Sötét Szicília

2. Fejezet : A repülő út

Hirtelen kiabálás üti meg a fülemet,vissza ránt a valóságba, arra gondolok hogy bár aludhatnék  még. Legalább nem azon agyalnék hogy hol a francba vagyok,és mi fog történni velem.Nagy nehezen kinyitom a szememet, az erős fény majd ki égeti , egészen az agyamig hatol a szúrás.Kell pár másodperc amíg kitisztul a látásom.Mi ez a búgás ?Az első amit észre veszek hogy nem tudom mozdítani a kezeimet.Jobban szemügyre veszem, gyors kötözővel vannak összekötve.Amint megfeszítem fájdalom nyilall a mindkét csuklomba.Ráadásul még a gyomrom is kavarog. Remélem nem dobom ki a taccsot,a könyvekbe se szoktak örülni a pszichopaták amikor valaki össze hány mindent.Na remek, legalább a humor érzékem megmaradt.Jobban szemügyre veszem a környezetemet.Egy keskeny ágyon fekszem, és még mindig hallom az átkozott búgást..Bassza meg!Neee!Egy kibaszott repülő gépen vagyok! Istenem ,hogy fogok innen megszökni?!Megint megüti a fülemet  a beszélgetés,vissza folytott hangon veszekednek.Annyit  kitudok venni hogy férfiak, talán 3-4vannak.. És nem angolul beszélgetnek,valami pörgős nyelvet használnak.Az egyik  mély hang nagyon ismerős..Nem tudom honnan,de 100%-ig biztos vagyok benne hogy már hallottam valahol.Megemelem a fejemet a hangok irányába, rögtön fájdalom hasít belém,nem kell sok hogy ki hánnyam a kórházi vacsorámat.Velem szembe csak egy bézs színű függöny van,az választ el az elrablòimtòl.Hirtelen egy barna kéz jelenik meg és el rántja a függönyt.Amint meglátom az arcát, felismerés  hasít belém..Te jóságos Szent Isten..!Ez az olasz pasi a kórházból!Ugyanaz a fekete ing feszít a széles mellkasán,de most az arcán nem azt a türelmetlen mosolyt látom,hanem kéjesen vigyorog.Felfal a szemeivel,úgy érzem magam mintha valakinek a vacsorája lennék.A szemeim tágra nyílnak a meglepettségtől és a félelemtől.  Érzem hogy epe égeti a torkomat, hajszál választ el attól hogy lehànyjam a drága bőr cipőjét.
-Boun giorno mia Bella!(Jó reggelt gyönyörűségem!) -Mondja  , miközben közelebb lép hozzám és leül az ágy szélére. Óriási ez a pasi,alig férek el tőle, próbálok minél messzebb húzódni, szinte rá tapadok a repülő oldalára.Az orrom megtelik a parfümje illatával.Ciprus és az a tipikus férfias izzadság szaga van,de nem az a büdös fajta. Teljesen betölti az érzékeimet.Kiabálni akarok, ordítani.De nem jön ki hang a torkomon, még a könnyeim is némán hullanak az ágyra.Hirtelen az olasz megragad és közelebb ránt magához ,a pánik egyre inkább elhatalmosodik rajtam. Reszketek mint a nyárfa levél, a könnyeim utat törnek maguknak,zokogok mint egy kisgyerek.
-Szedd le róla ezt a szart!-Parancsolja olaszul. Oda lép hozzánk egy 60 év körüli férfi,nem túl magas,a haja már inkább őszes,valamikor jól nézhetett ki.Elő kap egy kést, és gyorsan le vágja a gyors kötözőt a kezeimről.Időm sincs hátra húzódni,meg amúgy se tudnék,a nagydarab olasz még mindig vasmarokkal tart.Miután végez az öreg át megy a másik helyiségbe,én meg egyedül maradok az elrablómmal.Könnyeim kezdenek elapadni, próbálom összeszedni magam.
-Ki vagy te? Miért raboltál el? -Próbálok összeszedetten beszélni,de megremeg így is a hangom.
-Itt csak én beszélek! - Közbe az arcomról egy könnycsepett letöröl az ujjával,és a szájához érinti.
- Tartsd magad távol tőlem,te seggfej!   -Ez az én hangom ?Ennek a tökös énemnek kussolnia kell ha nem akar meghalni.Fel készülök lélekben hogy valamiféle bosszút áll,de nem történik semmi. Gúnyos mosolyra húzódik a szája. Legszívesebben le törölném a képéről.
- Na szóval ha befejezted a hisztit akkor felvilágosítalak a helyzetedről. - Végre elengedi a kezeimet,és rögtön arrébb húzódok amennyire csak a hely engedi.
- Először is hoztam neked egy kis vizet,biztos szomjas lehetsz. -Mondja halál nyugodtan,majd oda adja a poharat .Eszembe jut hogy lehet valami nyugtatót rakott bele ,de sajnos győz a szomjúság és egy felhajtásra megiszom az egészet.
- Na látod megy ez nyugodtan is mia bella.
- Ne hívj így!Mit gondolsz ?Majd nyugodtan tűrni fogom hogy elrabolsz és meg kötsz mint valami kutyát?- Mondandom végére a szeme már szinte fekete és a mosolya is el tűnik ,kemény álarc veszi át a helyét. Látszik hogy nem szokta meg hogy vissza beszélnek neki, főleg nem egy nő.Érzem hogy a félelem vissza költözik a testembe, sóhajt egy nagyot mintha nyugtatná magát, közbe hosszú ujjaival szorongatja a poharat ami majd szét roppanik. Végül nyugodt  de  határozott hangon szólal meg.
- Kibaszottul annak hívlak aminek akarlak...mia bella.A foglyom vagy, hozzám tartozol. Meg értetted? - Meglepettségembe csak  bólintani tudok.
- Helyes,most pedig mia bella , kérsz még vizet vagy nem?
- Iiigenn. - Válaszolom remegő hanggal.
- Iiigenn?- utánoz, reagálni sincs időm,jobb kezével elkapja a tarkom is magához ránt.Szinte nekem feszül a hatalmas kidolgozott testével, arcát az én arcomhoz préseli, érzem ahogy szúr a borostája.Az illata teljesen körbe vesz.
- Tudod hogy kell szépen kérni? -Suttogja a fülembe,amikor megérzem a leheletét a fülemen ,ki ráz tőle a hideg,a mellkasa egyenletesen emelkedik,az enyém tízszer gyorsabb. Próbálom ki találni hogy mi legyen.Hirtelen ötlettől vezérelve pár másodperc múlva a jobb kezem nagyot csattan az arcán,a borostája fel sérti a tenyeremet.Tudom hogy nem kellett volna.. még levegőt is elfelejtek venni,ő bezzeg meg se rezzen,csak bámul az átható tekintetével,amikor aztán elkapja az állkapcsomat és szólásra nyitja a száját.
- Ha még egyszer meg ütsz... -sziszegi erőszakosan.
- Mi lesz? Meg fogsz ölni?
- Ezt nevezed temperamentumnak?Hogy lehet hogy nem olasz vagy?-sziszegi  egy kicsit nyugodtabban.
- Hány angol nőt ismersz? - A szorítása erősödik,most  már igazán be foghatnám a számat, mielőtt még el töri a nyakamat.
- Úgy tűnik elég csak egyet ismernem... -vàlaszolja.Mielőtt meg szólalnék,és valami csípőset válaszolnék,az idősebb olasz lép be és mond valamit az elrablomnak.
- Continuate cosí!(Kösd meg)-Vakantja az idősnek,majd elengedi az államat.Mielőtt ki lépne még egyszer rám pillant, a hideg ráz tőle.A másik olasz oda lép hozzám és el kapja mindkét kezemet,majd rá teszi a gyors kötözőt és nem csak össze köti a kezeimet de egy kiálló csőhöz oda is rögzíti.Aztán ő is magamra hagy.Hirtelen  mérhetetlen fáradság veszi át a hatalmat a testem felett..az agyam lelassul,a világ forog velem..a zsibadság határán még eszembe jut hogy lehet nem kellett volna meginnom azt a vizet...aztán minden elsötétül..
-