléskamrát, ami nem egészen volt szabályos -, ellopózol a könyvtárba, végül, amikor úgy érzed, hogy minden készen áll, éjfél előtt néhány perccel elindulsz le a pincébe. A feljáró előtt megtorpansz, sóhajtasz egyet, végül lemész a lépcsőn és egy biccentéssel leváltod az előző műszakban ott szobrozó férfit. Hálásan pillant rád, mielőtt sietve elhagyná a pincét.

Hosszú ideig csendben állsz, Eren sem szólal meg, mintha ott sem lennél. Végül nagyjából fél óra után, amikor már kellően elcsendesedett fent minden, a rácsok felé fordulsz. Igyekszel nem tudomást venni Eren világító, gúnyos szemeiről. Látszólag egyáltalán nem érti, mit keresel ott. Te egyszerűen nekilátsz kipakolni a dugi holmikat, és sorban nyújtasz be a rácsokon mindent.
Kenyeret, húst és laposüvegben bort húzol elő a köpenyed alól. Kis zacskó cukrot akasztasz le az egyenruhád egyik gombjáról, apró kést húzol elő a felkötött hajadból, ami így kibomolva omlik le a válladra. Feltekert sajtot, végül egy könyvet szedsz még elő. Mindkettő az öved és a hátad közé volt beszorítva.

- Mit művelsz? - néz rád Eren és nem tudod eldönteni, hogy a hangja lesajnáló, vagy elismerő. Megvonod a vállad.

- Randizunk. Hoztam valami jobbat enni, mint amit itt kapsz - magyarázod. Eren csendben forgatja az ujjai között a kést és mélyen a pillái alól néz rád.

- Tudod, hogy ezzel most minden tönkre tehetnék, igaz? - bökdösi az ujját a késsel, mintha bármelyik pillanatban képes volna megsebezni magát, hogy átalakuljon.

- Anélkül is megoldod, ha nagyon akarod - rázod meg a fejed és törökülésben leülsz a rácsok elé. - Akkor vacsizunk?

Eren felhúzott szemöldökkel, szórakozottan felnevet, aztán megadóan leül veled szemben és elfelezi a kenyeret, a húst és a sajtot. Mindegyikből egy darabot kiad neked, miközben valami olyasmit dünnyög, hogy ez egyáltalán nem romantikus.

Az őrségváltás előtt fél órával állsz csak fel, egészen addig a földön ültél és néha elbóbiskolva beszélgettetek.
Amikor éppen szundikáltál néhány percig, Eren csak nézett téged és nem tudta, mire vélje az egészet. Egyszer meg akarta érinteni az arcod, de emlékeztette magát, mennyire nincs abban a helyzetben, hogy bármi ilyesmit tegyen, így csak mozdulatlanul ült, a fejét olyan szögbe félre billentve, hogy jól lássa, ahogy elnyílt ajkakkal szuszogsz.

Hat órakor végül elhagyod a pincét, visszacsempészed a kiskést a konyhára és egy gyors zuhany után kimerülten beesel az ágyba. Zöld, villogó szemekkel álmodsz egészen odáig, hogy délben Sasha bekopog hozzád, hogy meghozza az ebéd hírét.

║▌│█║▌│ █║▌│█│║▌║

ᴇxᴛʀᴀ ᴢᴇɴᴇ: