BDSM Vulkán 6. (Bef)

32. Péter/Riki/Dario10/Gála

Olyan álmot láttam ami nagyon felzaklat. Napokig letagloz. Depresszioba visz. Élek, de csak vagyok. Nem megyek sehova. Az oram idegesit, de nem vehetem le. Az Uram szivrohamot kapna ha hirtelen jelezne a mobilja hogy nem erzi az ora a pulzusom. Picit szorosabb az atlagnal de nem szorit el. Ahogy megebredek a szörnyű remalombol remegve bujok bele a melegbe es a vedelembe. Kislany vagyok. Tul sötét a nagyvilag. Nem jo ez itt. Nem jo mert bánt. Sérti a lelkem. Es hiaba sirok mert nem oldodik meg tőle semmi. Szabi meleg karjat magam kore tekerem. Fazom. Még egy takarot terit rank. Fogja a kezem. Simogat csokolja a buksim.
- Aludj Kincsem.
Hat igen. A meleg megint elnyom de fel óránként nyitom a szemem arra hogy gondolkodom.
D segits.
Probalok hidd el.
Kerlek csinalj valamit.
Drágám, en is csak azt latom amit te.
Nem igaz. Te sokkal tobbet tudsz. Kik az ellenfelek? Kik akarnak bosszut?
Oh tul hosszu a lista.
Valahol el kell kezdeni.
Te nem csinalsz semmit. Meg a vegen megint neked lesz bajod.
Az mindegy. Nekem jo az orangyalom.
Ha ha ha ha de vicces vagy.

Hol van Peter? Mi tart ilyen sokáig? Hivjam megint? Úgy sem veszi fel. Delíriumos aggyal nem tudok vele mit kezdeni, vagy hívjam inkább Dariot, és mit mondjak neki? Vagy hagyjam hadd tombolja ki magát és jöjjön haza? Na de mikor jön? Nem vagyok egy türelmes ember és hiányzik. Igazából rettegek attól hogy azt az információt fogom kapni hogy már nem tartózkodik az országban. Képes lenne itt hagyni mindent és mindenkit? Nagyon remélem hogy nem. Vicces hogy van amikor a pokolba kívánom nemcsak őt hanem mindenki mást is de amikor van rá esély hogy tényleg elmegy akkor kapaszkodom belé. Féltem ahogy mindenki mást is de valahogy őt jobban. A szívemhez nőtt. Talán azért mert néha ugyanolyan elveszett mint én ebben a nagyvilágban. Csak bolyongunk tehetetlen nézzük a többieket akik tudják hogy mit akarnak. Akik tudják hogy hogyan oldjanak meg problémákat akik képesek jó döntéseket hozni. Mi csak figyeljük őket de nem akarjuk a felelősséget vállalni mert fáj.

🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺

A tegnapi álmom még hatással van egy picit rám. Nem szólok mégis észreveszi rajtam.
- Mi a baj?
- Semmi. - Szabival együtt dolgozunk Home Officeban. Egymást segítve kis szüneteket tartva. Igazából itthon a titkárnője lettem amit nem bánok mégis jobb hogyha nagy csapatban dolgozhatok. Ez más. Kicsit lassú és izgalom mentesebb.
Amíg meg nem érkezik a vad
- Helló Zayka.
- Kaban.
Elég érdekes a kapcsolatom vele az utóbbi időben. Mindig ott tartunk ahol elkezdodott minden. Az a seb amit én okoztam ott egtelenkedik a nyakán. Nem akartam. Isten lássa lelkem nem akartam. Mégis megsebesítettem és valahol iszonyatos bűntudatom van ezért is meg Szabi rosszulléte miatt is. Közvetve Péterért is felelősnek érzem magam.
- De szarul nezel ki.
- Kedves vagy mint mindig. Kavet?
- Nem kösz. Megyunk.
Hat vegulis nem mond hulyeseget. Az alvas nelkuli elet egy vastag pirosas duzzadt szemeket eredmenyez. Olyan sotet szem alatti felholddal ami hasonlit arra amikor valakinek elmosodik a szemfesteke. A hajam zsiros. Faradt vagyok. Vonszolom magam innen oda onnan ide.
Szabi felemeli egy ujjal a fejem es homlokon csokol.
- Kitartas Kincsem. Latlak.
- Vigyazz magadra Uram. En is Latlak.
Kaban megegyszer visszanez ram az ajtoban mar venné a copojet mikor karomkodas.
- A kurva eletbe - visszajon hozzam elkapja a torkom es a tarkom. A nyelvet a torkomig dugja a szamat majdnem osszeroppantja. Cuppanossal fejezi a borzalmasan rossz de oltari birtoklo csókot aztan megfogja a vallamat.
- En ne vigyazzak magamra? - kuncogja majd mire pislakolok es magamhoz terek mar csukodik is az ajto.
Pfff ez meg mi volt?
Valaki feltekeny
Na de a ferjemre?
Ő a Vezer. Joggal az.
Ezt te sem gondolhatod komolyan.
En voltam a cipojeben. Hidd el tudom mit gondolok. - D sohajt a fejemben.
Hol van Petya?
Az Öcskos szetkurja eppen a házat.
Az fasza...
Kepek ugranak a szemem elé. Verben forgo kepek. Torkukat szorito kezek. Fém damillal hadakozo vonaglo testek. Kimerevedett szemek sikitasra nyitott szajak.
Nem tudom hogy ki rakja rám ezt a súlyt. Lehet hogy Hangyához van köze, nem tudhatom mert amikor megjelenhetne és beszélgethetnék vele a fejemben, akkor inkább eltűnik, és amikor nem kéne hogy megjelenjen, a legváratlanabb pillanatokban megszólal a fejemben. Nem tudom irányítani nem tudom kontrollálni és valahol ez a legrosszabb. A kiszolgáltatottság érzését megszoktam a játékok alatt, de nem a való életben. Ez teljesen más, ez idegőrlő.
Jól vagy Dragam?
Jah Jol vagyok. - mondom az evek ota mondogatott dumat.