Amikor beléptél az életembe

7.rész

A szervezetbe épületéhez érve, leparkoltattam az autómat, majd befelé vettem az irányt. Tudatában voltam, hogy apám másoknak nehéz, veszélyes feladatokat ad, viszont számomra fele  annyira sem volt macerás. Ebbe nőttem fel, megkaptam a megfelelő kiképzést ami szükséges ahhoz, hogy ilyen küldetést bízzanak rám. A tudatalattim most jelzett, mint mindig, De most sem hallgattam reá.

Ahogy átléptem az épület ajtaját, tudtam nincs megállás. Nem mintha kiakartam volna hátrálni. A nevünkhöz méltóan kell viselkednünk.

A bent lévő helyiség alaposan védés alatt állt a kíváncsi szemek elől. A hely alapból  egy erdő közepére épült, ahová az épp eszű emberek nem jönnek  el.  Az épületről csak a tagok tudnak, évszázadok óta üresen állt, sok gyilkosság történt itt, szóval akinek van is sejtése róla az babonából is mellőzi a drótkerítések átmászását. Az őrök profik a munkájukban, szóval egy golyó lenne a jutalom érte.

A terület aknákkal is van védve, hiszen muszáj felkészülni váratlan eseményekre, illetve az ezzel járó következményekre, persze tudomásunkban áll merre találhatóak.

Apám már bent várt a kopott tárgyalóasztalnál, miután megérkeztem elkezdte beszédét.

-Azért vagyunk most itt, hogy a következő ügyünkről beszélgessünk. A célszemély egy szervezet tagja, a neve Liam Mqueen-vetítette ki a táblára- Ellopott tőlünk egy neves szállítmányt, így a terv lényege. hogy visszaszerezzük azt, amihez kell valaki aki lefoglalja, s ki is mi is lenne rá a megfelelő, ha nem egy nő. A lányom erre a legmegfelelőbb, hiszen szépségével és nőiességével lefoglalja őt, mi pedig elvégezzük a munkát. Vissza kell szereznünk azt ami a miénk-zárta le mondatát.

-A ruhát az öltözőbe találod-intézte hozzám szavait.

Kíváncsivá tett ez az egész, biztosan kivágott ruha lesz, de mikor megláttam mennyire, elborzattam. Életemben nem vettem fel ennyire kivágott ruhát. Vörös ruha volt, amihez ugyanilyen magasssarkú volt kikészítve. Felvenni is macerás volt, viszont elég jól állt, feszült testemen.

-Itt az idő-szólt be apám egyik embere.

A kocsiig sétálva mindenki végigmért. A figyelem központjába lenni igen nagy dolog. Beszálltam az autóba, elindultunk. Nem mondom, hogy nem fusztrállt a helyzet, hiszen mégiscsak férfit kell csábítgatnom, de sikerülni fog, max megöl ha rájön, mi baj történhetne.

A klubhoz érve a dübörgő zene hallattszott, teli volt emberrel, akik vonaglottak a zenére, ahogy levették a kabátomat feltárult a testem és jómagam is. Egyből minden férfi tekintetet magamra vonzottam, de én csak egy emberét kerestem. Nem néztem körbe, a pulthoz vettem az irányt. Leültem egy bárszékre, kértem ki egy italt, majd szememmel térképeztem fel a helyet. Liam Mqueen épp egy emberrel beszélgetett, aki fejével felém biccentve utalt rám.

Természetesen egyből elindult felém, én csak tovább néztem ki a fejemből, mintha nem is rávárnék. Ahogy felém lépkedett megcsapott undorító parfümjének illata, na és öszhajáról ne is beszéljünk ami hátra volt zselézve, a barna szemei egyből végigpáztázta testemet.

-Egy ilyen csinos, különleges nő mit keres itt a tömegbe?-szólt hozzám, tekinetében láttam a ragadozó vadat.

-Ön szerint?-fordítottam felé figyelmemet.

-Nem is tudom, nem látszik bánatosnak-mért végig.

-Nem is vagyok az, csak keresek valakit akit elcsábíthatok, úgy gondoltam aki elsőnek idejön azzal flörtölgetek, majd együtt töltünk egy éjszakát aztán reggel lelépek-csábítóan simítottam meg kezét amit legszivesebben levágtam volna.