Megmentőm (Lan Xichen x OC MDZS ff)

Második rész

Eztán még sokáig beszélgettünk, rengeteg mindenről, és nagyon kellemes hangulatot teremtettünk.

Teltek-múltak a napok, majd a hetek és eljött az idő hogy Xichen visszatérjen a klánjához.

- Hát ez is eljött, már csak az kérdés hogy én hova tudok menni, szerintem a klánod kikészülve ha a vezérük egy Wen klánbeli lánnyal térne vissza - nevettem zavartan.

Xichen Pov.

Még egyszer utoljára meghajoltam, majd már fordultam volna, de elgondolkodtam, Nem kell mindenkinek tudnia, hogy egy Wen lánnyal térek be Gusuba. Visszafordulva ránéztem - Mi volna ha bevinnélek Gusuba?

Felcsillanntak a szemei egy pillanatra,de nem sokáig tartott ez az állapota.

- Jól hangzik, csak ne tudja meg senki hogy Wen klánból származok, amíg senki sem tudja addig jobb esetben nem történhet semmi rossz - mondta mosolyogva, kicsit zavartan.

- Él egy család Gusuban. Felhőzug leégésekor ki kellett menekülniük onnan, és a lányuk majdnem az életét vesztette, a drága öcsém mentette meg. Adósaink, és ez egy jó alkalom, hogy visszafizessék. - mosolyodtam el- Várj meg itt, visszatérek amint csak tudok.

Hua Pov.

Xichen elment, a kardjára lépve, majd egy, talán másfél óra múlva visszatért, egy kislánnyal kézenfogva. A kislány csenevészen kapaszkodott a férfi karjába, és egyre csak csimpaszkodni szeretett volna.

- A-Bao. Nézz csak oda. Ő lesz az új nővéred. - vezette hozzám a kislányt.

Ahogy megláttam a kislányt majd elolvadtam a cukiságától. Aww de kis aranyos, hát reméljük tudok olyan jó nővér lenni mint A-Qing. Kedvesen mosolyogtam a kislányra és igyekeztem el nyerni a bizalmát - Szia - köszöntem a kislánynak,és meg próbáltam megfogni a kezét, de a kislány elrántotta előlem , és még inkább kapaszkodni kezdett Xichen karjába Ez nem lesz könnyű meló - Úgy érzem hogy sok időre lesz szükség hogy megbízzon bennem - mondtam suttogva Xichen-nek.

- Adj neki időt, hamar felmelegszik az emberhez. - mosolygott, majd leguggolt a kislányhoz - A-Bao, kérlek add át ezt az egyenruhát a nővérednek. - adott a kislány két kicsi kezébe egy adag ruhát. Alig fért el bennük, magához kellett szorítania, hogy meg tudja tartani.

Bao kissé aggódva nézett fel Xichenre, majd rám maga előtt. Végül felém lépett egyet, igyekezve nem felborulni, és felnézett rám - Ez itt... az öné... - suttogta zavartan.

- Köszönöm - mosolyodtam el és elvettem a ruhát, majd bebújva egy szélesebb fa mögé gyorsan át öltöztem, majd ki jöttem a fa mögül immár a Lan klán egyenruháját viselve.

- Mint egy vérbeli Gusu-i. - Dicsért meg Xichen, majd a kezébe vette a kicsi lányt maga mellett.

Halványan elpirultam a szavaira.

- Indulhatunk? - kérdeztem kicsit zavartan.

Igen. - biccentett - Nem tudom hallottál-e erről, de Gusu-ban van 3000 szabály, amit kötelező betartani. Ajánlom figyelmedbe elolvasni a kőtáblát, hogy tisztában legyél minddel.

- Oh, igyekezni fogok memorizálni és betartani őket - mondtam mosolyogva.

Xichen elgondolkodva a fejéhez kapott.

- Vagyis, majd adok róla egy tekercset. Asszem a mentális állapotomnak még mindig van hová javulnia.

Bólintottam majd elindultunk.

Egymás mellett ballagtunk be, az emberek meg is néztek minket, ami egy kissé zavarba hozott, azonban Xichen hamar felhívta a figyelmemet rá , a női és a férfi kultivátoroknak el kell kerülniük egymást, ezért bámulnak meg minket. Bólintottam hogy értem és valamicskét lemaradtam tőle.

Elkísért a házig, majd letette a kisleányt a kapualjba - Itt volnánk. Itt lakik a kis A-Bao, és mától te is, ameddig itt szeretnél maradni.

A kis lány be is rohant a kertbe, és hamarost a szüleit kereste. Xichen követte, és egy mosollyal intett, hogy fáradjak beljebb, én megszeppenve ugyan, de követtem.

- Jó napot - köszöntem a kislány szüleinek, és tisztelet tudóan meghajolva, majd megvártam míg Xichen elmagyarázza miért is van egy idegen lány az otthonukban.

- Biztos hogy csak ez az egy módja van annak hogy visszafizessük az adósságunk? - kérdezte a kislány édesapja.

- Természetesen nem ez lenne az egyetlen módja, de ez lenne az amivel jelenleg leghamarabb vissza tudnák fizetni.- Hajolt meg Xichen - Kérem vigyázzanak a fiatal hölgyre míg el nem csendesedik minden.

A kislány apukája hatalmasat sóhajtva biccentett.

- Rendben, ha a klánvezérünk ezt szeretné. De reméljük ha valami baj történik, számíthatunk a támogatásukra. - hajol meg szintén majd felém fordult - És benned kit tisztelhetünk?

- A nevem Hua - mondtam kedvesen - remélem nem leszek a terhükre amíg itt leszek - mondtam zavartan.

- Ugyan gyermekem, miért lennél a terhünkre? Legalább A-Bao-nak is lesz társasága -mondta a kislány anyukája, kedvesen a lányára nézve aki éppen az ő lábán csimpaszkodik, és meg simogatta a fejét.

- Igazad van - nézett a feleségére a kislány apja - A-Bao végre nem lesz egyedül amikor el kell mennünk, és lesz kivel játszania ha unatkozik - mosolyodott el.

- Igyekezni fogok hogy minél jobb nővér legyek neki - néztem a kislányra mosolyogva. Igyekezni fogok hogy legalább olyan jó nővére legyek mint amilyen A-Qing A-Ning-nek.

- Rendben, akkor én most magukra hagyom önöket, had ismerkedjenek jobban össze - Hajolt még egyszer utoljára Xichen, majd távozott.

-Kérlek gyere beljebb, éppen ebédhez készültünk, mikor az úrfi jött korábban. - Intett Bao anyukája, kinyitva a ház ajtót, és beinvitált- Beszélgessünk egy tál leves mellett.

A levesen unalmas, ízetlen, zöldséges levest értett, a kultivátor világtól teljesen eltért.

Elsőre meglepődtem mennyivel másabb ételek jellemzőek Gusu-ban, de végül is jó izűen fogyasztottam el az ebédet a kis családdal, meséltem nekik A-Ning-ről és A-Qing-ről, és időközben a kis A-Bao bizalmát is sikerült el nyernem.

Telt múlt az idő, már szinte már sajátjaimként szerettem a kis családot. Xichen minden nap el jött meg nézni hogy mennek a dolgok velem és a kis családdal, és örömmel tapasztalta hogy olyan voltam mintha mindig is a család része lettem volna.