Love the all year

#2

Reggel a tavaszi madarak csicsergésére ébredtem.Mikor félig kinyitottam a szemem láttam hogy nyitva az ablakom.Már értettem miért fáztam anyira.Egy halovány folt jelent meg elöttem, a tegnapi emlék képével. Már éppen ébredeztem ,amikor megrezzent a telefonom ,és egy üzenet várt.
*Ma majd csak délután jövünk haza. Tanulj,és pakolj ösze a lakásba.Puszi*

Persze hogy anyukámtól jött.Mindig kiadja a napi feladatomat,de azért is mond általában többet mert jól tudja ,hogy általában a felét se csinálom meg annak amit el mond.
Kicsit örültem hogy majdnem egész nap egyedül leszek és azt csinálok amit akarok,olyan tempóba amilyenbe szeretnék.
Végülis úgy döntöttem mielőtt bármit is csinálnék,elmegyek hajatmosni,ami soha nem egyszerű munka,hisz a hoszú,göndör szőke hajam nem kevés törődést igényel.Miután végeztem a hajmosással ,fejemre tekertem a törölközőt és elfogyasztottam a reggelimet. Úgy döntöttem nem húzom azzal az időmet,hogy még hajat is szárítok,így nem bonyolítottam túl.Maradtam a göndörnél,nem kezdtem el vasalgatni.
Elkezdtem a tanulást,amikor megcsörrent a telefonom. Petra hívott.
-Szia Petra. Mizujság van felétek?-kédeztem,mire szomorúan felsóhajtott.
-Szia Zoé. Figyu sajnálom. Tudom hogy úgy volt hogy ma megyek,de nemtudom megoldani. Bocsi télleg-közölte velem
-Ohh.Hát semmi gond.-hazudtam. Igenis gond.Egyedül legyek meccsen?!Számtalan kérdés kavargott a fejemben.Hogy miért?Miért pont most kell ezt eljátszania?Miért velem teszi ezt?és hasonlók.
Letettem a telefont,és elgondolkodtam magamban.Belegondoltam hogy egyedül kell ott álnom,és egyedül kell végignéznem 60percet. Nem repdestem az örömtől,azt mondanom se kell.

A nap hátralévő részében tanultam. Bemagoltam történelem órára az évszámokat,földrajz órára megtanultam az ásványi kincseket,és a városok előnyeit,turizmusát,matematikára házi feladatot,még angolra csak gyakoroltam.

Szüleim 3óra környékén értek haza.Kitalálták,hogy menjünk el vásarolni a nap további részébe. Foggal,körömmel ellenkeztem,hogy nem mert én mecsre megyek. Végül én győztem.
Volt még időm kivasalni,a hajamat és egy tincset meg elcsatoltam oldalra. Kihúztam a szememet egy vékony fekete csíkkal, a szemhélyamat halvány arannyal díszítettem,majd egy kevés alapozot kentem az arcomra.
...
Beérve a pályára mindenhol őt kerestem a szememmel,de nem találtam.Szomorú voltam,mert a tegnap este olyan jól végződöt...hát vele..Nemtudtam megmondani pontosan, hogy kivel. Most ő ki is nekem?Még magamnak se tudtam válaszolni a kérdésre.Nemtudtam,mert valójában nem is ismertem.
Kínosan odaáltam a palánkhoz,és azért volt olyan érdekes mert senki nem állt ott.Mecs kezdete utan 10percel valami megváltozott. 11:23-at mutatott a viszaszámláló amikor lefujták a játékot.A bulihoz beállt két ember.Egyszer csak a korong csattant a jégen,engem meg valaki hátulról átolelt. Szorosan átkarolta a csípőmet és magához húzott. De ki volt az?Sejtésem se volt. Ha egy barátnőm lett volna ő a vállamat őleli. Pasim nem volt,ő nem lehetett. Óvatosan hátra fordultam amikor megpillantottam a mogyoróbarna szemeit. Megfordultam karjaiban és kezemet a vállára helyeztem.
-Szia. Jó téged újra látni. Már hiányoztál.-mondta s egy félmosolyt tett az arcára.
-Szi..Szia. -habogtam. Egyszerre voltam boldog és értetlen. Nem értettem hogy ezt miért csinálja,és miért pont velem.
-Ne kérdezz semmit. Láttam,hogy egyedül vagy itt és én amúgy is szerettem volna veled beszélni szóval idejöttem.-válaszolta a kilences. Mostmár kezdtem érteni,de azt még mindig nem értettem hogy miért ölelt át.
-Velem ,beszélni?-kérdeztem nagy kérdőjellel az arcomon.Enyit tudtam ebből levenni amit mondott?!Biztos már most bolondnak néz.
Észre vettem hogy ő is meglepődött hogy csak enyit kérdeztem de nem nevetett ki gúnyosan,hanem egy mosolyt csalt az arcára.
-Gyere velem.-mondta. Megfogta a kezemet,és magával húzott.Bevitt az öltözőjükbe,majd hirtelen elengedte a kezemet.Elment a szoba túlsó oldalára,és megállt egy padnál. A táskájában kereste a telefonját,még én zavartan álltam az ajtóba. Körül pillantottam amikor mindenhol korcsolyákat,védőfelszereléseket,mezeket láttam. Számomra ez volt az a hely,amit álmomba se tudtam volna elképzelni. De most itt állok bent,és levegőt se kapok. Hirtelen felpillantott rám,és egy mosolyt vetett felém. Izgatottan és zavartam mosolyogtam rá vissza. Kínos volt ott bent ácsorogni csöndben,miközben ő csak ott ült,és én a meccset is nézhetném.
-Na menjünk!-jelentette ki.
Újból elindult felém és megfogta a kezemet. Kimentünk az ajtón. És megálltunk körülnézni ,mintha csak a zöld lámpára várnánk. El akartam engedni a kezét,tudván hogy én majd viszaállok a helyemre.Kérdőn rámnézett és anyit kérdezett:
-Nem szeretnél velem feljönni a vipbe?Szívesen megismernélek,és felülhetnénk egy olyan szektorba ahol senki nincsen.
Nagyon zavarba voltam,nem értettem ezt a helyzetet.Kínosan csak bólintottam és mosolyogtam egyet. Kézenfogva megtünk végig,míg ő felvezetett egy szektorba,ahova én végig követtem. Leültünk két egymás melletti székre és elkezdtünk beszélgetni.
...
Nagyon sok kérdése volt,mint ahogy persze nekem is. Sok kérdésemre megkaptam a választ,mint ahogy ő is a saját kérdéseire. Most először éreztem igazán úgy hogy egy fiú megnyílt elöttem.
Amikor vége lett a mecsnek lementünk a vipből kézenfogva,mire megláttak minket a csapattársai a kilencesnek.Elkeztek fütyülni,mutogatni, amire persze mindenki oda figyelt és minket néztek. A kilences is zavarba jött,és csak a vállát húzta meg,nem tagadott semmit. Ennek örültem hogy nem szégyenkezik.
Félrementünk a csarnoknak egy részére ahol nem volt nagy tömeg. Engem hív az idő,sietnemm kellene.
-Nagyon jól éreztem magamat.Remélem még találkozunk és lesz még alkalmunk beszélni
Mi??
-Én is jól éreztem magamat. Köszönök mindent. -válaszoltam neki.
A búcsúzkodást nem bonyolítottuk túl tulságosan. Egy ölelést kezdeményezett,amit persze viszonyoztam neki.
Fantasztikus érzés volt ezzel az érzéssel hazatérni. Mire hazaértünk az óra már bőven ütötte az éjfélt. Senkit nem akartam felkelteni,és elkiabálni se szerettem volna. Az estémet még pár oldal elolvasásával töltöttem,miután teljesen leragadtak a szemeim.