Amikor beléptél az életembe

2.rész

Mikor tegnap hazaértünk egyből ágyba lettem küldve. Nem mintha annyira tudtam volna mást csinálni.  Nem ismerem még ezt a Christian nevű férfit, de jobb lesz távol maradni tőle. Az embereiről meg ne is beszéljünk, hogy lehetnek ilyen bénák komolyan. Mindegy is. Remélem soha többet nem találkozok ezzel a tuskóval.

Elmélkedésem hangos kopogás törte meg, ami a szobám ajtaján hallatszott. Nem tudtam ki lehet eme reggeli órákban. Furcsáltam is mikor egy ,,Gyere" kikiáltás után Dr.Noel dugta be fejét, majd be is lépett.

-Hát te?-néztem rá furán meglepett fejjel.

-Talán nem látogathatom meg a kedvenc betegem?-nézett rám szomorúságot tettetve.

-Azt hittem dolgozol-mosolyodtam el

-Vasárnap van-húzta fel szemöldökét.

Megnézve telefonom rájöttem tényleg vasárnap van. El is felejtettem.

-Tényleg, ne haragudj-nevettem fel.

-Semmi baj, na , s jobban vagy már? Fáj még a sebed?-érdeklődte meg állapotom.

-Jobban vagyok. Pár nap és elmúlik.

-Rendben, egyébként nem értek fontos szervet a golyók, így nem lett semmilyen nagy bajod. Tudod ilyenkor sok minden rossz történhet , s nagyon örülök, hogy egyik sem következett be.-jött közelebb, majd leült ágyamra velem szemben, fülem mögé tűrt egy hajtincset. Igazából nem tudtam mire készül, de jelenleg kényelmetlenül éreztem magam, hiszen akármilyen közel is állunk egymáshoz, nem hiszem, hogy lehetne több közöttünk. Szerencsére ezt a pillanatot egy kopogás zavarta meg. Kifújtam benntartott levegőmet, miután eltávolodott tőlem. Ez nem az a jóleső érzés volt, mint Christiannál, inkább fusztráló és kellemetlen.

-Gyere!-kiabáltam ki.

Bejött Daniel, elsőnek furcsán méregette a doktort, de gondolhatta, hogy csak látogatás céljából érkezett. Igazából Daniel is jó barátja a doktornak, de nem nézi jó szemmel mikor a közelemben van.

-Szia! Beszélhetnénk kettesben?

-Persze.

-Én megyek is mivel úgy is van még dolgom. Sziasztok!-búcsúzott el

-Szia!-Köszöntünk el tőle.

Miután elhajtott fekete kocsijával, Daniel mérges szempárjával találtam szembe magam.

-Figyelj értem én, hogy jó kapcsolatot ápolsz vele,  de nagyon rádhajtott már, s nagyon furcsa ez nekem. Régen is, de most már többet akarhat, nem is érdekelne, viszont furcsán viselkedik a napokban.-magyarázott nekem.

-Igen tudom. rám hajtott, azonban tudom kezelni ne aggódj légyszi.-kértem meg szépen.

-Hogyan ne aggódnék mikor bűzlik valami a csávó körül. Szerintem valakinek dolgozik.-ráncolta össze szemöldökét.

-Az apámnak.

-Szerintem ő egy kém, amit minél hamarabb ki kell iktatni.

-Elsőnek bizonyosodj meg róla aztán utána beszélhetünk ilyesmiről.-fontam össze karjaimat magam előtt, gondolkodtam, s van benne valami amit mond.

-Rendben, majd megvárjuk a legmegfelelőbb pillanatot aztán bumm, lecsapunk, de előtte gyógyulj meg- adott fejem búbjára egy puszit.

Még beszélgettünk kicsit, mikor lövéseket hallottunk lentről.Azonnal egymásra néztünk, kétségbeesett pillantást sugaltam felé. Vajon kik lehetnek odakint? Mit akarhatnak? Így hogy védem meg magam? Egy ajtó nem választ el minket tőlük.