-Mit szeretnél a hallgatásodért cserébe?-kérdezte fennhangon.
-Tudod mit szeretnék?-mosolyogtam rá angyalian.
-Mit?-nézett rám reménykedve.
-Azt szeretném,hogy huzz a picsába innen az embereiddel együtt!!-tekintete elkomorult,úgy nézett ki mint egy...
Már egy ideje pályázok rá, de nem lehet még az enyém. Egy nap az apjától megkértem a lánya kezét, de ő visszautasította azzal, hogy az ő lányának még nincs itt az ideje a házasságra. Azonnal bedühödtem. Az óta a nap óta elhatároztam. Vagy az enyém lesz vagy senkié!
Sophia szemszöge:
Daniel még mindig nem ébredt fel, bár ez érthető hiszen nem olyan rég vették ki a golyót hasfalából. Kicsit megkönnyebbültem, hogy jól van és élve megúszta, viszont a gondolata az idegennek még mindig nem hagyott nyugodni. Miért akart engem elvinni? Minek kellek én neki?Ki ez egyáltalán?
A gondolataimat az hesegette el, hogy bejött apám nagy hévvel. Az arca megviseltnek látszott. Igazából a mi kapcsolatunk jónak mondható. Bármit megtenne értem ami kölcsönös. Bár a munkája mellett nem mindig van rám ideje.
Biztos érdekelhet hol van az anyám. A válasz a kérdésre egyszerű. Lelépett. Nem bírta elviselni apám életét és múltját. Engem is itt hagyott. De apa mindenben kárpótolt. Bár a szívemben anyám hiányát nem tudta betömni, egy idő után átvette a hiányt a gyűlölet. Gyűlölöm őt. Ha szeretett volna akkor engem is vitt volna magával az helyett, hogy a saját életét menti. Soha nem beszéltünk róla édesapámmal. Neki is egy fájó seb, viszont megadta a tökéletes gyerekkort amit valaki kívánhat. Sokszor önmagát hibáztatta, örlődött magában amit egyszer mikor 18 éves voltam meg is osztott velem, akkor kérdeztem legelőször édesanyámról, ha a kicsi én nem számít bele.
Visszaemlékezés:
Éppen lefekvéshez készülődtem,pár napja anyával álmodtam, így meg akartam kérdezni apától mi lett vele. Képről amit egyszer apa muttott róla felismertem. Egy ideje, sőt soha nem beszéltünk erről.
Ma este megkérdezem apát hátha megtudok valamit.
Elindultam apám irodája felé, bekopogtam, majd egy hangos 'Gyere' után beléptem.
Ott ült az iratai felett, a fekete asztala tele volt dossziékkal, s persze ott volt előtte a laptopja, közben a szokásos poharából kortyolgatta a piát.
Kiváncsi tekintettel méregetett engem, fel is húzta a szemöldökét.
-Valami baj van?-húzta apró mosolyra a száját.
-Nem vagyis igazából beszélni szeretnék veled..-elkezdtem kezemet tördelni amit néha nem néz jó szemmel. Állítása szerint így bántom magam vagy mi.
-Miről?-tárta ki karját, ezzel jelezve bármit kérdezhetek ő válaszolni fog.
-Anyáról-suttogtam erőtlenül lesütött szemmel.
Még levegőt is elfelejt venni annyira meglepődik. Nem csodálom hiszen utoljára kiskoromba kérdeztem, de azokra úgy válaszolt amit egy kislámy feltud dolgozni. Pl. ('Anya nem tud jönni, de jó helyen van' 'Tudod majd egyszer eljön addig jól kell viselkedni stb..)
-Menj le a nappaliba ott várj meg- sóhajtott, aztán pedig elfordult gurulósszékévél ezzel pontosítva utasítását.
Azonnal lementem, majd ott vártam..vártam, de nem jött le. Álltam volna fel, viszont meghallottam heves lépteit az apámnak.
Leült velem szemben, a fehér bőr fotelbe, majd egy ideig csak bámult érzelemmentesen, aztán megszólalt.
-Tudod most már nagy vagy és érett, így már elmondhatom ami történt. Tudom hamarabb is elmondhattam volna hisz már akkor is érett voltál, de akkor még nem biztos feltudtad volna ezt dolgozni. Féltem befordulsz, s kizárod a külvilágot. Nos a mi történetünk anyáddal nem volt mindennapi. Épp apám egy bevetésre küldött, de aztán anyád épp a helyszínen tartózkodott-az emlékre elmosolyodott mint egy szerelmes tini aztán visszaváltott komolyra.-Azon a napon az volt a feladat, hogy az ellopott drogot kellett visszaszereznem. Persze egy klubba kellett mennem, mert annak a klubbnak a vezetője lopta el az árut. Mikor beléptem rögtön egy vörös hajú, kék szemű lányon akadt meg a szemem. A tekintetünk összekapcdolódott, de ő csak lesajnálóan elfordult. Persze rögtön csodálkoztam miért nem hever előttem mint az összes többi. A lényeg. Anyád más volt aztán addig tepertem érte míg egymásba nem szerettünk. Titkoltam a múltam előtte, s az életem, viszont egy nap elrabolták és kitudódott az egész. Anyád terhes volt veled és sikeresen behoztak vele téged a korházba mert majdnem elvetélt. Mikor bementem hozzátok látni sem akart. A szemébe csak egy gyilkos voltam. Azt mondta megszül téged aztán itthagy minket mert nem kell neki az én fattyam. Hiába volt terhes megpofoztam, hiszen hogy mondhatott ilyent nekem? Egy élet növekedett benne, amit ő egyáltalán nem értékelt. Lehet ha elmondtam volna neki még az elején, s nem titkolózok előtte. Vagy ha utána fogvatartottam volna akkor neked lett volna egy boldog gyerekkorod és....-mielőtt még befejezhette volna megöleltem éreztem ahogyan szeméből kifolyik bár könycsepp. Némán zokogott.
Elváltam tőle aztán két kezem közé fogtam arcát.
-Jól jegyezd meg amit mondok. Nekem te vagy a családom, boldog gyerekkorom volt és örülök, hogy te vagy az apukám. Anya csak elhagyott minket. Tudom hogy fáj, nekem is, de most már gyűlölöm. Amit tett nem megbocsájtható, ha keresett volna minket akkor esetleg megbocsájtanék neki, de nem tette és nem érdekel.
Visszaemlékezés vége:
Ezen az éjszakán szorosabb lett a kapcsolatom vele mint eddig volt. Azóta a nap óta nem beszélünk ,,anyáról" ami nem is érdekel.
-Mi történt?
-Semmi semmi-mosolyt erőltetett arcára.
-Apa ugye tudod, hogy előttem nem tudsz hazudni?
-Jól van. Az embereket lesokkolózták, és így senki sem volt hibás.
-Jujj és jól vannak?-érdeklődtem miattuk hisz már régóta szolgálnak nekünk.
-Szerencsére senkinek nem lett nagyobb baja. Az a helyzet kislányom, hogy ma este elkell mennünk ügyfelekkel vacsorázni, sőt ők közeli ismerősöm szóval eljössz?
-Igen, de nekem nincs kísérőm.
-Az én kísérőm leszel ez nem bál lesz kicsim csak egy egyszerű vacsora-mosolyodott el.
-Jól van menjünk, mondjuk alapból nem lett volna más választani valóm.-sóhajtottam.
-Nyugi élvezni fogod. Jó sok kaja lesz-kacsintott rám. Tudja. A kaja a gyengepontom.
-Mennyi órán van még és hova megyünk?
-Van 2 óránk és egy éttrembe megyünk, ahol jó a kaja és a kiszolgálás is nagyon jó.
-Akkor én megyek készülődni.
Azonnal felrohantam és elkezdtem előkészülni a vacsorára.
Először lefürödtem, kicsit relaxáltam kicsit a kádban, majd köntösömbe bújva indultam kiválasztani a ruhám.
Egy fehér ruhát vettem fel ami így nézett ki:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hozzá pedig egy fehér magassarkút, akárcsak egy ártatlan angyal.
A hajamat begöndörítettem, felvettem a családi gyűrűnket és egy fekete fülbevalót. Befújtam magam egy nagyon jó illatú parfümmel aztán lesétáltam a lépcsőn.
Apa ott állt öltönyben, rám várva állt a lépcső alján.
-Gönyörű vagy lányom!-mosolygott rám.
-Köszönöm, jól áll az öltöny.
Ezen felnevettünk mert kb mindig abba jár-kel a munkája miatt.
Kimentünk, majd beszálltunk az autónkba, így indultunk el a találkozóhelyre.
Fél óra múlva ott is voltunk. Miután kiszálltunk rögtön indultunk be az étterembe. Az asztalhoz lépve azonnal megálltam, hiszen egy olyan ember ült ott akire nem számítottam.
Azonnal meg is bántam, hogy eljöttem mikor megláttam az ismerős arcát...
1052 words
Remélem, hogy tetszett nektek! Vajon ki ülhet az asztalnál?😉
