ᴇʀᴇɴ ᴊᴀᴇɢᴇʀ ʙᴏʏꜰʀɪᴇɴᴅ ᴘʀᴇꜰᴇʀᴇɴᴄᴇꜱ ♚ / ᴬᵒᵀ

• 𝙰𝚖𝚒𝚔𝚘𝚛 𝚔𝚒𝚍𝚎𝚛ü𝚕, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚟á𝚛𝚊𝚗𝚍ó𝚜 𝚟𝚊𝚐𝚢 •

- Verd ki ezt a hülyeséget a fejedből! - fortyan fel Eren élesen, és szikrázó szemmel néz rád. A terved, hogy elcsábítod és egy romantikus este keretein belül beavatod, hogy várandós vagy, csúnyán felsült. A fiú valahogy néhány félmondatodból megneszelte, hogy valami baba téma van porondon és olyan hevesen kezdett tiltakozni, amivel minden további mondandódat a torkodra forrasztotta. - Nem lesz gyerekünk. Soha.

- Eren...

- Nem lesz! - emeli fel a hangját és meg sem próbálja palástolni, mennyire dühös. - Eszem ágában sincs gyereket csinálni neked!

Csendben állsz a konyhaajtóban és próbálod meggyőzni magad, hogy mindez nem neked szól, talán csak megijedt valamitől. Azt ugyan még nem tudja, hogy valóban gyermeket vársz, de láthatóan már a gondolattól is lobog a haragja. Halkan szipogsz egyet.

- Nem tudnék mellettetek maradni, ahogy azt ilyenkor kell. Nem lesz gyerekünk, megértetted? - szűri a fogai között és nyíltan a szemedbe bámul. Megborzongsz, mert még sosem nézett rád így. Mintha az ellensége lennél.

- De tudnál...

- Tizenhárom év - feleli hűvösen és futólag megmozdítja néhány ujját, mintha számolni akarna, mennyi maradt. - Nem tudnék.

Feláll, eléd sétál és az arcodra markol, hogy egyhelyben tartsa a fejed. A tekintetét a tiedbe fúrja, ekkor látod csak tisztán, hogy a zöld mennyivel sötétebb árnyalatot öltött az íriszeiben. Az ajtókeret után kapsz, ahogy elgyengülnek a lábaid. Ezelőtt sosem ért hozzád ennyire erőszakosan, ezért hirtelen nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. Tudod, hogy sosem bántana téged, de akkor is.

- Azt kérdeztem, hogy megértetted e - ismétli el halkan. A lehelete elsimul az arcod mellett és érzed, a dühtől mennyire hevesen kapkod levegő után.

Az egészet nem így akartad. Csak egy szép estét szerettél volna, ahol megoszthatod vele a hírt, amit már egy hete tudsz, csak biztosra akartál menni. Mindent elrendeztél és arra számítottál, hogy majd megijed és akkor megnyugtatod, esetleg boldog lesz. De az, hogy ennyire ellenségessé válik majd, egy pillanatig sem volt tervben. Erre nem találtál ki forgatókönyvet a fejedben.

- Nem lesz - bukik ki belőled. Gyűlölöd magad, mert ebben a pillanatban félsz Erentől. - Már van...

Elfullad a torkában az a korty levegő, amivel eddig az indulatait próbálta visszafogni. Úgy kapja el tőled a kezét, mintha a bőröd égetné az övét, aztán hátrál egy lépés és élesen felszisszen.

- Mit mondtál?

- Hogy már van...

- Vetesd el.

- Tessék?

- VETESD EL!

Az első keze ügyébe akadó dolgot tiszta erőből a falhoz vágja. A váza ripityára törik és apró szilánkokban hullik a padlóra. A pultra csap és végighúzta rajta az öklét, lesöpörve és fülsiketítő csörömpöléssel széttörve ezzel mindent, ami eddig rajta állt. Feléd fordul és széttártja a kezét, mintha mutatná, hogy valójában ki is ő.

Érzed, ahogy a könnyeid kibuknak a szemedből és lefolynak az álladon. Némán meredtek egymásra, ő enyhén előre dőlve, mintha ezzel akarna rád ijeszteni, te pedig az ajtóba kapaszkodva, mert nem érzel magadban elég erőt. Korábban mindig tudtad kezelni Eren dühét, mert nem rád irányult - vagy sosem ennyire kontrollálatlanul. De most tehetetlennek érzed magad és attól félsz, hogy ezzel most végleg elveszítetted őt.

- Szülni akarsz egy szörnyeteget, [T/N]? - suttog halkan, de a mély csendben ez is üvölt.

- Nem lesz az - próbálod megtalálni a hangod, de az csak reszelősen, akadozva lebeg köztetek. Nem akarsz gyengének tűnni. Azt akarod, hogy Eren végre megöleljen és azt mondja, mennyire örül és boldog, de tudod, hogy ez most nem így alakult.

- Belőlem van, az lesz, gondolkodj már egy kicsit!

- De te sem vagy szörnyeteg - nézel rá, de szárazon rád mosolyog.

- Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok?

Nem tudod tovább elnyomni magadban a kétségbeesésedet és a csalódottságodat, képtelen vagy megmaradni vele egy légtérben, ezért egyszerűen visszamenekülsz a hálószobátokba.

- Nem. Most nem - nézel még rá, mielőtt ténylegesen magára hagynád a konyhában.

║▌│█║▌│ █║▌│█│║▌║

ᴇxᴛʀᴀ ᴢᴇɴᴇ: