Az életem akkor változott meg, amikor megismertem az új főnökömet. Az első találkozásnál felrobbant egy szikra. Én az irodájából mentem ki, ő pedig belépett. Egy figyelmetlen pillanatnak köszönhető, hogy az első találkozásnál kénytelen volt felajánl...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Késő este a nappaliben ültünk és jókedvűen beszélgettünk, illetve boros pohárral a kezünkben figyeltük, hogy Shane kiosztja az ajándékot, amit anyukámnak és nekem hozott. Amikor átvettem tőle, kicsit bizonytalanul néztem a szemébe, hiszen mindketten tudtuk azt, hogy csak eljátsszuk azt, hogy egy párkapcsolatban élünk. Remegő kezekkel fogtam a rózsaszín ajándéktáskát, miközben Shane váratlanul hozzám hajolt és...nyomott egy apró puszit a számra. Abban a pillanatban kővé dermedtem és egyenesen hajamba vezettem az ujjaimat. Az ő reakciója hasonló volt hozzám. Amolyan "tényleg adtam neki egy béna puszit?" nézéssel pislogott maga elé, miközben tudatosult bennem az, hogy ez baromira aranyos dolog volt tőle. Egy eper illatú illatgyertyát, egy névre szóló hógömböt és egy levelet kaptam. A szemöldökömet ráncoltam, hiszen azonnal a levél után nyúltam, de Shane figyelmeztetett, hogy ne most olvassam el. Vajon mi lehet benne?
- Shane! Ez aztán nagyon kedves! Régóta szerettem volna ilyen kiszúrót venni, de sehol nem kaptam! - anya mosolyogva mutatta fel az angyal formájú sütemény kiszúrót, és az arany színű konyha kesztyűt.
- Próbáltam hasznos ajándékot választani! Tekintve, hogy most találkozunk először, úgy gondoltam, hogy visszafogott ajándékot szeretnék hozni! - ekkor apa felé fordult. - Uram! Remélem, hogy az autós illatosító, és a fagyáló nem túl, béna ajándék! - pillantott Shane apa felé, mire apa váratlanul elnevette magát, majd magához ölelte és megveregette a vállát. Én csak mosolyogva fürkésztem őket, hiszen apa kezdi megkedvelni őt.
- Dehogyis béna, fiam! Imádom! Katie! - pillantott felém apa, miközben a kanapén ülve titokban próbáltam elolvasni Shane levelét, de ő rosszallóan a fejét rázta. - Mikor akartad őt bemutatni nekünk? Hol volt eddig?
- Na igen! - nevettem, mire Shane leült mellém, kezével pedig összefogta az ajándéktáska tetejét. - Mit írtál bele?
- Miért vagy ennyire kíváncsi? - fürkészte az arcomat nézve. - Kitty-Kitty! - csóválta a fejét, miközben anyáék a konyhába sétáltak, így csak ketten maradtunk a fenyőfa mellett. A karácsonyfára rögzített fényfűzér megvilágította Shane arcát, ezért vettem a bátorságot, és borostás arcára simítottam a kezem.
- Úgy érzem, hogy valami fontos van benne! - fürkésztem a zöld szempárt. - Hm? - biccentettem oldalra a fejem, miközben az ajkamra pillantott. Shane aprót sóhajtott, majd kezét az arcomra simította, hüvelykujjával pedig megsimogatta az ajkamat. Mélyen egymás szemébe néztünk, miközben fél füllel hallottam, hogy anya és apa jókedvűen nevetnek. Mi a kanapén ültünk, miközben apró centik választottak el minket egymástól. - Még meg sem köszöntem azt, hogy elutaztál ide, csak miattam! - simítottam meg az arcát. Úgyhogy nagyon köszönöm! - suttogtam, mire Shane a fejét csóválta, a szívem pedig kiugrott a helyéről.
- Szívesen tettem, Kitty! Nagyon fontos vagy a számomra! - szinte lassítot felvételben láttam, hogy ujjait az ujjaimra kulcsolja, közénk helyezi, majd elvigyorodik, és így szól: - Van még egy karácsonyi ajándékom, de sajnos az nem becsomagolható!
