A suli első napja van nem pakoltam olyan sok mindent mert minek elvégre leginkább egyenruhát fogunk viselni abból pedig kettőt kaptunk vagy is nagyon kell rá vigyáznom, de nekem ezzel nem lesz problémám, de szinte a nyakamat merném feltenni, hogy a fiúk vagy esetleg a többi lány elhagy valamit vagy elszakad a zubbonya és nadrágja már eleve egyenruhába öltözve ültem be a kocsinkba aminek láng örös színe volt én nem szerettem soha sem igazán mert túlságosan feltűnő célpont még ha csak stratégiai szemszögből nézem is sebessége elfogadható bár a közelében sincsen a Sherman tank végsebességének plusz annak legalább van egy kis miliméterű lövege is, de ez van ezzel kell beérnem.
Boldogan csaptam be a kocsi ajtaját apám büszkén nézett rám persze egy nőnek nem sok szerepe lehet a seregben, de legalább rangot kaphatok ez is több a semminél a pakkomban sok háborús könyv lapult többek között a világ legjobb mesterlövészének a könyve amit mindig magamnál tartok remekül lehet tanulmányozni a taktikáit ezért vagy olyan jó az lövésbesben a zsák nehéz volt, de elkell bírnom nem lehetek gyenge selejt meg kell mutatnom, hogy bennem is van szufla.
A bejáratnál már láttam a szintén egyenruhás szakaszt akiken kék karszallag volt gondoltam ez a kadétot jelenti egy másik lány rám mosolygott amikor beálltam mellé az oszlopba akkor átadott egy szallagot és csendesen hozzá tette
.-A bal oldalra rakd fel mert tíz fekvőt kapsz érte ha elvéted-Erre én bólintottam majd gyorsan felvettem, de előtte leraktam a pakkomat a lábam mellé s felhúztam kicsit nehéz kesen.
Ezt a suliban még nem tudta senki és nem is szerettem volna ha kiderül, de bringázás közben rosszul estem és eltört a csuklóm ráadásul legnagyobb pechemre a bal amit még célba lövésnél is aktívan használok már csak azrt is mert bal kezes vagyok.
-Köszi, a nevem Karen Strong s a tiéd?-Kérdeztem tőle ő szélesen mosolygott rám mire én csak halványan mosolyogtam nem igen lehetett érzelmeket kimutatni hidegnek kellet mindig maradni mint a jég, de ez végül is csak kiképzés nem pedig a hadsereg
.-Az enyém Ann Meadow csak mi ketten vagyunk csajok idén az egész lány körlet a milyénk.-újságolta engem csak olyan téren érdekelt, hogy nem kell mindenkit aludni parancsolnom mert utáltam ha megzavarnak az alvásban az igazgató hosszú és unalmas bbeszédet mondot amin majd elaludtam igaz félig sikerült is...
A beszéde után az őrmester lépett a pódiumhoz a "kadétok" szóra azonnal vigyázz állásba vágtam magamat amikor üdvözölt minket mi tisztelegtünk még nem ismertem őt, de az volt a megérzésem, hogy nem jó vele szórakozni mint a piszkos 12-nek az őrnagyal erre megint mosoly ült ki az arcomra imádtam azt a filmet vicces izgalmas és lövöldöznek benne a legjobb kombináció ha engem kérdezett volna valaki
Röviden bemutatkozott aztán elmondta mire számíthatunk én végig arra gondoltam mint ha a filmben lettem volna csak nem egy börtön cellában ülök és várom az ítéletet.
-Gyere megmutatom a körletünket.-Ragadott karon Ann és magával vonszolt az épületbe négy lépsőt másztunk meg mire elértünk egy fa ajtós szobához melyre ez volt kirakva egy kis névtábla szerüségre, hogy "női kadét részleg szálláshely" ezen mulattam ugyan is elírás volt benne "részelg" helyett részeget írtak vagy tréfásak akartak lenni velünk vagy tényleg figyelmetlenek voltak és elírták.
-Ja igen ezt a fiúk rakták ki.-Felelte Ann és a fejét vakarta ő is észre vette erről nekem támadt is egy ötletem.
-Mi lenne ha mi is csinálnánk nekik ilyesmi táblát csak sokkal vicesebb elírással.-vetettem fel Ann pedig azonnal rábólintott és még nem si vagyunk igazán rosszak. Futott át a gondolat a fejemben a csomagomat az ágyamhoz tettem ma még megkímélt minket az őrmester úr így szabad napunk volt és elvileg a vasárnapokat is így tőlthetjük ez remek hat nap kínszenvedés egy nap haldoklás...
YOU ARE READING
Katonai iskola.
AdventureMindenki azt csinálja amit szeret vagy amit a gépnek nevezet élet ad nekem az utóbbi jutott a nevem Karen Strong és tizenöt vagyok magamról csak annyit kell tudni, hogy egy szakasznak a tagja vagyok kadét az erősségeim... Lövészet és álcázás na meg...