Love the all year

#3

Az este nagyon kimerültem,nem nagyon akartam sietni azzal hogy mikor kelek. A vasárnapjaim általában arról szoktak szolni,hogy felkelek megreggelizek, délelőtt tanulok,délután meg unatkozok. De most ehez valahogyan sehogy se volt kedvem.
Az óra már majdnem hogycsak 11-et ütött. Nehezen kinyitottam a szememet és azon gondolkodtam,hogy inkább viszacsukjam vagy felkeljek. Végül a kelésnél döntöttem. Amint a tükörbe néztem,nem tudtam megállapítani hogy a fejemen egy madárfészek lapul vagy az a hajam akar lenni?!
Miután vagy egy tucatnyi hajat kitéptem végre egyenesen a vállamra simult a hajam. Eközbe végig a telefonom ankezembe volt,vártam hogy majd hátha ír. De semmi nem történt. Kicsit el voltam keseredve. Talán ami tegnap este történt nem is volt igaz,csak képzelődtem?Próbáltam hinni hogy nem,de igazából semmibe se voltam biztos.

A vasárnapi ebéd nálunk általába mindig a nagyszüleimnél van,ez ilyen aféle családi hagyomány.
Délutánra semmi programom,tanulni nem akartam úgyhogy úgy döntöttem írok Klaunak.
*Szia K. Délutánra van valami programod?*
Miután elküldtem neki,nem kaptam rá rögtön választ,épp ezért úgy gondoltam ,biztos valami programja van,vagy éppen a barátjával Thomas-sal van.
Rá fél órával megjött a válasz.
*Heloka Z. Még nincs. Csinálhatnánk valamitnha van kedved*
Nagy meglepetésemre még szabad volt. Nemtudtam hogy merre menjünk,és mitnc csináljunk.
*Egy délutáni mozi meg egy kis vásárlás?Felmehetnénk a plázába.*
*Szuper. Találkozzunk az állomáson kettőkor.*
Huhuu!Végre nem lesz unalmas a délutánom. Szivesen töltöttem volna a kilencessel. Na jó. Valójában az ő neve Dave volt. Nem szerettem kimondani,ezért marad a kilences "álcanév" .
De nem tölthetem ugy vele ha nem ír. Azért én mégse hívhatom el moziba. Igaz hogy 2015-öt írunk,de furcsán jönne ki,ha a lánx hívná el a fiut moziba. Wao.
Felkaptam magamra a legsötétebb farmeromat aminek mindkét térdén egy-egy szaggatád van. Igazábol ezt a nadrágot azért vettem csak meg mert az egyik legnagyobb példaképemnek Harry S. is ilyen nadrágja van. És rajta szívdöglesztően állt,szinte olyan jól mint arcán a gödröcskék amikor mosolyog,és feje tetején a göndör fürtjei amik a vállára lógtak. Oké,ez más téma.
A nadrághoz felvettem egy világos pólót,és átdobtam a vállamon a barna táskámat.
Mire kiértem az állomásra Klau már ott várt.Egy öleléssel üdvözöltem,mire láttam,hogy valami bökdösi a csőrét,mivel csak állt velem szembe és mosolygott rám,mint a tejbe tök.
-Na,mondjad mi történt!-kuncogtam az orrom alatt.
Nem is kellet többször mondanom,elkezdett mesélni,de nem nagyon tudtam rá figyelni,csak a tegnap estén járt az agyam.
Anyit tudok hogy valami olyasmiről magyarázott,hogy Thomas-sal összevesztek,de nem akart neki egykönyen megbocsátani, de ma öszefutottak és egy gyönyörű nyakláncot kapott,meg egy fehér rózsa csokrot.
-Hát nem álompasi?-kérdezte, mire én hirtelen ráfigyeltem,hebegtem,habogtam és csak rávágtam a választ.
-Szuper egy srác,vigyázz rá!-nemtudom hogy ez a válasz illet e a kérdésére,de nem nézett furcsán,úgyhogy inkább anyiba hagytam.
Anyit mesélt K,hogy észre se vettem hogy mikor szálltunk fel a vonatra. De hirtelen már ott voltunk a plázánal,szóval már szálhattunk is le.
Elmentünk a mozihoz és megvettük a jegyeket. Vettünk még popcornt,és egy üdítőt.
A film,hogy őszinte legyek,nagyon unalmas volt. Nem tudnám viszamondani hogy mit néztünk és mi volt a lényege. Kicsit letört voltam,mert azt hittem,higy a tegnapi nagyszerű este után,minden más lesz. De most tévedtem.
-Héj!Mi a baj?Mi történt?-kérdezte K. Jajj ne!Enyire látszik rajtam hogy valami történt?
-Tessék?Miről beszélsz?-valahogy próbáltam terelni a témát,ezúttal kevesebb sikerrel.
-Jajj Z. 8éve ismerlek. Látom rajtad,hogy nem minden oké. És a szemed tiszta könny. Majdnem hogycsak sírsz.-Kicsit meglepődtem hogynennyire látszik rajtam hogy levagyok törve.
-Hát baj nincs,csak csalódtam. Azthittem mostmár minden más lesz.-kezdtem el.
Oda mentünk egy kávézó elé,én próbáltam lenyugodni, K pedig kért egy-egy karamellás frappuchinot mindkettőnknek.
Elmeséltem neki mindent,mire ő kedvesen mosolygott,és nyugtatott azzal,hogy ezen ne búsuljak,mert ez nem jelenti azt hogy elfelejt.
Megittuk a frappuchinonkat,és már valamivrl jobb kedvel elindultunk az állomás fele,és még a vonaton lányos dolgokról beszélgettünk. Egy öleléssel búcsúzkodtunk.
Amikor hazaértem,a szüleimnek elmeséltem merre voltunk,és mit csináltunk.
Ez a nap szintén gyorsan elment,és megint fáradt voltam. Mire oda kerültem,hogy megyek aludni már bőven volt tíz óra. Aludni akartam,de vártam hogy még írjon. De ez a mai napon már nem történt meg.