Ébresztő fel!

18 1 0
                                    


Az igazak álmát aludtam és ezzel nem voltam egyedül Ann is azt csinálta csak egy kisit hangosabban mivel horkolt, de ez nem zavart annyira mert ha mellete eltudok aludni akkor semmi komoly hangzavar nincsen. Átfordultam a másik oldalamra s már éppen kezdtem volna igazán vissza zuhanni mély álomba, de halottam, hogy kinyílik az ajtó sejtettem mi lehett vége az alvásnak álmosan pislogtam egyet kettőt és feltápászkodtam a fejem zúgott még vetettem ey pillantást az éjjeli szekrényen álló világítós csörgő órára öt perc múlva hat. -Legalább kellemesebb ébresztés.- Gondoltam magamban és nagyot ásítottam jelezve, hogy ébren vagyok lassan féloldalasan ültem az ágyon a pólóért nyúltam ami oliva zöld színű volt gyorsan felhúztam ez kábé egy max két percembe telt a sötétség ellenére nem akartam láámpát kapcsolni ekkor megint hallotam az ajtó kilincs ismerős halk nyikorgását és egy hang beszólt rajta.-Ébren vagytok fél óra múlva találka a barakk előtt lent Ann majd megmutatja hol van.-Suttogta a hang mely lágyabb volt mint ha egy negyvenes éveiben járó őrmester mondta volna biztosan az egyik srác ébresztett fel minket. -Vettem vétel és vége.-Feleltem suttogva tipikus katonai rádiózás nyelv könnyű megtanulni csak arra kell  emlékezni, hogy az elejére meg a végére mond oda, hogy vétel és már is profi vagy, de ezt is filmekből meglehet tanulni könnyedén csak az embernek tudnia kell, hogy melyiket keresse. Felvettem a nadrágot ami tipikus terep mintás volt ráadásul nem is Amerikai ha nem német nyári álca festéses. Könnyű észre venni a különbséget, de végül is teljesen mindegy felálltam majd oda léptem az egy két méterrel odébb lévő ágyhoz amin Ann feküdt valamit motyogott a fejére húzott takaró alatt aminek a felét sem értettem mert németül beszélt én pedig nem értek németül leszámítva a páncélosok neveit és az indulkat. Megráztam a vállát amire válaszul úgy kipattant, hogy telibe képen vágott még ha akaratlanul is, de vérzett az orrom-Mondhatom szép kis reggel.-Zsörtölődtem mire ő villogó szemekkel nézett engem a sötétben szerencsére nem látszott a vér ami az orromból folyt.

-Mi van támadnak?-Kérezte amire nekem az ugrott be, hogy nem is ő van itt eléggé éber alvó.De nem csak ez ugrott be erről...-És még én vagyok a háború mániás ha apám látott volna biztosan meggondolta volna magát.- Gondoltam aztán az ajtóhoz sétáltam és felkapcsoltam a lámpát amint észrevette a meggy vörös orromat rögtön kipattant és zsebbkendőért nyúlt majd egyre csak hajtogatt.-Ne haragudj ugye nem fáj annyira ugye nem törtem el véletlen volt.-Erre most őszintén mit felejen az ember, de igen is nagyon fájt az orrom és lehet, hogy eltőrt, de eszem ágában sincsen lefáradni az orvosiba.-Nyugi Ann tudom, hogy nem direkt volt, de ha ezt tudom akkor kézi gránátott dobtam volna ki az ablakon, hogy felkeltselek.-Feleltem irónikus fél mosolyal.-Semmi gond. Majd azt mondom, hogy mebotlottam a lépcsőn.-Válaszoltam nem akartam, hogy büntetést kapjon nem szándékosan tette csak reflex volt amit nem tudott vissza tartani ösztönből jött.-Biztosan elhiszik?-Tette fel a kérdés én vállat vontam.-Ha elég ostobák.-Feleltem ezen mind a ketten nevettünk szépen kezdődik a hét mondhatom igen szépen még van tíz percünk Ann is felöltözött szerencsére elállt a vérzés így megúsztam az egyhetes pihenést. És emellet Ann is megúszta a büntetést. Megmostam az arcomat, hogy még nyoma se maradjon ennek az egésznek még minidig volt öt perc sima ügy ha futunk. Jól számoltam az őrmester előtt értünk le lihegtem egy kicsit nehezen kaptam az orromon leveőt lehet, hogy tényleg eltört volna? Na mindegy most nem fontos annyira rendeztem az öltözékemet mert elég csálén állt mindenem pont időben állapítottam meg amikor megjelent néhány méterre az őrmester makulátlan öltözékben sapkában és egy kézi pisztoly volt az fegyver tokban a srácok minket néztek mi letojtuk nagy széles ívben még is csak egy szakaszban vagyunk.

-Jó reggelt kadétok!-Szólalt meg az őrmester amikor a vonalunk elé ért velünk szemben megfordult nem volt az a tipikus markáns tiszt aki olyan félelmetes tekintélyt sugárzott volna magából. Persze elérte, hogy a fiúk abba hagyják a fecsegést én és Ann csendben voltunk vigyázz állásban álltunk csendben.-Ma elmleti oktatáson vesznek részt illetve túlélési gyakorlati fogásokkal ismerkednek meg. Valamint az urak figyelmét szeretném felhívni arra, hogy akik piszkálni merik a hölgyeket azokat személyesen belezem ki oszolj és irány a sátor. 

Katonai iskola.Where stories live. Discover now