BDSM Vulkán 6. (Bef)

28. Betegség, Kiadás

Peter egyre jobban van. A harmadik oltas elegge letarolta a szervezetét de kitart az igaza mellett. Én meg nem foglalok állast meg mindig. Nem szeretem ha ket tuz közé szoritanak a fiuk. Vitazzanak csak ha jolesik nekik. Szabi poenkodik vele.
- Na rajtad mar lehet telefont tolteni.
- Mivan?
- Hát van benned mar pár chip. - röhögve kerüli ki kaveval a kezeben. Persze mindenki tudja hogy huzza az agyat minden nap valamivel. A multkor megkerdezte tud e már a földönkívüliekkel beszélgetni. 😂 Meg az elejen a beszolasa hogy nem kell a kamerakat beallitani, majd Petert allitjuk a sarokba. 😂😂😂

A reggeli utan elindultunk az orvoshoz friss vizelettel es szekletmintaval. A varoban gyerekparadicsom. Zeni egybol kiprobalta a csuzdat es a mászokat is.
- Na gyere kispajtas. Megmutatod nekem mekkora szád van?
Imadom ezt a dokit. Nem nyomja le a gyerek torkan a kanalat. Inkabb megvarja míg ő maga buszken nagyra tatja es a kis elemlampajaval gyorsan megnezi a torkat. Eloszor Zeni hallgatja meg a doki szivet aztan megengedi meghallgatni a mellkasát. A fulebe ma is belekukkant. A szemei is picit pirosak még de sokkal jobban van. Az ultrahangnal kacag mert a zsele hideg es csikizi.
- Vidam es eleven. Nincs itt semmi gond anyuka.
A gyogyszer valoban latvanyosan hasznal neki es nem antibiotikum, csak egy sűrű kopteto oldat. Igy a labor vizsgalat nem szükséges. Feleslegesen nem böki meg a fiamat. Nincs semmi problema. Es vegre en is megnyugszom.

Itthon mindenki nagyon furcsan viselkedik. Az ebed kozben arrol beszelnek hogy delutan mindenkit varnak a klubban.
Na gondoltam megint Oli pampog valamiért de hatalmasat tevedtem. Szokas szerint tulagyaltam a dolgokat. Morogtam egesz delutanig hogy még hetkoznap sem hagyja az embereket békén... stb .. Átsetaltunk. Elfoglaltuk a kanapekat es vartunk. Mindenki a masikra nezett. Hol a francban van Oli? Fasza hogy idehiv minket es még csak meg sem jelenik. Hol vannak a farkasok? Itt a kemeny mag a regiek de hol vannak a fiatalok? Petert is hiaba kerdeztem. Dario csak megfogta a kezem hogy nyugodjak meg, nincs okom aggodni.
A Tigrisem meglepett mikor felállt es kiment a tobbiek elé. Tagra nyilt szemekkel neztem ahogy elment mellolem a kanaperol.
- Nem szoktam feleslegesen beszélni, de Udv mindenkinek. Akik itt vannak azok olvassák kicsiny feleségemet a neten. Nem mondok újdonságot ha megemlitem valakinek a Vulkán nevet egyből tudjuk egy kacsintasbol hogy mire gondolunk. Na most gondoltam egyet és kiadattam az első részt. Nem azért mert én vagyok benne a másodszereplő - kacsint rám - sokkal inkább mert az Én Eprem a főszereplő. Ha felnőnek a gyermekeink és vén fasz leszek hintaszékben lesz mit meselni az unokaknak.
Tessek? Osszevissza beszel ez az ember. Nezem a kezet aminek mutatoujjat behajlitva magahoz hiv.
Odalepek hozza botladozva mert belerugtam a dohanyzoasztal lababa. Az en draga Uram pedig egy konyvet tart a kezeben es azt mutogatja.
- Drága Eprem ebben benne van az élet utunk kezdete ezernyi emlék amit nem hagyhattam elveszni. A számítógépek vilagaban egyetlen torles gombbal eltűnhet minden, de így könyv formaban maradando ertek valik belőle. Na mit szolsz?
Nezem a száját. Beszel. Mond. Értem is. Azt hiszem felfogom mit mond. A kezembe kerul egy konyv amin a cím már árulkodik. A név is rolam arulkodik. Elhigyjem? Ne higyjem?
- Azt hiszem sokkot kapott. - kialt bele a tapsba Peter nevetve.
- Kincsem haho. A sajat konyved tartod a kezedben. - erositi meg a sejtesem a bastyam a parancsolom az életem. Nem tudom mit kell ilyenkor mondani. Hogyan kell erre reagalni? Fogom a konyvet es elindul egy konnycsepp. Simogatom a boritot es mar nem latom a pataktol. Dario elveszi tolem a konyvet. Uram a mellkasaba boritja a fejem. Zokogasom egyre hangosabb es hangosabb lesz. Nem tudom elhinni hogy ez velem tortenik meg. Amikor csak beszeltem egy kiado fejevel olyan szinten megbuntettek hogy gondolni sem akartam rá tobbet. D Nagyurunk azt mondta "Ne is álmodj róla! Soha nem fogom megengedni! " Ezert lemondtam minden ilyen tervemrol. Elfogadva beletorodtem hogy oke akkor nem es kesz. Hiszen egyenesen árulokent tekintett ram akkor. Borzalmasan sokat veszekedtem vele. Hajam tépve rakott a "helyemre". Kiölt belolem minden ilyen jellegu vágyat.
Es bassza meg most itt van? De most tenyleg? Vagy aprilis van? Bolondok napja? Novemberben is van valami átverős nap?
Varom hogy valaki benyogje hogy csak poen es az elet megy tovabb, de nem ez tortenik. Linkekrol beszelgetnek ahol megrendelheto meg beszelik hogy már nem is emlekeznek ra mi volt benne.
- Jo lesz olvasni megegyszer.
- Eperke bibliaja...
- Ugyan mar, ez a mienk nem Eperé.
- Jah, kész tankönyv.
- Nezzetek mar, de aranyos, hogy pityereg.
Mar nem tudom kinek a mellkasaban vagyok. Peter, Dario, Riki, Csaba, Lacus... de Klau Urnőnk is alaposan megölelget. Gratulál. Mind gratulálnak. En meg igy nem ertem hogy mire? Total elvesztem. Hiszen en nem is csinaltam semmit. Nem az en erdemem. En csak irtam hogy jobb legyen a lelkem. Almodni sem mertem ennel tobbet. Mikor jelzem hogy oke osszeszedtem magam, Tigrisem mosolyogva csendet kér.
- Kuss legyen az írónő szót kér!
Nagy levegővel kezdem. El szeretnem mondani hogy mennyire nagyon koszonom nekik a rengeteg érzelmi tamogatast. A szeretőimnek az élményeket amit adtak. Amit beleirhattam. Hogy ilyen fantasztikus nagy Csaladom van. Akik tamogatnak barmilyen hulyeseget is csinalok, szeretnek. Itt vagyok otthon. Ezek kozott az emberek kozott, de ahogy ezt megfogalmazom magamban es kinyitom a szám ujra kezdodik a torokszorito zokogas.
- Éééés időt! - rohogik a fiuk.
Hirtelen mindenki kezet a vallamon hatamon erzem. Árad belőlük a szeretet. Ezek az emberek valoban tudjak hogy mi a fontos az eletben. Olyan érzelmesek mind legbelül, pedig a mindennapokban egyik sem mutatja ki. Kemények es szilardan elkotelezettek a munkajuk irant. Titokban tartva a valodi arcukat. Hetvegen mas emberek. Olyan bőrbe bujnak amilyenben jol érzik magukat. A társadalom kritikájatol tartva azonban meghoztak ezt az áldozatot. Nem lehetnek onmaguk. Mit szolna a sajto egy olyan birónőhöz aki engedi sőt szereti ha megeroszakoljak vagy megvagjak a testét? Egy orvoshoz akinek a kedvenc fétise vért és női vizeletet inni? Na és az a rendőr mennyire lenne népszerű aki az alarendeltjeitol elvarja hogy tinilány iskolaegyenruha jelmezbe bujjanak, hogy veresre verhesse őket nádpalcaval?
Pedig a munkajukban figyelmesek, felelősségteljesek, kitűnőek a szakmájukban. De ha ezeket tudnák roluk, mashogy itelnék meg őket. Nem kapnák meg a kello tiszteletet a kollegaktol es a tarsadalom egeszetol.
Olyan sok erzelem van bennük. Jelenleg bennem is. Ugy erzem hogy tulcsordultam. Nagy levegoket veve probalok ujra megszolalni de ranezek a konyvre. - Jesszusom a konyvemre. Ezt még szoknom kell. - Es megint patakokban kezd csorogni a szem folyadekom. Nem latok mar semmit.
- Jo ugy latom hogy a beszed ma elmarad. Draga írónőnket sokkoltuk. Hát nem igy akartam. De igy jott ossze.
Szabi megkoszoni a nevemben. Es ő beszel helyettem. Majd lelepunk. A jo levegon setalva kicsit jobban leszek, de itthon megint konnyfatyolban olel a csaladom.
- Anya hivatalosan is írónő lettél. - Adam reggel ota be volt avatva. Allitolag a szobajaban volt elrejtve a ket konyv a mesekonyvek kozott a polcon. Pedig még be is mentem a karacsonyi mesekert Zentenek. 😂
- Nagyon ugy nez ki. - mosolygom orromat fujva.
- Eper akkor dedikalnad nekem a sajatom?
Peter mar hozza is. Eletemben eloszor nem tudom hogyan irjak ala. Ez a név ujabb segitseg arra hogy álarcom legyen. Álnév mely segit hogy magam lehessek. De hogyan irjam? Igy csak a vezeteknevet hasznalom fel. Ugy erzem ezzel nagyon jol tudok azonosulni.