Megmentőm (Lan Xichen x OC MDZS ff)

Hatodik rész

Természetesen nem csak az esküvő volt az egyetlen örömteli dolog a 13 év alatt. Nem sokkal azután hogy Wangji felgyógyult elment Yiling-be, reménykedve hogy talál valamit Wuxian-ból. Ugyan ez nem történt meg, de talált helyette mást. Néhány törmelék alatt megtalálta a kis A-Yuan-t, eztán magához vette, és szinte a saját fiaként nevelte. Így történt az, hogy amikor Mo faluból segítséget kértek a Lan klántól, akkor A-Yuan, vagy a Wangji-tól kapott nevén Sizhui, és az ő egyik barátja Jingyi mentek el segíteni. Hajnalban az ablak előtt álltam amikor észrevettem hogy a Mo faluba küldött fiatalok erősítést hívtak, fel lőttek egy vészjelzőt. Wangji sietett segítségükre. Én majd két-három órával később szántam el magam hogy utána nézzek a dolgoknak. Ekkora viszont már Gusu határában volt a kis csapat. Egy valami viszont meglepett, Wangji-val volt egy idegen. Furcsa gondoltam magamban. Aztán persze az idegen energikus, pörgős viselkedéséből kiindulva máris le esett kivel is van dolgunk. Megvártam míg a gyerekek elmentek, eztán mentem oda a két fiúhoz.

- Wuxian? - néztem az említettre -Tényleg te vagy az? - néztem teljes sokkal a Wangji mögött álló srácra.

- Persze hogy én vagyok az ki más lenne? - Mondta nevetve Wuxian, amire hirtelen egy jó szoros ölelésben részesítettem.

- Hosszú volt ám nélküled az a 13 év! Bár nem nekem volt a legrosszabb - néztem Wangji-ra - de ha te itt vagy, nem láttad A-Ning-et valahol? Azt mondják nem olyan messze lófrál mostanában, nem találkoztál vele? - kérdeztem kissé idegesen.

- Lassíts kicsit A-Hua - kuncogott a fiú - egyébként láttam Wen Ning-et, de most nincs magánál, - mutatta fel a, jól láthatóan sebtében készített, fuvoláját - ezzel tudtam irányítani, de most teljesen tudatán kívül van, de amint rájövök mivel bénították le a tudatát helyrehozom és újra magánál lesz - mondta nyugodtan.

- Az jó lenne, A-Qing az én gondomra bízta, még akkoriban mielőtt történt ami történt írt nekem egy levelet, hogy gondoskodjak helyette A-Ning-ről és A-Yuan-ról, nos utóbbit Wangji nevelte/neveli a mai napig - mondtam mosolyogva, ami Wuxian arcára is mosolyt csalt - de A-Ning-et évek óta keresem és nem találom, remélem minél hamarabb visszanyeri a tudatát.

- Sajnálom hogy nem tudtam megmenteni Qing-et és a klán többi részét, megpróbáltam de Qing altató tűvel kiütött esélyem sem volt visszatartani őket - hajtotta le a fejét.

- Ne hibáztasd magad, nem tehetsz róla, ők akarták így - tettem Wuxian vállára kezem - amíg hagyták megtudtad védeni őket és ez számít, hálás is vagyok érte mindig az leszek - mosolyodtam el - egyébként nem kérdezem hogy jöttél vissza a halálból, de jól tetted, Wangji olyan kis depis volt nélküled - mondtam kicsit szomorkásan.

- A-Hua! - Mondta morcosan a nevem Wangji mert nem pont így akart lebukni hogy bele van zúgva Wuxian-be mint vak ló a szakadékba.

- Ugyan Már annyira nem lehetett depis mivel tudtommal utál - húzta el a száját Wuxian.

- Dehogy utál, ugye hogy nem utálod Wuxian-t Wangji? - néztem az említettre.

Wangji nyugodt arckifejezést erőltetett magára, a világért se vallotta volna be, hogy nekem van igazam.

- Hanguang-jun a mai napig is olyan merev mint egy jáde szobor. Hogy fog így akárki is beleesni?

- Oh Wuxian idővel minden lehetséges, lehet hogy nem nézed ki belőle, de előbb utóbb biztos hogy lesz valakije - kuncogtam.

- Lan Zhan szép arcú férfi, de ha a nők megtudják, hogy milyen a természete, unalmasnak fogják majd tartani. Én erősen aggódom érte. - mondta Wuxian kissé nyugtalanul.

- Nehogy azt hidd hogy neki nem jön be senki, csak a világért sem mutatja ki, ahogy nagyon semmilyen más érzelmet sem , de ő már csak ilyen, évek óta egy fedél alatt lakunk és sok mindent megtudtam róla, ha te azt tudnád mennyi mindent - nevettem - szinte már olyanok vagyunk mintha együtt nőttünk volna fel, mint egy igazi nővér-öcsi páros - mosolyodtam el.

-Nővérke és öcsike, huh? - kérdezte egy csintalan vigyorral az arcán Wuxian - Második Lan Bátyus, nem lehetek én is a kisöcséd?

Wangji erre csak igyekezett hűvösnek mutatni magát, majd megingatta a fejét.

Ne aggódj Wuxian egy nap te is a család része leszel ha Wangji-n múlik - Wuxian ne idegesítsd Wangji-t, nem rég jöttél vissza az élők sorába és már megint itt tartunk hogy Wangji idegein táncolsz - ingattam rosszallóan a fejem.

- Ismersz, mindig is ilyen voltam. - Nevetett majd Wangji mellé lépett - Most hova megyünk? - kérdezte Wuxian érdeklődve.

- Gusuba. - felelte Wangji hűvösen.

És ekkor szabadult el a pokol mert Wuxian-t szabályosan cibálni kellett, pontosabban kellett volna mert hogy hogy nem a közelben volt Almácska, Wuxian szamara, és Wangji nemes egyszerűséggel megvárta amíg Wuxian felült a szamár hátára és egy almával el csalta az állatot Gusu felé.

- Almácska te áruló! - Mondta Wuxian morcosan az állatnak.

- Hát Wuxian balszerencséd hogy a szamarad könnyen irányítható egy almával, és Wangji tudta hogy ez így van és ki is használta. - nevettem.

- Én oda be nem megyek! Nem élek túl egy éjszakát se annyi szabály közepette! A Lan klánnak mindenre van egy szabálya! Még lélegezni se lehet csak úgy! - mondta nyafizva Wuxian.

- Wuxian olyan vagy mint egy nagy gyerek, ne csináld már a hisztit, annyira nem nehéz Gusu-ban élni, évek óta lakok Wangji-ékkal és látod teljesen jól megvagyok, úgyhogy ne hisztizz itt nekünk mint valami gyerek valamennyi időt ha tetszik ha nem ki kell húznod Gusu-ban mert mindenhol máshol kinyírnának úgyhogy jó lesz ha beletörődsz hogy most egy darabig Gusu-ban leszel - mondtam mint valami anyuka a neveletlen fiának.

- Hua, te ezt nem érted... Ha közösségben vagyok, el kell játszanom az idiótát, és ha közösségben vagyok ferdehajlamúnak kell mutatnom magam, és még ott van az a háromezer szabállyal tele vésett kőtábla-

- 4000 szabályos. - szakította meg Wangji egy pillanatra Wuxian panaszkodását.

- Mikor bővült ki annyira? - kérdezte teljesen kikészülve.

- A 13 év alatt, és ki nem találod ki miatt - néztem sokat sejtető arccal Wuxian-ra - amúgy örülnék és szerintem Wangji is ha nem játszanád a hattyú halálát csak azért mert Gusu-ba vagy kényszerülve.

-De akkor Hanguang-jun ne csodálkozzon ha konstant rá kell másznom hogy játsszam a szerepem! - Mondta zavartan Wuxian, de Wangjit mintha nem is zavarta volna a kijelentés, csak fa pofával hümmögött.

Oh Wangji te aztán tényleg nyakig szerelmes vagy ebbe a lükébe.